Éjinai Szent Nektáriosz (+1920) kétségkívül a XX. századi Ortodox Egyház egyik legkedveltebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő szentje. Pentapolisz püspöke, Éjina csodatévője igen népszerű, nemcsak Görögországban, hanem a nyugat-európai ortodoxok körében is, ahol vallásos tisztelete igen elterjedt. Ez elsősorban számos közbenjárásának és számtalan csodás gyógyításának köszönhető. Miután Krisztus iránti szeretetéből sok rágalmat, megvetést és zaklatást szenvedett el türelemmel, a benne hívők szenvedéseivel való együttérzést is megtanulta. Mély egyszerűséggel átitatott katekizmusa tanúsítja, mennyire közel áll spirituális törekvéseinkhez, különösen a köztünk legkisebbekhez, legalázatosabbakhoz.
***
A boldogság útja
Semmi sem nagyobb a tiszta szívnél, mert egy ilyen szív Isten trónjává válik. És mi lehet dicsőbb Isten trónjánál? Egyszerűen semmi! Isten ezt mondja azokról, akiknek a szívük tiszta:
“Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2 Kor 6,16).
Lehet valaki is boldogabb ezeknél az embereknél? Van valami jó, amitől meg vannak fosztva? Nem lelhető-e meg a Szentlélek minden java és adománya boldog lelkükben?
Mi az, amire még szükségük van? Semmire, igazán semmire, hiszen a legnagyobb kincs van a szívükben: maga Isten.
Milyen tévedésben vannak azok, akik maguktól messze keresik boldogságukat: idegen országokban, utazásokban, gazdagságban és dicsőségben, nagy vagyonban és élvezetekben, gyönyörökben, mindenféle fényűzésben és hiábavalóságban, ami csak keserű holnapokat szerez! A boldogság tornyát saját szívünkön kívül építeni nem más, mint egy olyan alapokon álló épületet emelni, amelyet sűrű földrengések ráznak meg. Az ilyen épület egy szép napon óhatatlanul összedől…
Testvéreim! A boldogság csak magatokon belül létezik, és boldog az ember, aki ezt megérti. Vizsgáljátok meg hát szíveteket, és szánjatok időt arra, hogy saját lelki állapototokat megfigyeljétek. Vajon elvesztette-e Istenben való bizodalmát? Panaszkodik-e a lelkiismeretetek, hogy elfordultatok az isteni parancsolatoktól? Vádol-e azzal a lelkiismeret, hogy az igazságtalanságot és a hazugságot gyakoroljátok, és elhanyagoljátok Isten és felebarátaitok iránti kötelességeiteket?
Vizsgáljátok meg tehát tüzetesen, hemzsegnek-e rossz gondolatok és szenvedélyek a szívetekben, és emiatt görbe és áthatolhatatlan utakra tévedt-e.
Sajnos, aki a saját szívét elhanyagolta, bizony készakarva megfosztotta magát minden jótól, hogy számos rossz dologgal helyettesítse. Elűzte magától az örömet, és megtelt keserűséggel, szomorúsággal és aggodalommal. Elűzte a békét, és úrrá lett rajta a szorongás, a zaklatottság és a rettegés. Elűzte a szeretetet, és befogadta a gyűlöletet. Elűzte végül a Szentlélek minden adományát és gyümölcsét, amelyet a keresztségben kapott, és hajléka lett mindazoknak a rossz dolgoknak, amelyek nyomorulttá és szerencsétlenné teszik az embert.
Testvéreim! A fölöttébb irgalmas Isten nem kíván mást, mint mindannyiunk boldogságát, mind ebben, mind pedig az eljövendő életben. Ezért is alapította Szent Egyházát. Azért, hogy általa megtisztítson minket a bűntől, megszenteljen, kibékítsen bennünket magával, és nekünk ajándékozza mennyei áldásait.
Az Egyház pedig kitárja karjait, hogy befogadjon bennünket. Siessünk oda mindnyájan, akiket nyomaszt a lelkiismeretünk. Siessünk, és az Egyház kész levenni vállunkról nehéz terhünket, hogy nekünk ajándékozza az Isten színe előtti bátorságot, és betöltse szívünket földi és égi boldogsággal.
A szent keresztség
“Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27).
Milyen nagy igazságot jelent ki Pál apostol ezekkel a szavakkal!
A megkeresztelt hívők levetették magukról a régi embert annak szenvedélyeivel és bűnös vágyaival együtt, és felöltötték az újat, vagyis magát Krisztust, aki most a szívük bensejében él. És a „felöltötték” szó nem egyszerűen holmi külső öltözetre utal, hanem mélyebb, alapvető és elvehetetlen dologra.
Krisztusba vetett hitünkkel és keresztségünkkel magát Krisztust öltjük fel, és Isten gyermekeivé, a Szentséges Lélek hajlékává, Isten templomává, szentekké és tökéletesekké, kegyelem szerinti istenekké válunk.
