Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek

Szegedi Szent György Nagyvértanú ortodox templom          

Szeged, Kazinczy u. 7.

2021. Pünkösdre várva

______________________________________________

„Ti ne féljetek”                                          

(Olvasandó: Márk 15,43-16,8)

Kenetvivő Asszonyok Vasárnapját ünnepeltük május 16-án, és a szent asszonyokkal együtt megemlékeztünk Arimateai Józsefről és Nikodémusról is, a két titkos tanítványról, akik az Úr Jézust eltemették. János evangélista szerint József előkelő tanácsos volt, „Jézus tanítványa, de csak titokban” (19,38). Nikodémus is titkos tanítvány volt, „Izráel tanítója”, aki ugyancsak óvatosságból, éjjel ment az Úrhoz (Jn 3,1-35). Mégis, ők, akik egykor csak titkon mentek hozzá, most nyíltan színre lépnek, bátran vallást tesznek Jézus mellett, és felvállalják, hogy eltemetik. Hogyan lehetséges ez? Mi történt e titkos tanítványok lelkében?

Az történt velük, ami Longinus századossal, aki, amikor látta, hogyan adta ki a lelkét Jézus a kereszten, felkiáltott: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). Majd elment, otthagyta a katonaságot, és később vértanú lett.

Az történt a titkos tanítványokkal, ami sok-sok későbbi vértanúval, akik úgy lettek vértanúk, hogy látták az előttük szenvedett vértanúk hitét, bátorságát, szeretetét az Úr Jézus iránt, szívük ennek láttán megindult, ők is megszerették végsőkig az Urat, hívők lettek, megvallották őt, és ha kellett, azonnal életüket is adták érte.

Az történt Józseffel és Nikodémussal, ami Nagy Szent Pahómiosszal, a negyedik századi egyiptomi szenttel. Bár már irtózott a bálványimádástól, és szíve kész volt Krisztus igazságának befogadására, a végső lökést mégis az adta meg számára, hogy látta, a thébai keresztények milyen nagy szeretettel és odaadással gondoskodnak a Maximianus Daia ellencsászár seregébe erővel besorolt katonákról, akiket étlen-szomjan, mintegy rabokat vittek a kaszárnyákba. Mivel ő is kényszer-besorolt volt, a keresztények irgalmas magatartása szíven ütötte, csodálta őket, és amint megszabadult a kényszer-katonaságtól, elment és megkeresztelkedett.

A Húsvét utáni harmadik vasárnap a Kenetvivő Asszonyokról kapta a nevét. Mi az ő tiszteletük oka? Az, hogy Józseffel és Nikodémussal együtt ők is tanúi voltak Jézus halálának és temetésének. Vasárnap kora hajnalban pedig bátran a sírhoz mentek, hogy megadják neki a végtisztességet, elvigyék az illatos keneteket. Szeretetükért, hitükért, hűségükért és bátorságukért, amivel kitartanak Jézus mellett, Isten azzal jutalmazza meg őket, hogy nekik jelenti ki elsőként a feltámadás boldog hírét az angyal közvetítésével: „Feltámadt, nincsen itt, íme a hely, ahová őt tették.” Az asszonyok pedig hittek az angyali híradásnak, annak ellenére, hogy a Feltámadottat még nem látták. Ugyancsak ők találkoztak elsőként a feltámadott Úrral, leborultak előtte és átkarolták a lábát (Mt 28). És elsőként kapták a parancsot, hogy vigyék meg az örömhírt a tanítványoknak. Szeretetükkel és hitükkel minden tanítványt felülmúltak.

Az angyal, akit a sírban láttak, így szólt az asszonyokhoz: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt” (Mt 28,1-6).

„Ti ne féljetek!” Igen fontos az angyali bátorítás. Ha ugyanis igaz, Istennek tetsző életet akarunk élni, ha igaz és Istennek tetsző cselekedeteket készülünk tenni, a félelmet el kell űzni. Ha Isten parancsai útján járunk, aki Krisztus Jézusban kinyilatkoztatta magát előttünk, nem kell félnünk semmitől, mert Isten velünk van. Ám ha nem igaz úton járunk, jogos a félelmünk Istentől, de embertől is.

„Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek. Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek” (Mk 16,7-8).

Elhangzott az angyali küldetés, a feltámadás hírét tovább kell adni a tanítványoknak. Nem akárkinek, hanem azoknak, aki halálában is szerették az Urat, akik nem tudtak nélküle élni, akik bánkódtak és sírtak, akiknek a szíve kész volt és nyitott, hogy befogadja a bizonyosságot, hogy az ő Uruk él. Külön Péternek is el kellett vinni a hírt, hiszen az ő szíve még jobban össze volt törve, mivel Nagypénteken háromszor, nyilvánosan megtagadta az Urat. Mégis az apostolok az asszonyok hiteles, egybehangzó tanúságtételét, a feltámadás örömhírét először fejcsóválással, hitetlenkedéssel fogadták, asszonyi fecsegésnek tartották. Lehet ennél nagyobb, meggyőzőbb, örök bizonysága annak, hogy valóban feltámadt az Úr? Hiszen az apostolok csak akkor hitték el, hogy valóban feltámadt, amikor a zárt ajtókon át eljött, és már szemtől-szembe álltak azzal, aki él, aki a Megváltónk, aki örökre megmarad.

