A Szegedi Szent György Templom Hírlevele          

Szeged, Kazinczy u. 7.

2018. szeptember – október

Hit, megmenekülés

(Olvasandó: Lk 8,26-56)

 „A gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte (Jézust), távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk” az ördöngös meggyógyulása után. A kár, jószágok ezreinek elvesztése láttán megrémültek. Nem tudták megfizetni a gyógyulás árát.  Ha az Úr Jézus, lelkünk és testünk gyógyítója, Megváltója mellett döntöttünk, meg kell fizetnünk a döntés árát. Elhatároztuk, Jézus felé fordítjuk életünket, őt akarjuk követni, de el kell fogadnunk a veszteséget, hogy új életet kezdhessünk: „Aki elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8,35).

Miután Jézus visszatért a Genezáreti tó nyugati partjára „tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá”. Kivétel nélkül, mindnyájuknak szükségük volt rá. Mennyivel más ez a kép! Nem olyan, mint a gerázaiaké. Kinek a lelke volt kiéhezve, kinek a teste fájt, kit szenvedélyek, bűnök terheltek, ezektől keresett szabadulást. Lelki életünk egészségének legjobb jele, ha keressük, várjuk Urunkat, vágyunk eljövetelére. Ahogy itt, a parton tolongó tömeg, köztük a vérfolyásos asszony és a zsinagóga elöljárója várta, ahogy Zákeus, a vámszedő, ahogy a vak Bartimeus. Nagyon várták, el is jött hozzájuk, és mindnyájuknak gyökeresen megváltozott az élete. Mennyivel más lesz az élete annak, aki találkozott Jézussal és belekapaszkodott köntösébe. Többet ér ez minden más emberi erőfeszítésnél, munkánál, tudománynál, vagy egy másik emberbe kapaszkodásnál. Mert a földre eljött Istenbe kapaszkodott. Így nyer gyógyulást a teljes ember. Ezután már másképp fog bele minden erőfeszítésbe, munkába, a nélkülözhetetlen tudás megszerzésébe, egy fontossá vált emberi kapcsolatba. Biztos alapra került az élete. „A jog erkölcs nélkül önkény”, hangzott az ókori, horatiusi bölcsesség. Ugyanígy, aki belekapaszkodott Jézus Krisztusba, elfogadta isteni igazságát, amit a földre hozott, az megérti, bármilyen munka, megszerzendő emberi tudás, emberi kapcsolat önkényessé válhat az isteni tudás megismerése és az Istennel való kapcsolat nélkül.

Jézus ezt mondta a meggyógyult asszonynak: „Leányom! A hited megmentett téged! Menj békével!” Ugyanígy szólt a zsinagóga elöljárójához az úton, amikor a házából hírt hoztak, hogy a kislánya már meghalt: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” Hit és megmenekülés elválaszthatatlanul egybekapcsolódik. Hányszor vagyunk úgy, hogy, valamit meg kell tennünk, el kell végeznünk, létre kell hoznunk, meg kell építenünk, valamivel szembe kell néznünk, de elfog bennünket a kétely. Lesz-e hozzá elég erőnk? Kapunk-e segítséget? Nem reménytelen belevágni ebbe a mai világban? Milyen ellenszélben kell majd dolgoznunk? Milyen előre nem látható nehézségek várnak ránk? Ha jó dolgot fontoltunk meg, és jól megfontoltuk, Urunk így bíztat: „Ne félj, csak higgy, és megmenekülsz!”

I. T.

+

Áthoszi Porfíriosz atya tanításaiból

„A Szent Hegyen egyre csak az olvasással foglalkoztam”

Amikor a remeteségbe mentem, az engedelmességet tartottam a legfontosabbnak, mivel olvastam a szentek életét, akik az alázatnak szentelték magukat, és én is arra vágytam, hogy őket kövessem. Nagy öröm volt ez nekem. Isten kegyelmével csak az egyház könyveit és a Szentírást olvastam. Nem értettem, mégis olvastam őket, még ha nem is értettem. Nem volt ott szótár, sem más efféle. Még csak meg sem kérdeztem az atyákat, hogy van-e egy szótáruk. Később azonban, a sok olvasás után, már kezdtem érezni és érteni is, amit olvastam. Az alázat révén megnyílt az értelmem. Így sok dolgot érteni kezdtem, s azok alapján meg tudtam magyarázni a többit is, amit még nem ismertem. A szavakat más szöveghelyek alapján értelmeztem. Ez volt az én szótáram. Szentírást a Szentírással magyaráztam.

