Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek

Szegedi Szent György ortodox templom                                                                                         

Szeged, Kazinczy u. 7.

2019. május-június-július

_______________________________________________________________

Gondolatok egy évfordulón

(Szentháromság-Szergij Lavra, 1969. július 18 ‒ Szeged, 2019. július 21.)

„Kegyes és irgalmas Isten vagy,

türelmes és nagyirgalmú” (Jón 4,2)

(Olvasandó: Máté 8,28-9,1)

A Pünkösd utáni ötödik vasárnapra rendelt szent evangélium a két megszállottról szól.

„Két megszállott…”

Lehet jóra, de lehet rosszra is szövetkezni. Isten mindig arra hívta az embert szent prófétái hosszú sora, majd az idők végén Egyszülött Fia által, hogy eredendő bukásából okulva a jóra szövetkezzék. Ezt hirdeti a szent egyház világszerte: Istenünk, aki Krisztus Urunkban megváltást szerzett nekünk, a legfőbb jó, földünkre hozott tanítása a legkívánatosabb jó e világon. Őt, a legfőbb Jót kell tehát keresnünk,  erre a legkívánatosabb jóra kell tehát szövetkeznünk. Más, földi, jó és kívánatos dolgainkban lehet más és más az, ami vonz bennünket: irodalomunkban, zenénkben, nemzeti érzésünkben, anyanyelvünkben, politikai szimpátiánkban. Ámde Krisztus igaz, ép tanítása és igaz, ép erkölcse tekintetében nem lehet más és más az, ami vonz minket!

Tisztában kell lennünk viszont, ahogyan régen voltak, úgy ma is vannak, akik – tudatosan vagy öntudatlanul – a rosszra szövetkeznek, hamis dolgokat tesznek vagy hirdetnek. Ennélfogva nekünk a jót a rossztól, az igazat a hamistól minden esetben meg kell tudnunk különböztetni! Erre gyermekeinket is időben meg kell tanítani. Az Úr ezt mondja apostolainak: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé…!” És ezt is: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.”

„Két megszállott ment elé…”

Urunk Jézus együttérzéssel és imával ment a megszállottak elé. Mennyivel másként, mint ők Jézus elé! Saját példájának követésére buzdít. Hiszen mindent értünk tett és mondott! Embertársainkkal való találkozásaink, amennyire rajtunk múlik, legyenek gyógyítók mind számukra, mind számunkra. Popovics Szent Jusztin figyelmeztet bennünket arra, hogy „minden ember Isten képe és hasonlatossága…”. Így kell tehát közeledni minden emberhez.

„Nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni…”

Urunk Jézus arra tanít példájával, hogy szorongás és félelem nélkül nézzünk szembe minden feladatunkkal, szolgálatunkkal, utunkkal, mindazzal, amit meg kell tennünk, amit el kell végeznünk, ahová meg kell érkeznünk:

„Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” (2Tim 1,7) A félelem megbénítja az ember lelkét és tetteit.

„Ha tehát száddal vallod, hogy ’Jézus az Úr!’, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.” (Róm 10,9-10)

És – ahogy az Apostol mondja – hívjuk segítségül az ő nevét: „Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” Tegyünk így, ha belépünk egy templom, felebarátunk, munkahelyünk, iskolánk, hivatalunk, kórházunk, üzletünk kapuján.

„Mi közünk hozzád, Isten Fia…?”

A megszállottak felismerték, meg is vallották, életük mégsem változott meg. Isteni beavatkozásra volt szükség, hogy minden megváltozzon. Az ismerte fel Isten Fiát, az vallotta meg, aki mindenki másnál jobban akarja szeretni, hiszen Pétertől is ezt kérdezi: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Az ismerte fel, az vallotta meg, aki őt mindennél és mindenki másnál előbbre helyezi, és életében minden megváltozott!