Űzzük el a félelmet, adjuk tovább a feltámadott, a halált legyőző, örökre megmaradó Megváltó örömhírét, mind igaz szavainkkal, mind – és még inkább – igaz hitben és szeretetben véghezvitt tetteinkkel!

I. T.

Kronstadti Szent János (†1908) – „Istenről”

Az Úr – a létezésem; az Úr – megváltás az örök haláltól; az Úr – az én örök életem; az Úr – megtisztulás és megszabadulás a vétkek sokaságától, ő az én megszentelésem; az Úr – erő az erőtlenségemben; tágasság a szorongattatásomban, reménység a bátortalanságomban és csüggedésemben; az Úr – éltető tűz a dermedtségemben; az Úr – világosság a sötétségemben, békesség a háborgásomban; az Úr – oltalmazóm a kísértéseimben. Ő az én gondolatom, kívánságom, cselekvésem; ő – a lélek és a test világossága, ételem-italom, öltözetem, pajzsom és fegyverzetem. Mindenem az Úr. Én lelkem, szeresd az Urat, és szüntelenül adj neki hálát! „Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezz jótéteményeiről. Aki megkönyörül minden törvényszegéseden, és meggyógyítja minden betegségedet. Aki megmenti életedet a pusztulástól, aki megkoszorúz téged irgalmával és könyörületével. Aki javakkal tölti be kívánságodat…” (Zsolt 102[103],1–5 LXX).

Ti, a földnek szülöttei, akik nem ismeritek a tisztaságot, ünnepeljetek, mert a Legszentebb Szűz Mária, Jézus Krisztus Urunk Anyja tökéletesen, maradéktalanul eljutott a számotokra elérhetetlen testi-lelki tisztaságra. Ünnepeljetek, és imádkozzatok hozzá: tanítson meg benneteket és gyermekeiteket a tiszta életre ebben a korhadó, kísértésekkel teli világban. Tisztaságáért, alázatáért s valamennyi erényéért, és amiért méltónak találtatott arra, hogy az Isten Ige Anyja lehessen, hálát adunk mennyei Atyánknak, miközben vértelen áldozatot ajánlunk fel, és ezt mondjuk: „Kiváltképpen szentséges… Nagyasszonyunkért, Istennek Szülőjéért”[1], vagyis eszmei szolgálatot, dicséretet és hálaadást ajánlunk fel számára.  

Miért van bizalmatlanság ott, ahol nem kellene lennie? Például Isten igéjének olvasásakor és hallgatásakor, a templomi felolvasáskor és énekléskor, valamint imádkozás közben. Isten – igazság, s ez elég is. „Az egyház: az igazság oszlopa és szilárd alapja” (vö. 1Tim 3,15). Az ördög: hazugság; rágalmazó, ellenség – s ez elég is. Egyedül Istent ismerd és az ő igazságát; óvakodj az ördögtől meg a hazugságától, képzelgéseitől és fonákságaitól.

Mi az oka annak, hogy az egész természet és minden, ami abban található, olyan bölcs, lenyűgöző rendben, körforgásban ismétlődik? Ez azért van, mert a Teremtő visel rá gondot, ő irányítja. Mitől van az ember – a teremtés koronája – természetében annyi rendetlenség? Miért figyelhető meg az életében annyi rendezetlenség és zűrzavar? Azért, mert kitalálta: gondoskodik magáról, Teremtője akarata és tudása ellenére. Az ember – bűnös! Add át teljes valódat, egész életedet Uradnak, Istenednek, s egész életed bölcs, gyönyörű, fenséges és életadó rendbe fog szerveződni, s az egész csodaszép lesz, akárcsak Isten szent embereinek élete, akik teljességgel átadták magukat Krisztus Istennek, s akik követését az egyház naponta ajánlja példaként számunkra.

[1] Ford. Berki Feriz. Liturgikon, [2. kiad.], Budapest 1980, 1. köt. 91. o.

(Kronstadti Szt. János: Életem Krisztusban. VII. Istenről.

Ford. Havasi Á. JEL – Odigitria, Budapest, 2014)

*

Jézusom, könyörgök, gyógyítsd be lelkem sebeit,

Jézusom, és ragadj ki, irgalmas Jézusom,

ragadj ki a lélekrontó Béliál kezéből.

Vétkeztem, édes, irgalmas Jézusom,

ments meg, Jézusom, Hozzád menekülök,

méltass mennyei országodra, hosszan tűrő Jézus.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Jézusom, senki sem vétkezett oly sokat,

amennyit én, nyomorult vétkeztem,

de most leborulok, és Hozzád könyörgök,

Jézusom, ments meg, hadd örököljem,

Jézusom, az életet.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Theotokion

Ó, fölöttébb dicsőített, aki Urunkat, Jézust szülted,

esedezz hozzá, hogy őrizze meg az örök büntetéstől azokat,

akik Téged dicsőítenek, és méltán Isten Szülőjének neveznek.

(ESEDEZŐ KÁNON A MI URUNK JÉZUS KRISZTUSHOZ,

A sztudioni Theoktisztosz szerzetes költeménye, 4. óda)

Ford. I. T.

*

H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com

(Korábbi Hírleveleink “A Templom Hírlevele” menüpontban találhatók)