2022. július 17.
Pünkösd utáni 5. vasárnap.
A IV. Egyetemes Zsinat szent atyáinak emléke (júl. 13-19. közötti vasárnap).
Szent Marina-Margit antiokhiai nagyvértanúnő.
Róm 10,1-10; Mt 8,28-9,1; a szent atyáknak: Tit 3,8-15; Jn 17,1-13.
Apostoli olvasmány (Róm 10,1-10)
Felolvasás Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből!
Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért. Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága. Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak. Pedig Krisztus a törvény végcélja, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.
Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megigazulásról: »Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa«. A hitből eredő megigazulásról pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Kimegy föl az égbe?«– tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: »Ki száll le az alvilágba?«– tudniillik, hogy Krisztust a halottak közül visszahívja. Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben«. Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
Apostoli olvasmány (Tit 3,8-15)
Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erősítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.
Az oktalan vitákat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a törvényről való vitatkozásokat ellenben kerüld, mert azok haszontalan és hiábavaló dolgok. Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.
Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba! Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben. De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elöl, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Köszöntenek a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben!
Kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Evangéliumi olvasmány (Mt 8,28-9,1)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
(A gadarai megszállottak meggyógyítása)
Abban az időben, amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert
azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«
Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.« Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.
Evangéliumi olvasmány (Jn 17,1-13)
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.
Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
(Elmélkedés pár szóban)
Szeretett Testvéreim!
Miért ment Krisztus Urunk a gadaraiak földjére? Útjai sohasem voltak céltalanok, hiábavalók. Egy vagy két ember lelkének megmentéséért is kész átkelni egy tó túlsó partjára. Nem törődve viharral, veszélyekkel, ismeretlen akadályokkal. Egyetlen elveszett bárány miatt is fáj a szíve.
Soha nem kímélte, most sem kíméli magát. A félelem ismeretlen számára. Pedig, azt olvassuk, a két ördögtől megszállott miatt senki sem mert azon az úton járni. Hogyan mondja János apostol?
„Az igazi szeretet kiűzi a félelmet.”
Hányszor előfordul, hogy a keveset is csak szorongva, vagy kötelességből tesszük meg! Azért mert még nincs bennünk elegendő szeretet Isten és felebarátaink iránt. Az igazi szeretet többet is megtesz annál, mint amit elvárnak tőle. Ezzel akarja hálásan viszonozni Isten szeretetét és az emberek szeretetét. Isten nagy szeretetéért, amellyel Egyszülött Fiát odaadta értünk, a mi üdvösségünkért, ez a viszonzás még ellenségeinkre is kiterjed:
„Ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre.”
Ahogyan az Úr Jézus, az ő igazi követői sem kímélték magukat. A Jelenések Könyvében olvassuk:
„Nem kímélték saját életüket mindhalálig.”
„Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” – kiáltotta a két megszállott Jézusnak, mihelyt meglátták.
Ebben igazat mondtak. Mi köze a sötétségnek a világossághoz? Hitetlenségnek a hithez? Mi keresztények nem ismerhetünk megalkuvást. Ha az Úr Jézussal vagyunk, nem köthetünk békét a világ nem tiszta, kétértelmű, vétkes dolgaival! Keresztelő Szent Jánosnak egy szavába telt volna, hogy életét megmentse. Valahogy így: ’Nem bánom Heródes, ha ragaszkodsz hozzá, élhetsz Heródiással, testvéred feleségével.’ De nem mondta. Hanem azt mondta: „Nem szabad néked testvéred feleségével élned.” És ezt a mondatot a fejénél is drágábbnak tartotta, mert Isten parancsa volt mögötte. Vagy Istennel vagyunk, és mindent Isten örök parancsain keresztül akarunk látni, vagy ha emberi félelem van bennünk, eltávolodunk, végül el is szakadunk tőle, máris ki vagyunk téve az Isten-ellenes erőknek.
Így jártak a gadaraiak! Csak az anyagi kár volt a szemük előtt. Több ezer sertés elvesztése. Ha Isten és Egyszülött Fia, Jézus mellett döntünk, készen kell lennünk, hogy megfizessük az árát.
A mai evangéliumi történet úgy ért véget, hogy gadaraiak kérték, menjen el tőlük. Erre az Úr bárkába szállt és visszatért a tó nyugati partjára. Senkit sem kényszerít, hogy a jobbat válassza, ha nem ismeri fel, mi a jobb! Pedig a valódi bölcsességet arról lehet megismerni, hogy a jobbat a kevésbé jótól, az igazat a hamistól, a valóságost a valótlantól biztos szemmel meg tudja különböztetni. Számunkra, keresztények számára a legfőbb jó Isten, aki az Úr Jézust, Egyszülött Fiát, Megváltónkat elküldte hozzánk a földre. Számunkra, keresztények számára pedig a legrosszabb dolog megtagadni őt, elszakadni tőle. Számunkra, keresztények számára nincs harmadik út. A mi Istenünk nem beszélt nekünk ilyen útról, hanem ezt mondta:
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Lépjünk hát a jó, az élet, az örök élet útjára! Álljunk a jó mellé mindenben, mindenhol. És álljunk ellen a rossznak mindenben, mindenhol. Az emberek pedig, látva hitünket és annak gyümölcseit, mellénk fognak állni. Higgyünk abban, hogy a jó Isten az embert jónak teremtette!
I. T. 2022. július 17.
Tropárionok
Feltámadási tropárion, 4. hang
A feltámadás örvendetes hírét megtudván az angyaltól az Urat követő asszonyok, és elvetvén az ősatyai ítéletet, boldogan mondották az apostoloknak: Legyőzetett a halál, feltámadt Krisztus Isten, ajándékozva a világnak a nagy irgalmat!
Zsinati atyák tropárionja, 8. hang
Fölöttébb dicsőített vagy Krisztus Istenünk, aki atyáinkat földi fényforrásoknak állítottad, és általuk mindnyájunkat az igaz hitre vezéreltél. Nagyirgalmú, dicsőség Néked.
Szent György tropárionja, 4. hang
Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Theotokion, 2. hang
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Keresztények csalhatatlan oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos közvetítője, ne vesd meg a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: Légy gyors a közbenjárásban, és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor oltalmazod tisztelőidet!