I. T.

+

Isten és ember szolgálatában fáradhatatlan, szent, csodatévő Kronstadti János atya (†1908) „Életem Krisztusban” c. naplója 2014-ben jelent meg magyar nyelven, az Odigitria és a Jel Kiadó közös gondozásában. Egy-egy fejezetéből idézzük tanítását 2019. évi Hírleveleinkben. Március-áprilisi Hírlevelünkben „Ítélkezésről és szeretetről” olvastunk. Most pedig:                 

„A lélekről”

Az emberi lélek olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel, ezért a szeretetben is egyszerűnek kell lennie, azaz szeretnie kell Istent, akitől származik, és az embert, mint önmagát, a hasonló a hasonlót – e világ dolgaihoz pedig egy pillanatra sem szabad kötődnie, mivel azokkal nincs rokonságban, s minthogy lelkünktől különböznek, fájdalommal tölti el a lelket, amikor kötődik hozzájuk… Lelkem életét lelkem békéje alkotja, s ez a béke kizárólag Istentől származik. A lelki béke hiánya, a háborgás, amely lelkünk valamennyi szenvedélyes állapotát jellemzi: lelki halál, illetve annak a jele, hogy a szívünkben üdvösségünk ellensége működik.

A béke – teljesség, a lélek egészsége; a béke elvesztése – a lelki egészség elvesztése. 

Mit jelent, ha a szórakozást keressük? Azt jelenti, hogy ki akarjuk tölteni valamivel a lélek belső, beteges ürességét, amely tevékenykedésre lett teremtve, és nem viseli el az ürességet.

Éjjel a lelkünk szabaddá válik a világi hívságoktól, ezért szabadon hathat rá a szellemi világ, s a lélek szabadon befogadhatja hatásait, oly módon, hogy a gondolatok és az ember szívbéli késztetései jó gondolatokká és hajlandóságokká válnak, ha az ember igaz; ha viszont olyan bűnös, aki nem bánja a bűneit, gondolatai és késztetései hiábavalók s gonoszok lesznek.    

Olykor a lelkünket körülveszi és áthatja egy könnyű, kellemes, melengető, frissítő lehelet – könnyedén, nyugodtan érzed magad; máskor viszont nehéz, fojtogató fuvallat érinti meg a szívünket, amelyet teljes lelki sötétség kísér. Az első – Isten Lelkétől, a második – az ördögtől ered. Mindegyikhez hozzá kell szoknunk: miként az első esetben nem bízhatjuk el magunkat, ugyanígy az utóbbiban sem szabad elcsüggednünk, kétségbeesnünk, hanem teljes szívvel Istenhez kell folyamodnunk.

A test virul, míg a lélek fonnyadozik;  a test egyre terjedelmesebb, a lélek viszont szűkösen van; a test jóllakott, a lélek pedig éhezik; a test fel van ékesítve, míg a lélek rút; a test illatozik, ám a lélek rossz szagot áraszt; a testen mosoly ömlik el, a lélek viszont telis-tele bajjal; a test: a világosságban, a lélek: a sötétben, pokoli sötétségben… Mi az, ami halálunk után is él majd bennünk, s mi az, amire még életünkben minden gondunkat fordítanunk kellene? Az, amit most szívnek nevezünk, azaz a belső emberünk, a lelkünk, s ennek kell gondoskodásunk tárgyává válnia. Tisztítsátok meg a szíveteket egész életetekben, hogy a szívetek vagy a lelketek képes legyen azután meglátni Istent.

+

 (Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban. III. A lélekről. (Ford. Havasi Á.) JEL – Odigitria, Budapest, 2014)

+

Ajándékozz meg kegyelmeddel, ó, Jézus, ki elengedsz minden adósságot, és fogadj vissza engem, bűnbánót, amiként visszafogadtad Pétert, aki megtagadott Téged, amiként elhívtad egykor Pált, aki üldözött Téged, és hallgass meg, ki így kiáltok Hozzád: Alleluja!

(Dicsérőének (akathisztosz) Édes Urunkhoz,Jézus Krisztushoz, 12. kondákion)

+

H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com