(2020. április 26., délelőtt 10 órára, otthoni közös imádkozásra)

(A délelőtti istentisztelet a templomban a szent liturgiát ábrázolja ki imáival és énekeivel, ha valamiért nem tudunk teljes szent liturgiát tartani.)

(Kezdés, ha pap vezeti:)

Áldott a mi Istenünk, mindig most és mindenkor…

(Ha a hívők végzik:)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”

Tropárion, 5. hang

Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (Háromszor)

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nékünk. (3x)

Szentséges Háromság, irgalmazz nékünk…

Dicsőség…most és mindenkor…

Miatyánk…

1. antifon, 102. zsoltár

Áldjad, én lelkem, az Urat! Áldott vagy, Uram!

Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé…

Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldott vagy, Uram!

2. antifon, 145. zsoltár

Dicsérd, lelkem, az URat! Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.

„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

Istennek Egyszülött Fia és Igéje, aki halhatatlan vagy, és aki a mi üdvösségünkért megtestesülni kegyeskedtél, Istennek Szent Szülőjétől és Örökszűz Máriától, változatlanul lettél emberré. Megfeszíttetvén, Krisztus Isten, halállal eltiportad a halált, ki egy vagy a Szentháromságból, és kit együtt dicsőítünk az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!

3. antifon.

Boldogságok: Máté evangéliuma: 5. fej., 3-12.

Emlékezzél meg rólunk Urunk, midőn eljössz a Te Országodba.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa.

Boldogok, akik bánkódnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik majd a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok, akik szívükben tiszták, mert ők meglátják az Istent.

Boldogok a békéltetők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Boldogok, akik üldöznek az igazságért, mert övék a Mennyek Országa.

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek énérettem.

Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a jutalmatok a mennyekben.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

Tamás vasárnapi és Szent György napi apostoli és evangéliumi olvasmányok:

Apostoli olvasmányok

Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből (5,12-20)

12Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. 13Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. 14Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett. 15A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. 16Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
17Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. 18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. 19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: 20»Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«

Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből (12,1-11)

12¹Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. ²Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. ³Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. ⁴Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. ⁵Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez.
⁶Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. ⁷De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. ⁸Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat!« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!« ⁹Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van.
¹⁰Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. ¹¹Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Felolvasás János Szent Evangéliumából (Jn 20,19-31)

(Jézus megjelenik a tanítványoknak)

¹⁹Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ²⁰Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. ²¹Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« ²²S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«

(Jézus és Tamás)

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. ²⁵A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«
²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« ²⁷Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« ²⁸Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« ²⁹Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.«

³⁰Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.

Szent György napi evangéliumi olvasmány

Felolvasás János Szent Evangéliumából (Jn 15,17-16,2)

15. ¹⁷Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

(A világ gyűlölete a tanítványok iránt)

¹⁸Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. ¹⁹Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. ²⁰Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. ²¹Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴Ha nem műveltem volna közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, nem volna bűnük. De most láttak, s mégis gyűlöltek engem is, Atyámat is. ²⁵Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: ‘Ok nélkül gyűlöltek engem’. ^{(Zsolt 35,19) 26}Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; ²⁷de ti is tanúságot tesztek majd, mert kezdettől fogva velem vagytok.

16 ¹Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. ²Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.

Hitvallás

„Hiszek egy Istenben…”

Bűnvalló imádság

„Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, vétkeinket, amelyeket szándékosan vagy szándéktalanul, szóval vagy cselekedettel, tudattal vagy öntudatlanul, nappal vagy éjjel, értelemmel vagy gondolattal elkövettünk, bocsásd meg nékünk mint jóságos és emberszerető.”

„Miatyánk, ki a menyekben vagy…”

Tropárion, 7. hang

Bár a sírboltodat lepecsételték, mint az élet keltél fel a sírból, Krisztus Isten; és a bezárt ajtókon át megjelentél tanítványaidnak, mindenek Feltámadása, megújítva általuk az igaz lelket bennünk a Te nagy irgalmad szerint.

Tropárion szlávul

Запечатану гробу,/ Живот от гроба возсиял еси, Христе Боже,/ и дверем заключенным,/ учеником предстал еси,/ всех Воскресение,/ дух правый теми обновляя нам,// по велицей Твоей милости.

Tropárion románul

Szent György Nagyvértanú tropárionja, 4. hang

Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket.

„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek”, most és mindenkor és mindörökkön örökké”

Kondákion, 8. hang

Szorgos jobbjával tapintotta meg Tamás a Te életet adó oldaladat, Krisztus Isten; s amint a bezárt ajtókon át beléptél, a többi apostollal együtt így kiáltott Hozzád: Uram vagy és Istenem!

Kórus ének. “Valóban méltó…” helyett a húsvéti irmoszt énekeljük (magyar és egyházi szláv):

Tündökölj, tündökölj, új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz, Sion, Te pedig, Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában!

„Uram irgalmazz” (Tizenkétszer)

(Olvasva, Hymnologion I. 311. o. szerint:)

„Szentséges Háromság, egylényegű Hatalom, oszthatatlan Királyság, minden javak Kútfeje, légy kegyes hozzám, bűnöshöz, erősítsd meg, tedd értelmessé szívemet, és moss le rólam minden tisztátalanságot. Világosítsd meg elmémet, hogy mindenkor dicsőítselek, dicsérjelek és imádjalak, ezt mondván: Egy a Szent, egy az Úr: Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámin.”

„Legyen áldott az Úr neve, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”

„Dicsőség…most és mindenkor…”

33. zsoltár

„Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van. Az Úrban dicsekedik az én lelkem. Hallják ezt a szelídek és örvendeznek. Dicsőítsétek az Urat énvelem, és magasztaljuk együtt az Ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden gyötrelmeimtől megszabadított engem. Járuljatok Őhozzá, és megvilágosodtok, és a ti orcátok meg nem szégyenül. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden gyötrelmeitől megmentette őt. Őrködik az Úrnak angyala azok körül, akik félik Őt, és megszabadítja őket. Ízleljétek és lássátok, hogy jóságos az Úr. Boldog az a férfiú, aki reménykedik Őbenne. Féljétek az Urat, minden Ő szentjei. Mert nincsen nélkülözésük azoknak, akik félik Őt. Gazdagok elszegényednek és éheznek, azok pedig, akik keresik az Urat, semmi jóban nem szűkölködnek. Jertek gyermekeim, hallgassatok reám: az Úr félelmére tanítalak benneteket. Ki az az ember, aki akarja az életet, és jó napokat szeretne látni? Tartóztasd meg nyelvedet a gonoszságtól, és ajkaidat attól, hogy csalárdságot beszéljenek. Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót. Keresd a békességet, és kövesd azt. Az Úrnak szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésén. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa a földről az ő emlékezetüket. Kiáltottak az igazak, és az Úr meghallgatta őket, és minden gyötrelmeiktől megszabadította őket. Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sokak az igazak gyötrelmei, és valamennyitől megszabadítja őket az Úr. Megőrzi az Úr minden csontjaikat, és egy sem töretik meg azokból. Gonosz a bűnösök halála, és meglakolnak azok, akik gyűlölik az igazat. Megmenti az Úr az Ő szolgáinak lelkét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne reménykedik.”

Tropárion, 5. hang

Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (Háromszor)

(Ha a hívők fejezik be a közös szolgálatot:)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”