Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek
„Vád, ami gyógyít”
Szegedi Szent György Nagyvértanú ortodox templom
Szeged, Kazinczy u. 7.
2017. szeptember-október
_________________________________________________________________________
(Olvasandó: Máté 17,14-21)
Az Úr és három tanítványa lejött a Színeváltozás-hegyéről, amikor egy kétségbeesett apa futott oda hozzájuk: „Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Térdre esve kérte a szabadulást fia számára…
Tartsunk ki a jóért való imádságban akkor is, ha úgy érezzük, kudarcot vallottunk! Vigyük újra Isten elé! Meg akarunk szabadulni valamilyen szenvedélyünktől, vétkünktől, amely fogva tart? Ne adjuk fel! Vigyük újra és újra térden állva Isten elé! Ha őszinte a kérésünk, és teljes szívünkből vágyunk a szabadulásra, Isten biztosan meghallgat! Szent Ágoston írja a „Vallomásaiban”: „Azért nem tudtam még megszabadulni a rossztól, mert nem akartam teljes szívemből. Megbizonyosodtam arról, hogy az akarást is akarni kell!” Ámde ugyanolyan fontos, hogy ne csupán saját elhatározásunkban reménykedjünk. Isten Előfutára és Prófétája ezt a tanúságot teszi a Megváltóról: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) Csak ő képes gyökerestől kivenni azt, amitől szabadulni akarunk!
„Nem tudták meggyógyítani…” Árulkodni, vádolni akar? Nem valószínű! Inkább arra gondoljunk, aki ilyen szenvedéseken ment keresztül, az már megalázkodott Isten és ember előtt. Inkább védekezik. Mintha ezt akarná mondani: ─ Uram, csak azért merészeltem Hozzád jönni, mert a tanítványaid nem tudták meggyógyítani.
De ha már az árulkodás, a vádaskodás szóba került, ne kerüljük meg a kérdést! Nem inkább a saját hitünk gyöngeségében kellene ilyen alkalommal az okot keresnünk? Nem fordult elő velünk, hogy közhírré tettük mások kudarcát, ahelyett, hogy magunkba néztünk volna, és megvallottuk volna a sajátunkat? ─ Én voltam a hitetlen, én nem vagyok istenfélő, és nem teszem meg Isten akaratát (vö. Jn 9,31), ezért maradt el a segítség, a gyógyulás! Meg van írva: Názáretben „sem tett (Jézus) sok csodát hitetlenségük miatt” (Mt 13,58).
Jézus kifakadt az apa panaszára: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek?” Kemény szavak! De nem szabad megsértődnünk, amikor valaki azt akarja, hogy nézzünk szembe a bennünket vádoló igazsággal. Ha elfogadjuk a vádat, bekövetkezhet a gyógyulás! Pál apostol ezt írja a galatáknak: „Hát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek?” (Gal 4,16) Ám ha valaki — Krisztus Urunkat követve — az igazságot akarja mások szemébe mondani, tegye ugyan bátran, tiszta szívvel, de ne hiányozzon a szívéből a Hozzá hasonlító szeretet és irgalom. Ahogy az Apostol szívéből sem hiányzott: „Fiacskáim ─ folytatja ─ akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek” (4,19)! Urunk pedig a kemény, vádló szavak után azonnal gyógyító hangon szólt az apához: „Hozzátok őt ide hozzám! … és a gyermek meggyógyult abban az órában”.
I. T.
+
Áthoszi Porfíriosz atya tanításai
Osszuk meg mindenkivel önzetlenül a szeretetünket!
A szeretet áll mindenekfelett. Gyermekeim, a mások, illetve a mások lelke iránti szeretetnek kell foglalkoztatnia bennünket. Bármit teszünk, akár imádkozunk, akár tanácsot adunk, akár tanítunk, szeretettel tegyük! Szeretet nélkül az ima nem használ, a tanács sebet ejt, a javaslat árt. Elpusztítja a másik embert, aki megérzi, ha szeretjük, ha viszont nem szeretjük, akkor ellenáll. Szeretet, szeretet, szeretet! A testvéri szeretet felkészít bennünket arra, hogy még jobban szeressük Krisztust. Nem gyönyörű ez?
Osszuk meg mindenkivel önzetlenül a szeretetünket, nem törődve azzal, hogyan viselkednek velünk! Amikor Isten kegyelme eljön hozzánk, nem törődünk azzal, szeretnek-e, vagy sem, jót mondanak-e rólunk, vagy sem. Csak annyit érzünk majd, hogy mindenkit szeretnünk kell. Önzés azt várni, hogy mások jót mondjanak rólunk. Ne szomorítson el bennünket, ha nem így van! Mondjanak, amit akarnak! Ne kolduljunk szeretetet! Arra törekedjünk, hogy szeressük őket, és teljes lelkünkből imádkozzunk értük. Akkor látjuk, hogy mindenki szeretni fog minket, anélkül hogy ez lenne a célunk, anélkül hogy koldulnánk a szeretetüket. Szabadon és őszintén fognak szeretni bennünket, szívük mélyéből, anélkül hogy kényszerítenénk őket. Ha úgy szeretünk, hogy nem törekszünk mások szeretetére, akkor mindenki körénk gyűlik, mint a méhecskék. Ez mindenkire igaz.
