2021. október 24. Pünkösd utáni 18. vasárnap. 

Szent Arethász nagyvértanú és 4299 társa (523).

A Szent Asszony vértanú, Arethász követője, és gyermeke.

Szent Szebasztiána, szebasztai vértanúnő, Szent Pál apostol tanítványa (I. sz.).

Szent Lőrinc püspökvértanú, Szent Elek pap és Szent Elek vértanúk ( 1918).

Szentéletű Arethász hitvalló (1932).

Szent János és Miklós papvértanúk (1937).

Szent Péter papvértanú (1938).

Ef 2,4-10; Lk 8,26-39 (olvasmányok a 23. vasárnap szerint).

+

Apostoli olvasmány (Ef 2,4-10)

Felolvasás Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből!

Testvéreim!

 Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.

Evangéliumi olvasmány (Lk 8,26-39)

Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából!

(A gerázai megszállott meggyógyítása)

Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van. Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!« Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte. Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg. Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.
Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott. Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal: »Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.    

Tanítás a Szentek Kalendáriumából

Szent Demeter mártírnak ünnepéről († 304) (Október 26.

Dicsőséges Szent Demeter mártír, mint írásban találjok, támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából, és azon várasban születék, melyet annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek szava Szent Demeter neve. Kinek (t.i. Demeternek) ő(sei) nagy jeles nemből valának. Atyjának Adorján úr, anyjának Theogona asszony vala neve. Római császár udvarában nagy nevezetességben valának.

Mikoron azért ez Szent Demeter nagy jó elméjű ifjú volna, adák oskolában bölcsességre, és miért Úr Istennek malasztja vala ő benne, időnek elétte nagy bölcs ember lén benne (belőle), és hajtá magát Krisztusnak szolgálatjára. Mindent int és tanít vala az igazságnak útára, gyakorta prédikálván Úr Istennek országát, és nagy sokakat teremt vala ez szent hitre, úgy hogy immáran mindenütt híre-neve vala jámborságának. (Ld. az 1. sz. színes képet.)

És mikoron lakoznék Thesszalonika várasában, történék, hogy azon időben, római császár Maximianus, ki nagy kegyetlen vala az szegény keresztyénekhez, szálla le Thesszalonika várasában. És vala (történt, hogy), hol Krisztusnak hű szolgáit találja vala, mind elrekkenteti (megölette) vala; még annak felette meg is ajándékozza vala ki keresztyént ölt volna. Vala pedig az császárral egy gonosz óriás fajzat, ki mindennel bajt vonzzon (bajt vívott) vala, és az keresztyéneket csak ölében szorítja vala és azonnal ki kél vala lelkök. Annak okáért az császárnál nagy tisztösségben és szeretetben [volt]. Kinek (t.i. az óriásnak) Libeus vala neve…

Bódogságos Szent Demeter pedig semmit nem felelvén – mint kivel az Úr Isten vala – de szabadon és minden bátorsággal prédikálja vala ez szent hitöt és nagy sok pogán népek hozzá folyam[od]ván, tanítja vala és megkereszteli vala őket. Császár pedig, mikoron az keresztyéneket háborgatná, Szent Demeter előbe járulván, szabadon megfogák őtet és császár elében vivék. Az időben pedig az gonosz, vérben telhetetlen császár vala az bajvívó helyen, kinek (t. i. a küzdelemnek) harcolására nagy mesterséggel ugyan (t. i. olyan) kégyet (stadiont) alkottatott vala, kiben az bajt vínák, és senki az rekeszből ki nem mehetött, mígnem egyik megölte az másikat, és az győzödelmesnek ottan ajándékot adtanak. És nagy sok számtalan nép fut vala reá (oda) nézni.

