(A Filokáliából vett szemelvények az “Olvasókönyvtár” menüpontban, egy helyen is megtalálhatók.)
“Beszédek a keresztény életről”
„Fussunk oda buzgón a bennünket hívó Krisztushoz, öntsük ki előtte szívünket, és ne essünk gyáván kétségbe üdvösségünk felől. Mert a gonosz csalárd fortélya, hogy korábbi bűneink felidézésével a kétségbeesés útjára taszítson.”
Szent Makariosz atyánk tanításának nagyon egyszerű a foglalata:
Lefesti az ember eredeti, boldog állapotát; a bukott lét tragikumát, és kimondja: egyedüli megmenekülés, üdvösség csak az Úr Jézus Krisztusban van. Ezért az embernek nincs más választása, mint szilárd elhatározást tenni, hogy az Urat fogja követni. Mindez viszont erőfeszítéssel, lemondással és megpróbáltatásokkal jár, mivel az ember arra kapott elhívást, hogy itt, a földön a lehető legteljesebb keresztény életet élje:
„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).
Ám, ha komoly és őszinte az igyekezet, Isten kegyelme nem marad el. Ezért mindig szem előtt kell tartani, hogy az ember úgy tud igazán hatékonyan cselekedni, ha sohasem feledkezik meg végső céljáról, halála utáni sorsáról és az általános feltámadásról.
Isten és az emberi lélek közelsége
Nincs ahhoz fogható közelség és kölcsönösség, mint ami az emberi lélek és Isten, Isten és az emberi lélek között áll fenn. A mennyet és a földet Isten az ember számára teremtette, hogy számára lakásul szolgáljon. Ugyanígy, az ember testét és lelkét azért teremtette, hogy benne lakást vegyen, és ott, mint saját otthonában megpihenjen. Úgy szereti a lelket, amelyet saját képére teremtett, mint szépséges menyasszonyát. És ahogy az eljegyzett menyasszony, bármilyen ajándékokat is kapjon a házasságkötés előtt, nem talál megnyugvást, míg létre nem jön a frigy, ugyanígy a lélek sem talál megnyugvást, amíg teljességgel rá nem talál az Úrra. Vagy vegyük például az éhes csecsemőt, aki nem nyugszik meg sem a csörgőre, sem a puha, új ruhára, csakis az anya tápláléka után vágyódik, és csak akkor nyugszik meg, ha a tejet megkapja. Csak még gyönge, nem tud az anyjához menni, ám hadonászni, kiáltozni, sírni tud. Az anya pedig örül, látva gyermeke keresését, erőfeszítését, megesik rajta a szíve, maga megy oda hozzá, táplálja és megnyugtatja. Így kell gondolkozni a lélekről is, egyedül Istenben találja meg táplálékát és megnyugvását.
Vágy, akarat, erőfeszítés
A bukott lét tragikuma és a felismerés, hogy a megmenekülés, a megváltás egyetlen lehetősége Jézus Krisztusban van, Jézus keresésére és követésére ösztönzi a lelket. Ezen az úton nélkülözhetetlen, döntő az ember saját vágya, akarata, erőfeszítése. Mi az, ami lendületet és reménységet ad ennek a vágynak és erőfeszítésnek? Íme, három kép a Szentírásból:
a) Krisztus azért vállalta a sok szenvedést, azért adta át magát a halálnak, hogy így férjen közel a lelkünkhöz, és benne lakást vegyen. Mert étele, itala, ruhája, takarója, megnyugvása a mi lelkünkben van. Ezért szüntelenül zörget lelkünk ajtaján. Fogadjuk hát, vigyük lelkünk bensejébe, mert számunkra is Ő az étel, az ital, az örök élet:
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20).
b) A vérfolyásos asszony nem tudott kigyógyulni betegségéből, de képes volt saját akaratából használni a lábait, hogy az Úrhoz menjen és meggyógyuljon (Mt 9,20-22).
c) A vak Bartimeus nem tudott az Úrhoz menni, de képes volt saját akaratából kiáltani, könyörögni,: „Dávid fia, könyörülj rajtam” (Mk 10,47) – és így meggyógyult.
Az Úr követése tehát erőfeszítéssel, lemondással és megpróbáltatásokkal jár.
Ezért, mindenekelőtt, figyelembe kell venni az időtényezőt, és türelmet kell tanulni. Erre figyelmeztet az Úr:
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd lelketeket” Lk 21,19).
A teremtett világtól is tanulhatunk:
Aki földet művel, szőlőt ültet, vagy magot vet, nem azzal kezdi-e, hogy földjéről eltávolítja a tövist, a tönköket, a tarackot, és csak utána fog hozzá a vetéshez? És, aki szőlőt ültet, azonnal szüretel-e? Aki magot vet, azonnal arat-e?
Aki pedig a kegyelem gyümölcseit várja, meg kell előbb tisztítania lelkét és testét, hogy a Lélek magja megfoganjon, és gyümölcsöt érleljen benne.
Jézus Isten Fia volt és Isten. Mégis, milyen dicsőségből szállt le, és milyen szenvedésekig ereszkedett alá? Megalázkodása által viszont mindenek fölé emelkedett, és az Atya jobbjára ült.
Ezt követően fel kell készíteni a lelket mindenfajta megpróbáltatásra: csapásokra, kudarcokra, testi betegségekre, sértésekre, szidalmakra, a láthatatlan Ellenség támadásaira.
Sirák Bölcsességében ezt olvassuk:
„Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra!
Alázd meg szívedet és légy állhatatos, hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
Viseld el, ha Isten késni látszik; ragaszkodj Istenhez és tűrj, hogy végül is gyarapodjon életed!
Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva, tűrd el, szenvedve bár, és viseld békével megaláztatásodat,
mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli; remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát; el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
Akik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok;
akik félitek az Urat, bízzatok benne, akkor gyönyörűségetekre lesz az ő irgalma;
akik félitek az Urat, szeressétek őt, akkor szívetek felderül!
Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket, és véssétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!
Volt-e, aki parancsai mellett kitartott, és szégyenben maradt. Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte?
Mert Isten kegyes és irgalmas, megbocsátja a bűnöket a szorongatás napján, és megvéd mindenkit, aki őt igazságban keresi.
Jaj a megosztott szívnek, a bűnös ajaknak, a gonosz kéznek, a földön két úton járó bűnösnek!
Jaj a lankadt szívűeknek, akik nem bíznak Istenben! Nem is találnak ezért nála oltalmat!
Jaj azoknak, akik elvesztették türelmüket, akik elhagyták az egyenes utakat, és gonosz utakra tértek!
Mitévők lesznek, ha az Úr elkezdi a vizsgálatot?” (Sír 2,1-17)
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindig lesznek, akik ellenállnak az igazságnak. Maga az Úr mondta:
„Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (Jn 15,20).
Az apostol is előre figyelmeztetett bennünket:
„Mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12).
Ez a kereszténység útja. Ahol a Szentlélek van, ott, mint árnyék, megjelenik az üldözés is. Az ószövetségi prófétákat is üldözték, akikben Isten Lelke volt, és számtalan ószövetségi igazat üldöztek. Az Úr Jézust és az apostolokat is, mivel a Szentlélek költözött beléjük. És attól fogva kiváltképp a keresztényeket üldözték, a keresztények lettek vértanúk.
Az igazság tehát üldöztetést szenved.
(Folytatjuk)
