2022. július 24.
Pünkösd utáni 6. vasárnap.
Szent Krisztina nagyvértanúnő (200 k.). Szent Borisz és Gleb, vértanú hercegek (1015).
Róm 12,6-14; Mt 9,1-8.
Apostoli olvasmány (Róm 12,6-14)
Felolvasás Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.
A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok!
Evangéliumi olvasmány (Mt 9,1-8)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
(Egy béna meggyógyítása)
(Abban az időben Jézus)
Beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.
Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: »Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.« Erre egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: »Ez káromkodik.« Jézus látta gondolataikat és így szólt: »Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?
Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl és járj’? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!« Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
(Elmélkedés pár szóban)
Szeretett Testvéreim!
Urunk Jézus „beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába”.
Miért is szállt be a bárkába? Mert a gadaraiak kérték, hogy „menjen máshová a határukból”. Ne ítéljük el őket, emberek voltak, kishitűek, és nagy félelem lett úrrá rajtuk, amikor látták, hogy bár az ördögtől megszállottak meggyógyultak, a háromezer sertés – egy egész vagyon – odaveszett. Elküldték az Urat, nem volt többé kívánatos személy azon a vidéken. Emberileg kudarcnak számít. Ám az Úr Jézus nem tartotta annak. Nagy együttérzéssel volt irántuk. Nagy tisztelet volt benne az ember iránt… és nagy alázattal engedelmeskedett. Annyira tiszteli az embert, hogy még a jót, az áldást sem erőlteti rá.
Nem kísértett meg bennünket soha a gondolat valamilyen kudarc után, hogy ennek a munkának, ennek a szolgálatnak, ennek a jócselekedetnek nem volt értelme? És nincs is tovább értelme? Vagy soha nem szóltak így hozzánk: „Látod, semmire sem mész, hagyd ezt abba, és fogj bele másba! Erődet, idődet szenteld másnak.”
Drága Testvéreim! A jó cselekvésének mindig van értelme. Csak ne sértődjünk meg, ha visszautasítanak bennünket, mert a sértődés mögött gőg rejtőzhet. De ne is erőltessük rá a jót arra, aki nem kéri, vagy nem kész rá, mert a mögött is gőg, legjobb esetben is túlbuzgóság rejtőzhet.
Látjuk, az Úr nem sértődött meg, nem is akarta mindenáron megtéríteni a gadaraiakat, hanem „átkelt a tengeren és elment a saját városába”. És ott folytatta, ahol abbahagyta. Nagyon várták, és nagyon nagy szükség volt rá! Amint megérkezett, máris ott termettek a beteghordozók, a hordágyon egy béna emberrel. És tudjuk Márk és Lukács evangéliumából, hogy nem fértek a házhoz, ahol volt, ki kellett bontaniuk a tetőt és úgy engedték le ágyastól a bénát a lábai elé, ahol ült. Már annyian vártak rá, hogy a ház közelébe sem lehetett jutni!
Gondoljuk csak el, nem minden gyümölcs érik be egy fán. És, ha be is érik, nem egyszerre érik be. Van egy citromfánk a templomkertben. Az idén még csak egy gyümölcse érett be. De sokkal több van rajta, reménykedünk, a többi is beérik majd. Vannak viszont ágak, ahol a citromvirág már elfagyott, ott az idén gyümölcs már nem terem. De azért nem adjuk fel, ha szerény formában is, a gyümölcstermesztést. Így kell az emberi kapcsolatainkkal, a jó cselekvésével is bánnunk.
Ha van igazi hit és szeretet bennünk, ha van bennünk együttérzés az emberi gyöngeségek, félreértések, előítéletek iránt, ha van bennünk igazi alázat, ez – a kudarcok ellenére is, melyek épp azért vannak, hogy alázatra tanítsanak – mindig meghozza, előbb vagy utóbb, a maga gyümölcseit.
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk (Gal 6,9).”
I. T. 2022. július 24.
Tropárionok
Feltámadási tropárion, 5. hang
Az Atyával és a Lélekkel együtt öröktől való Igét, aki a Szűztől a mi üdvösségünkre született, magasztaljuk hívők, és hódoljunk Néki, mert kegyes volt testben felmenni a keresztre, és elszenvedni a halált, és az elhunytakat is feltámasztani, az Ő dicsőséges feltámadásával.
Szent György tropárionja, 4. hang
Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
