KELET HÍREI KERESZTÉNY TESTVÉREINKNEK

Szegedi Szent György ortodox templom                                             

Szeged, Kazinczy u. 7.

2019. augusztus – december

____________________________________________________________

(Olvasandó: Lukács 8,26-39)

„Én maradtam meg egyedül” (Róm 11,3-4).

Ismét megszállottról szól az evangéliumi történet, de nem kettőről, hanem egyről, a gerázaiak földjén, Lukács evangéliuma szerint. Riasztó, egyben megindító kép fogadja az Úr Jézust és tanítványait: egy ember jön eléje, „akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!«” A föld a „pogányok Galileája”. Túlnyomórészt pogányok lakják, akik babonásak, az ördögtől megszállott csodás gyógyulása után is kérik Jézust, hagyja el a földjüket. Mégis, ha kevesen is, de ezen  vidéken is voltak, akikre illik Egyiptomi Szent Antal mondása:

„Inkább áldott az, aki vétkezhetett volna, de nem vétkezett, gonoszt cselekedhetett volna, de nem cselekedett, mintsem az, akit buzgó törekvők sokasága ösztönzött a jóra. Ezért jogosan jár oly kivételes magasztalás Noénak, Ábrahámnak és Lótnak az Írásokban, akik gonosz emberek körében éltek istenfélő életet” (PG, t. 40, p. 1095).

Kik lehettek e megszállott szülei, hogyan nevelkedett, milyen környezetben? Csak Isten tudja. Az Úr nagy részvéttel van a szerencsétlen ember iránt, kérés nélkül meggyógyítja, hiszen úgy olvassuk, már „parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből”, ezért kiáltozott, kérte a megszállott, hogy „ne gyötörje őt”. Megengedte az ördögöknek, hogy a disznókba menjenek, mire a csorda „lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt”.

Ha az Úr mellett döntünk életünkkel, meg kell fizetni döntésünk árát. Pál apostol írja: „Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil 3,8). Fel kell vállalnunk az Úr mellett tett döntésünk minden következményét. Akár kedvező, akár kedvezőtlen, akár ellenkező széljárású időkben. Az emberek kijöttek a városokból és a falvakból, hogy lássák a történteket. Páran tanúi is voltak a csodának, és „elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott”. Mégsem hallgattak rájuk. Nem hallgattak az igazság szavára. Isten igazsága nem többségi döntés tükre, független mindenfajta többségtől. Pál apostol így tesz tanúságot Illésről a Rómaiakhoz szóló levélben:

„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak” (Róm 11,3-4).

Látva a mai, körülöttünk zajló világot, Európát, sokfelé a hitehagyást, a keresztények semmivel sem indokolt visszahúzódását, merítsünk erőt és vigasztalást azokból, akik tudták, kinek szabad és kinek nem szabad térdet hajtani.

I. T.

+

Isten és ember szolgálatában fáradhatatlan, szent, csodatévő Kronstadti János atya (†1908) „Életem Krisztusban” c. naplója 2014-ben jelent meg magyar nyelven, az Odigitria és a Jel Kiadó közös gondozásában. Egy-egy fejezetéből idézzük tanítását 2019. évi Hírleveleinkben. Május-júliusi Hírlevelünkben „A lélekről” olvastunk. Most pedig:                 

„Hitről és csodáról”

Ó, szent hit! Miféle szavakkal, milyen énekekkel dicsérhetnélek téged  azokért a megszámlálhatatlan testi és lelki javakért, amelyeket nekem ajándékoztál, mindazokért az erőkért, amelyeket bennem fakasztottál és egyre fakasztasz, a béke üdvéért és a zavartság megszüntetéséért, a szabadságért, cserébe a keserves szorongattatásért, a lelki világosságért és a szenvedélyek sötétségének elűzéséért, a bátorságért, amelyet a bátortalanság és a félelem helyett kaptam, a lelki szépségért, lelki nagyságért, cserébe a bűn rabságáért s a lelki alantasságért, a szentségért, amely a  bűnös tisztátalanság helyébe lép, és azért, hogy elvetted a haragot, az irigységet, az önfejűséget és a konokságot, a kapzsiságot, a paráznaságot és mindenféle lelki romlottságot? Dicsőség neked, Istennek, jótevőmnek, mindörökre! Ismerjen meg, Uram, a benned hívő valamennyi ember és a föld minden nemzetsége, hogy mindahányan egy szájjal és egy szívvel magasztaljanak téged napkelettől napnyugatig. Úgy legyen, úgy legyen!  

Higgy abban, hogy minden ima és könyörgés, kiváltképpen a templomi istentiszteletek, főként pedig a liturgia közben az Úr haladéktalanul kiárasztja áldását imád nyomán minden őszintén imádkozó emberre, és irgalmaz nekik isteni, fenséges irgalmával.

Feltétlenül higgy és reménykedj abban, hogy Istentől megkapsz minden jót felebarátod épülésére, megadja mindazt, ami az üdvösséghez szükséges.  Egy pillanatra se töprengj, s ne is kételkedj annak lehetőségében, hogy megkapod, amit csak kérsz.  „Minden lehetséges az Úrnak, és minden lehetséges a hívőnek, s reményében nem szégyenül meg” (vö. Mt 19,26; Mk 9,23; Róm 5,4). Csakis a hitetlenség, szívünk reménytelen érzése szégyeníthet meg bennünket.

Ha Krisztus lakozik a szívünkben, mindennel elégedettek vagyunk: még a kényelmetlenség is olyan számunkra, mint a legnagyobb kényelem, a keserű – mintha csak édes volna, az éhség: akár a jóllakottság, a bánat pedig – mint az öröm. Ha viszont Krisztus nincs jelen a szívünkben, az ember mindennel elégedetlen, semmiben sem talál boldogságot: sem az egészségben, sem a kényelemben, sem a rangban vagy a megtiszteltetésben, sem a szórakozásokban – semmiben sem. Ó, mennyire szüksége van az embernek Krisztusra, az Életadóra és lelkünk Megváltójára! S mennyire szükséges Krisztusért – azért, hogy bennünk lakozzon – éheznünk és szomjaznunk, kevesebbet aludnunk, egyszerűbben öltözködnünk, s mindent nyugodt, türelmes, szelíd lélekkel elviselnünk!

(Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban. IV. Hit és csoda. (Ford. Havasi Á.) JEL – Odigitria, Budapest, 2014)

+

Ó, legédesebb, könyörületes Jézus! Fogadd el szerény könyörgésünket, amiként egykor az özvegyasszony két fillérét elfogadtad. Óvd meg örökségedet minden látható és láthatatlan ellenségtől, idegenek támadásától, betegségtől és éhínségtől, minden nyomorúságtól és halálos sebesüléstől, s őrizd meg az eljövendő büntetéstől azokat, kik így kiáltanak Hozzád: Alleluja!

(Dicsérőének (akathisztosz) Édes Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, 13. kondákion)

+

H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com