Hazánkban még sokan emlékeznek Szerafim atyára, az angliai essexi grófság Maldon nevű települése mellett alapított Keresztelő Szent János monostor szerzetespapjára, aki évtizedekkel ezelőtt több ízben is megfordult Magyarországon, hogy felkeresse ortodox testvéreit. Szerafim atya, Szofronyij Szaharov főapát (+1993) tanítványa, aki viszont Áthoszi Szent Sziluán (+1938) tanítványa volt, immár csaknem húsz éve él a Ladoga tó legnagyobb szigetén, Valaamon, az Orosz Ortodox Egyház joghatósága alá tartozó, 11. századi, Szent Szergij és German áthoszi szerzetesek által alapított monostor Szmolenszki Szűzanya remeteségében. Az ő rövid tanítását hallhatjuk – és olvashatjuk most honlapunkon – a valaami monostorról készült csaknem egyórás francia film egyik részletében:

„Sokan jönnek ide, hogy menedéket keressenek egy teljesen felfordult világtól.

A mi küldetésünk elsősorban az, hogy éjszaka az egész világért imádkozzunk, és az, hogy szeretettel fogadjunk minden embert, úgy, ahogy hozzánk jön, minden ítélkezés nélkül. A tekintetünk Isten emberének a tekintete kell, hogy legyen, aki azt látja meg az emberben, ami a legbecsesebb benne: az ember képessége a szenvedésre. Meg kell látnunk minden emberben, minden egyes személyben az ő fájdalmát. Minden embernek megvan a maga fájdalma, a maga keresztje. Az embert manapság a szeretet sokféle pótszerei fojtogatják, de az igazi szeretet, az evangéliumi szeretet az, amelyik megbocsát, amelyik tud türelmes lenni, tud gyöngéd lenni. Ilyennel nem gyakran lehet találkozni. Pedig ez az a szeretet, amelyre a világnak, nem is tudatos módon, de szüksége van, és amelyre szomjazik.

Azt a kérdést tették fel nekem, hogy mi a szerzetes: a szerzetes az, aki ennek a szeretetnek a megtestesülése akar lenni. Szeretet, amely együtt érző, szeretet, amely megbocsát, szeretet, amely elfogad, szeretet, amely gyógyít.”