A SZERETET

Törekedjetek a szeretetre. Kérjétek minden nap Istentől a szeretetet. Α szeretetet a javak és az erények egész sokasága kíséri. Szeressetek, hogy benneteket is szeressenek. Adjátok egész szíveteket Istennek, hogy a szeretetben maradjatok. “Aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten őbenne” (1Jn 4,16).

Őrizzétek éberen embertársaitokhoz fűződő kapcsolataitokat, és tanúsítsatok tiszteletet irántuk, mint szent személyek, Isten képmásai iránt. Soha ne figyeljetek pusztán a testre, vagy annak szépségére, hanem a lélekre.

Ügyeljetek a szeretet érzésére, mert, ha a szív nem melegszik fel a tiszta imától, félő, hogy a szeretet testivé és természetellenessé válik, aminek eredményeként az értelem elsötétül és a szív elhamvad.

Naponta meg kell vizsgálnunk magunkat, nem szakadt-e szeretetünk el a Krisztushoz fűződő közös szeretetünk kötelékétől, nem szűnt-e meg az Úr iránti szeretetünk teljességének forrásából feltörni. Aki éberen ügyel arra, hogy a szeretetet tisztán megőrizze, az nem fog a Gonosz csapdáiba esni, amely abban áll, hogy fokozatosan átalakítja a keresztényi szeretetet közönséges, érzelmes szeretetté.

A TISZTÁNLÁTÁS

Ügyeljetek arra, hogy legyen bennetek tisztánlátás és okosság mindenben. Kerüljetek mindennemű szélsőséget. Α szigornak az erény mértékéhez kell igazodnia. Aki még nem tett szert nagy erényekre, és a tökéletesekkel együtt akar küzdeni, szigorú módon akar élni, ahogy a szent aszkéták élnek, azt kockáztatja, hogy a fennhéjázás rabjává válik és elbukik. Haladjatok tehát tisztánlátással és testeteket ne gyöngítsétek el, ne állítsátok túlzott nehézségek elé. Ne feledjétek, a testi aszkézis egyetlen célja, hogy a lelket segítse tökéletessé válni.  Ennek módja elsősorban a lélek harca.

Ne feszítsétek tehát a húrt a szükségesnél jobban. Tudnotok kell, hogy Istent nem lehet kényszeríteni adományaira. Akkor ad, amikor ő akar. Amit tőle kapunk, isteni könyörületéből, ingyen kapjuk.

Ne célozzatok túl magasra, túlzott aszkézist vállalva magatokra, ha nem rendelkeztek még erényekkel, mert enélkül fennáll a veszélye, hogy eltévelyedtek a gőg és a merészség következtében. Aki isteni adományok elnyerésére és magas szemlélődésekre törekszik, de még szenvedélyek uralják, az esztelen, felfuvalkodott és tévelyeg. Legelőször is a megtisztulásáért kell küzdenie, minden erejével. Akik megtisztultak szenvedélyeiktől, azok jutalomként részesülnek az isteni kegyelem adományaiban, diszkréten, amikor a legkevésbé számítanak rá.

A GŐG

Az értelem gőgje ahhoz a sátáni gőghöz hasonlít, amelyik megtagadja Istent és káromolja a Szentlelket, ezért nagyon nehéz kigyógyulni belőle. Egyfajta mély sötétség ez, amely megakadályozza a lélek szemeit abban, hogy lássák a lélekben lakozó fényt, azt a fényt, amely Istenhez, az alázathoz, a jó utáni vágyhoz vezet.

A szív gőgje ezzel szemben nem a sátáni gőg terméke, ugyanis különféle állapotok és események alakítják: gazdagság, dicsőség, elismerés, lelki vagy fizikai adottságok (felfogóképesség, szépség, erő, ügyesség és más hasonló dolgok). Mindez mély gyökereket ereszt az esztelen emberek agyában, hiúságba esnek, de ettől még nem lesznek ateisták. Gyakran előfordul, hogy az Úr megkönyörül rajtuk, isteni nevelésben részesülnek, hogy kijózanodjanak. A szívük töredelmet érez, felhagy a dicsőség és a hiábavaló dolgok hajhászásával, és végül meggyógyul…

Úgy tűnik, helyes, ha azt mondom, minden lelki figyelmünket arra kell irányítanunk, hogy felkutassuk és semlegesítsük magunkban a gőgöt és annak minden szülöttjét. Ha ettől megszabadulunk, és az alázatot plántáljuk a szívünkbe, akkor minden a miénk lesz. Mert ahol igazi, Krisztus szerinti alázat van, ott egybegyűlik minden más erény, amely Istenhez emel bennünket.

Ford.: Pountney-Győry Katalin

(Befejezése következik)