Itt, az kégyben nagy sokakat meggyőz vala az császár bajvívó vitéze, kin az kegyetlen császárnak nagy öröme vala, hogy az alföldi (talán: egyszerű) vitézek közül senki nem válhatnék hozzá, ez ilyen veszedelmes tekéntetnek (látványosságnak) helyére. Hol Maximianus császár személy szerént előbe vonják Szent Demeter vitézt és bevádolák ott, mivel keresztyén volna és az megfeszültnek (megfeszítettnek) hitét prédikállaná. Reátekéntvén Szent Demeternek angyal színű szép orcájára, és hogy Krisztus Jézust szabadon vallaná, egy ideiglen (egy időre) – úgy mint (mintegy) könyörülvén őrajta – hagyá, hogy ugyanott az játéknak helyén rekesztenék be egy kamorában és erősen őriznék, míg császár akarná. Mikoron bement volna Krisztus szolgája az kamorában, láta egy skarablya (skorpió) férget fel mászni az lábán. Hogy megfujja őtet és megölje, Szent Demeter szent keresztnek jegyét veté reá és ottan ketté hasada az gonosz mérgös állat.

Azonközben Úr Istennek szent angyala jelenék neki szemlátomást, mondván: „Békesség hozzád, Krisztus Jézusnak szerelmes híve.” És egy szép koronát tén fejében és megbíztatá őtet: „Légy erős és bátor ez kegyetleneknek előttök, semmit ne félj, mert Krisztus örök koronát szerzött tenéked az örök dicsőségbe” – és elenyészék.

Az időben vala egy jámbor ifjú keresztyén az bajvívó helyen, kinek Nesztor vala neve, Szent Demeternek felette jó barátja, ki befutamék Szent Demeterhez az kamorában és le esvén lábai előtt mondá: „Ez mai napon énnékem bajt kell felvennem az Libeus óriással, az császár bajnokával, kérlek, imádj érettem, hogy segéljen meg az Úr Isten az te szent imádságodnak miatta.” Ottan bódogságus Szent Demeter minden testére keresztöt hánya és mondá: „Íme az Libeust is meggyőzöd, szent mártíromságnak koronáját is veszöd örök dicsőségre.”

És elméne Nesztor vitéz az Libeus óriás vitéz ellen, és mikoron az kégyben egybe akarnának menni, Maximianus császár ott nézvén és az számtalan sok nép, imádságot tén előszőr és mondá: „Úr Isten, ki Szent Dávid királynak az óriás ellen diadalmat adál, segéts meg engemet is ez te szent nevedben, hogy mind ez gonosz vitéz, mind az kegyetlen fejedelem szégyenüljenek meg ez mai napon.” És annak utánna egybe hajítván csucsájokat (dárdájukat), elesék az császár bajnoka, és kimúlék ez világból.

Azt látván az császár mondhatatlan elkeserödék rajta, hogy nem történék úgy, amint akarja vala és nagy  bánattal fel mene az palotában‚ és hagyá, hogy Nesztor vitéznek azonnal az váras kapuján vennék fejét és azonképpen mártíromságot szenvede. Szent Demeter vitéznek pedig Krisztus Jézus megjelenék és monda: „Idvez légy Demeter, én szerető hívem, kiben énnekem minden kellemetességöm vagyon, immáran énhozzám jössz szent mártíromságnak koronájával örökkül örökké lakozni az örök dicsőségnek boldogságában.” Szent Demeter azonnal le esvén az földre, imádá ő kegyes Urát, Teremtőjét hálát adván ő felségének, hogy őtet arra választotta volna, és monda: „Én kegyelmes Uram, és én Istenem, kérlek tégödet, hogy valaki ő nyomorúságában én nevemben könyörgend (könyörög) te szent felségödnek, hallgattassanak meg. És valamely vitéz hadban lévén énbennem bízandik, oltalmazzad meg őtet veszedelemtűl az te erős jogodnak (valószínűleg: jobbodnak) miatta. És valaki nagy erős kórságban lévén én hozzám kiáltand, te [cselekedj] irgalmasságot ővele. Monda Krisztus: „Meghallgattalak minden kérelmésödben, én szerető szolgám.” És szent Demeter nagy örömmel hálát ada rajta ő felségének.

