2017. július 6-án szép napot töltöttünk hittanosainkkal a Szegedi Vadasparkban. Részletes állatkerti térkép volt a kalauzunk, így szinte minden vadon élő és háziállatot megtaláltunk: tevét, oroszlánt, zsiráfot, fókát, majmot, madarat, struccot, párducot, hiénát, lovat, kutyát, sertést, pulykát. Az út legvégén, amikor a nap, rekkenő hőséggel, már jócskán a delelőre hágott, búcsúzóul a medvékre is rábukkantunk. Ebéd után fölelevenítettük azokat a történeteket a Szentek Életéből, amelyek állatokkal, oroszlánokkal, szamarakkal, tevékkel, szarvasokkal vagy hiénákkal voltak kapcsolatosak, és amelyeket már jól ismertünk.

Álljon itt egy közülük:

A Sínai-hegyen mesélték az atyák Szergiusz atyáról, a remetéről. Amikor a Sínai-hegyen élt, a monostor gazdasági vezetője rábízta az öszvéreket. Egy alkalommal, amikor az öszvéreket kísérte, látja, hogy oroszlán fekszik keresztbe az úton. Az öszvérek és hajcsárjaik, amint meglátták az oroszlánt, rettegés fogta el őket és szanaszét futottak. Akkor Szergiusz abba elővett a tarisznyájából egy kenyeret, odament az oroszlánhoz és ezt mondta neki: „Fogd az atyák áldását, és menj el az útból, mert nekünk kell erre jönni.” Az oroszlán elvette a kenyeret és elment.

(Szergiusz abba, a remete életéből)

(Jóannész Moszkhosz, „A rét”)

I. T.