A szent liturgia elbocsátása után a Királyi Ajtó elé kétoldalt ikonokat viszünk ki, majd a pap felolvassa az alábbi részletet a Theodóra császárnő kezdeményezésére 843. nagyböjt első vasárnapjára egybehívott konstantinápolyi zsinat ún. Szinodikonjából, amely végérvényesen helyreállította aqz Egyházban az ikonok tiszteletét:

         Amiként a próféták látták, az apostolok tanították, az Egyház átvette, az egyháztanítók dogmákba foglalták, s a földkerekség egyetértett benne, amiként a kegyelem felragyogott, az igazság bebizonyosodott, a hazugság elűzetett, a bölcsesség bátorsággal szólott, ahogy maga Krisztus határozott, mi is úgy vélekedünk, úgy szólunk, úgy hirdetjük a Krisztust, a mi igaz Istenünket, és az Ő szentjeit, szóban, írásban, gondolatban, áldozatokban, templomokban és képmásokban fejezve ki tiszteletünket, és a Krisztust mint Istenünket és Uralkodónkat imádjuk és féljük, szentjeit pedig a mi közös Uralkodónk igaz szolgáiként tiszteljük, és az őket megillető hódolatban részesítjük.

         Ez az Apostolok hite, ez az Atyák hite, ez az igazhitű keresztények hite, ez a hit erősítette meg a földkerekséget.

         Ezenkívül, az istenfélelem hirdetőit, annak az istenfélelemnek a dicsőségére és tisztességére, amelyért küzdöttek, testvéreket és atyákat megillető szeretettel magasztaljuk, és ezt mondjuk:

         Az igaz keresztény hit élharcosainak, istenfélő uralkodóknak, szentséges pátriárkáknak, főpapoknak, egyháztanítóknak, vértanúknak, hitvallóknak

legyen örök az emlékezete!

         Esedezünk Istenhez, hogy az ő halálig tartó istenfélő harcaik, küzdelmeik és tanításuk által nevelődve és erősödve, és az ő istenes életmódjuk bátor követését mindvégig felmutatva, méltónak találtassunk mindarra, amit kérünk,

Krisztusnak, a mi nagy és első Főpapunknak és igaz Istenünknek könyörülete és kegyelme, és a mi fölöttébb dicsőséges Nagyasszonyunk, Istennek Szülője és Örökszűz Mária és az Istenhez hasonló angyaloknak és minden szenteknek közbenjárásai által.

+