Azonközben lén oly, hogy [vala]ki mondaná az császárnak, mert az Libeus vitéz halálának Demeter volna minden oka, és monda Maximianus császár: „Mikoron én ma az ütközet nézni mennék nagy gonosz szerencse talála.” És nagy haraggal parancsolá, hogy szent Demetert izen kéd (azonmód) elkoncolnák. Azonnal az urához hasonlatus kegyetlen hóhér beméne az fogházban, és szent Demeternek szüvében üté az tőrt, és annak felette nagy sok seböt tén rajta; azonképpen szenvede szent mártíromságot.

Vala pedig szent Demeternek es (talán: egy) jámbor Farkas nevű szolgája, aki látván az ő urának halálát, kivevé [annak] gyűrűjét ujjából és véres palástját, és nagy sok kórokat, betegöket és ördöngösöket vigaszt (gyógyít) vala velök. Azt hallván Maximianus császár azt is megmártírizáltatá és nagy sok hű keresztyéneket ölete meg az időben. Nagy dühös haragjában szent Demeternek testét vetteté az árnyékszékben. De Úr Istennek hatalma miatt megtartaték minden veszedelemtül. És az hű keresztyének annak utána felgyűjtvén nagy tisztöletes helyen eltemeték, és nagy sok irgalmak (csodák) lettek, lesznek is az ő szent koporsójánál mind ez napiglan, kiknek miatta dicsértetik az Úr Isten az ő szerelmetes vitéz szolgájával örökkül örökké. Mi is dicsérjök, szerelmes atyámfiai az ő szentséges ünnepének napján, hogy légyen segödelem minden nyomorúságunkban, élvén és kimúlván. Ámin.

(Forrás: Magyarság és Ortodoxia – Ezer esztendő)

Ima Szent Demeter nagyvértanúhoz

Krisztus szent és dicső nagyvértanúja, Szent Demeter, gyors segítője és forró közbenjárója a Hozzád hittel folyamodóknak! Mivel bizodalommal állsz a Mennyek Királya előtt, kérd számunkra vétkeink elengedését, könyörögj, hogy mentsen meg bennünket minden halálos betegségtől, földrengéstől, árvíztől, tűzvésztől, fegyvertől és az örök büntetéstől. Esedezz jóságához, hogy mutasson könyörületet városunk, templomunk (vagy: monostorunk) és minden keresztény nemzet iránt. Járj közben a Királyok Királyánál, hogy adjon győzelmet az ellenségek fölött, és minden igaz keresztény nemzetnek békét, nyugalmat, hitben való szilárdságot és az Isten félelmében való megerősödést. Számunkra pedig, akik tisztes emlékedet ápoljuk, kérj a kegyelemben való gyarapodást, hogy kitartsunk a jó cselekedetekben, mindenben Krisztus Urunk és Istenünk tetszése szerint cselekedjünk ebben az életben, és imáid által méltók legyünk arra, hogy elnyerjük a Mennyek Országát, ahol örökké dicsőíthetjük Őt az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Ámin.

Tropárionok

Feltámadási tropárion, 1. hang

Vértanúk tropárionja, 4. hang (Szent Arethász nagyvértanú és 4299 társa)

Szent és Olajat árasztó Demeter nagyvértanú tropárionja, 3. hang (október 26.)

Nagy védelmezőt talált Tebenned, veszedelmekben a földkerekség, ó, Győzedelmes, aki legyőzöd a pogányokat. Amiként megtörted Lieus kevélységét, az arénában[1] Nesztort bátorítván, úgy esedezz, Szent Demeter, Krisztus Istenhez, hogy ajándékozza nekünk a nagy irgalmat.

Szent György Nagyvértanú tropárionja, 4. hang

Kondákion, 2. hang

Magasztalás (Szent Arethász nagyvértanú és 4299 társa)