De mást is tettem. Amennyire a munka engedte, egyfolytában olvastam az evangéliumot és a zsoltárkönyvet, hogy tiszták maradjanak a gondolataim. Azért olvastam, hogy megtanuljam őket kívülről. S valóban, Isten kegyelméből, könyv nélkül tudtam Máté evangéliumát, János evangéliumát, Jakab levelét, persze nem az egészet, és még másokat is. Amikor az atyák távoztak, és engem a cellámban hagytak, a kis Szent György-templomunkba mentem. Ott olvastam, énekeltem a bűnbánati énekeket meg a kánonokat. Nagyon szerettem az Ószövetséget, az Újszövetséget, a zsoltárokat és a kánonokat olvasni. Nem tudtam betelni az olvasással, és mindig újraolvastam őket vágyakozással, szomjúhozva. Talán azt gondoljátok: „Mindig, ugyanazt hallgattad újra meg újra?” Igen, mindig ugyanazt. Olvass fel nekem egy kánont, olvasd fel újra meg újra, és én mindannyiszor szomjúhozva hallgatom majd! Bármennyit olvasod, nem tudsz betelni vele. Ez nagyon fontos, bevezet a lelki életbe, és vértelenül megszentel.

„Az olvasás által lelketek megtisztul, és minden különösebb erőfeszítés nélkül szentté válik”

Meg akarjátok találni az örömet az életben? Olvassátok a Szentírást! Járjatok templomba! Kerüljetek közelebb Krisztushoz, szeressétek őt! Figyeljetek az istentiszteleteken, mert az istentiszteletek szavait szentek írták. Szent, szerelmes szavak ezek Krisztushoz és a Szűzanyához. Nagyon fontosak. Olvassatok tisztán, szavanként, értelmesen, vágyakozással és isteni szerelemmel! Ha a kánonokat éneklitek, ne csak mondjátok a szavakat, hanem gyönyörködjetek is bennük! Így nagyon gyorsan megszentelődtök, anélkül hogy észrevennétek. Ha a zsoltárokat olvassátok, tisztán, egyesével mondjátok a szavakat. A zsoltárokat úgy tanultam meg, hogy a templomban hallgattam őket. Az evangéliumot viszont versről versre tanultam, sorról sorra igyekeztem megjegyezni. Gyakran azonban felszínesen olvasunk, pedig a felolvasáshoz figyelem szükséges. Elejétől végéig olvassátok el, és értelmesen ejtsétek ki a szavakat, örömmel és szeretettel. Úgy olvassatok, mintha valakivel beszélgetnétek. Természetesen, egyszerűen, értelmesen és könyörögve.

(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. XIV. A szent olvasásról. Odigitria–Jel, Budapest 2014)

+

Ima az apostolokkal egyenlő Szent Cirillhez és Metódhoz

Ó, apostolokkal egyenlő Szent Cirill és Metód! Buzgón sietünk Hozzátok, és töredelmes szívvel kérünk Benneteket: esedezzetek az Úrhoz, hogy mutassa meg, és vezéreljen bennünket az üdvösség útjára. Ne hagyjatok el minket, méltatlan (a neveket említjük …) gyermekeiteket, hanem ajándékozzatok nekünk imáitokkal buzgóságot az igaz keresztény hitben, hogy lelkünkben tűz gyúljon, és híven megtartsuk az atyai hagyományokat, hűséggel megőrizzük az egyházi parancsolatokat és szokásokat, távol tartsuk magunkat minden idegen, hamis tanítástól; és így, Istennek tetsző módon járva életünk útját, paradicsomi boldogságban legyen részünk a mennyekben, ott pedig Veletek együtt dicsőítsük a mindenek Uralkodóját, a Háromságos Egy Istent, mindörökkön örökké.

+

H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com