Így tehát megszabadultunk minden romlástól és felöltöttük a romolhatatlanságot. Levetettük a bűn emberét, és felöltöttük az igazságosság és a kegyelem emberét. Elűztük a halált és felöltöttük a halhatatlanságot…
Tisztában vagyunk-e azokkal a nagy kötelezettségekkel, amelyeket Isten színe előtt vállaltunk keresztségünk alkalmával? Megértettük-e, hogy ezentúl Isten gyermekeiként és Urunk testvéreiként kell élnünk? Hogy akaratunkat Isten akaratához kell hangolnunk? Hogy az Ő gyermekeiként meg kell szabadulnunk a bűntől? Hogy szeretnünk kell Őt teljes erőnkből, lelkünk és szívünk mélyéből? Hogy imádnunk és dicsőítenünk kell Őt, és örökre egyesülnünk kell Vele? Gondolunk-e arra, hogy szívünket igenis úgy el kell árasztania a szeretetnek, hogy felebarátunkat sose felejtse el? Meggyőződésünk-e, hogy szentekké, tökéletesekké, Isten képmásaivá és Isten gyermekeivé, országának, a mennyek országának örököseivé kell válnunk?
Ez az oka annak, hogy mindezért meg is kell küzdenünk, hogy ne váljunk méltatlanná Isten hozzánk intézett elhívására és ne szégyenüljünk meg. Igen, testvéreim, viseljük a szívünkön, hogy a buzgóságot és az önmegtagadást szem előtt tartva, győzedelmeskedjünk ebben a harcban.
Haladjunk bátran, hanyagság és félelem nélkül, és ne botoljunk meg a lelki harc megpróbáltatásaiban: Isten velünk van. Ő a mi segítségünk, erőt ad nekünk az erény nehéz útján.
A lelki harc
Életünk célja a tökéletesség és a szentté válás. Így leszünk Isten méltó gyermekei és a mennyek országának örökösei. Ügyeljünk arra, hogy a jelen élet előtérbe helyezése ne fosszon meg bennünket az eljövendőtől. Ne térítsenek el életünk céljától a földi világgal együtt járó gondok és gyötrelmek.
A böjt, a virrasztás és az ima önmagukban nem teremtik meg a várt gyümölcsöket, mert nem ezek képezik életünk célját; mindössze eszközök a cél eléréséhez.
Ékesítsétek tehát erényekkel a lámpásaitokat. Küzdjetek, hogy a bennetek lévő szenvedélyeket elvessétek. Tisztítsátok meg minden szennytől a szíveteket, és tartsátok tisztán, hogy az Úr eljöjjön, és helyet találjon bennetek, és a Szentlélek eltöltsön isteni ajándékaival.
Szeretett gyermekeim, tartson minden igyekezetetek és gondotok egyedül csak e felé, ez legyen egyedüli célotok, vágyatok. E végett szóljon minden imátok Istenhez.
Minden nap keressétek az Urat. De ott keressétek, ahol van: szívetek bensejében és nem azon kívül. És ha megtaláltátok, álljatok előtte félelemmel és rettegéssel, ahogyan a kerubok és a szeráfok állnak, mert a szívetek Isten trónjává vált.
Ahhoz azonban, hogy az Urat megtaláljátok, alázkodjatok meg egészen a földig, mert Isten kiveti szájából a gőgös embert, miközben szereti és meglátogatja a szívükben alázatosakat. Ezért mondja: “Kire tekintsek, ha nem arra, aki alázatos és csöndes, és rettegi igéimet?” (LXX Iz 66,2)
Harcold hát meg a nemes harcot és Isten meg fog erősíteni. Ebben a harcban megtaláljuk gyöngeségeinket, hiányosságainkat és hibáinkat. Mert ez a harc nem más, mint a mi lelki állapotunk tükörképe. Aki sohasem vívta, nem is volt képes megismerni önmagát.
Ügyelni kell az egyéb kis vétkekre is. Ha előfordul, hogy figyelmetlenségből bűnbe estek, a legfontosabb, hogy ne essetek kétségbe: keljetek fel gyorsan, essetek térdre Isten előtt, akinek van ereje ahhoz, hogy újra felsegítsen. A nagy szomorúság a büszkeség jele.
A túlzottan szomorú állapotok és a bennünket elfogó kétségbeesés pillanatai sokat ártanak és veszélyesek számunkra, és igen gyakran az ördög súlyosbítja azokat, annak érdekében, hogy a küzdelmet feladjuk.
Találunk magunkban olyan gyengeségeket, szenvedélyeket és hibákat is, amelyeknek mély a gyökerük, közülük többet örököltünk. Ezekből nem lehet egy csapásra kivetkőzni, sem pedig szorongással vagy mély bánattal, kizárólag türelemmel, kitartással, határozottsággal, valamint gonddal és figyelemmel.
A tökéletességhez vezető út hosszú. Imádkozzatok Istenhez, hogy adjon hozzá erőt. Ha bűnbe estek, türelemmel nézzetek vele szembe, és mihelyt talpon vagytok, fussatok, ne maradjatok az esés helyén, mint a gyermekek, sírva és vigasztalhatatlanul bánkódva.
„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Mt 26,41).
Ne essetek kétségbe, ha újból és újból régi bűnöket követtek el. Sok közülük természeténél fogva erős, és megszokásból követjük el. Idővel és kitartással azonban leküzdjük őket. Őrizkedjetek ezért bármilyen kétségbeeséstől!
Ford.: Pountney-Győry Katalin
(Folytatjuk)