Ha a testvéred megsért vagy megharagít, gondold ezt: „Most a szemem, a kezem, a lábam fáj, ezért egész szeretetemmel felé kell fordulnom.” (Vö. 1Kor 12,21) Ne gondoljunk arra sem, hogy egy esetleges jó cselekedetért jutalmat kapunk, sem arra, hogy meglakolunk a rosszért, amit elkövettünk. Az igazság ismeretére akkor jutsz el, ha Krisztus szeretetével szeretsz. Akkor már nem várod, hogy szeressenek: ez helytelen. Te vagy, aki szeretsz, te adod a szeretetet: ez a helyes. Tőlünk függ, üdvözülünk-e. Isten ezt kívánja. Ahogy a Szentírás mondja: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4).
(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. VII. A felebaráti szeretetről. Odigitria – Jel, Budapest 2014)
+
Szűz Mária Oltalma
https://youtu.be/4TjlcX7EYbo
Október elsején ünnepli az Egyház a Szűzanya Oltalmát. A csodás jelenés a 10. sz. közepén történt, Konstantinápolyban, a Szűzanya Blakherneszben található templomában, ahol az öltözékét, többek között a fátylát is őrizték. Október elsején, vasárnap, az esthajnali vigília alatt, amikor a templom tömve volt hívőkkel, az imájába merült Krisztusért balga Szent András fölemelte a szemét, és látta a levegőben közeledő Szentséges Szüzet, mennyei fényességben, angyalok és szentek seregétől körülvéve, akik között ott volt Keresztelő János, Szent Péter és János apostol. A Szűzanya letérdelt, és könnyek között, hosszasan imádkozott a hívőkért, majd az oltárhoz ment, ott folytatta imáját, végül levette fátylát, megfordult, és a templomban imádkozók fölé terítette, azt ígérve ezzel, hogy mindig védelmezni fogja őket minden látható és láthatatlan ellenségtől. Szent András a mellette álló tanítványhoz, Boldog Epifánhoz fordult: „Te is látod testvérem Mennyei Királynőnket, aki most az egész világért imádkozik?” „Látom, szent atyám, és nagy félelem fog el” – válaszolta a tanítvány.
+
Ima Irgalmas Szent Márton, Tours-i püspökhöz
Ó, fölöttébb tisztelt és megszentelt fő, aki telve vagy a Szentlélek kegyelmével, az Üdvözítőnek és az Atyának lakhelye, nagy főpap, buzgó közbenjárónk, Szent Márton, aki a mindenek Királyának trónusa előtt állsz, az egylényegű Háromság fényében gyönyörködsz, a kerubi és angyali karral együtt a Háromszorszent éneket zenged, nagy és titokzatos bizodalmad van a fölöttébb irgalmas Uralkodóhoz, esedezz Krisztus nyája tagjainak üdvösségéért, és erősítsd meg Isten szent egyházainak jólétét: a főpapokat övezd fel a főpásztori szolgálat erényeivel, a szerzeteseket erősítsd meg az aszkézis jó útján, a városokat és az országokat őrizd meg biztonságban, esedezz, hogy a szent hitet romlatlanul megőrizzék, imáiddal kérj az egész világ számára békességet. Ments meg bennünket az éhségtől és a pusztulástól, óvj meg az idegenek támadásától, vigasztald az öregeket, neveld az ifjakat, térítsd észre az eszteleneket, irgalmazz az özvegyeknek, gyámolítsd az árvákat, növeld a gyermekeket, hozd vissza a foglyokat, mentsd meg közbenjárásoddal a betegeket és a kísértések és bajok közepette Hozzád fordulókat. Esedezz érettünk fölöttébb kegyelmes és emberszerető Krisztus Istenünkhöz, hogy félelmetes Eljövetelének napján mentsen meg bennünket attól, hogy baljára kerüljünk, de méltasson arra, hogy minden szentekkel együtt részesüljünk szentjeinek boldogságában, mindörökkön örökké.
+
Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397.
Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com
Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek
„Nem tudták meggyógyítani…” Árulkodni, vádolni akar? Nem valószínű! Inkább arra gondoljunk, aki ilyen szenvedéseken ment keresztül, az már megalázkodott Isten és ember előtt. Inkább védekezik. Mintha ezt akarná mondani: ─ Uram, csak azért merészeltem Hozzád jönni, mert a tanítványaid nem tudták meggyógyítani.
A szeretet áll mindenekfelett. Gyermekeim, a mások, illetve a mások lelke iránti szeretetnek kell foglalkoztatnia bennünket. Bármit teszünk, akár imádkozunk, akár tanácsot adunk, akár tanítunk, szeretettel tegyük! Szeretet nélkül az ima nem használ, a tanács sebet ejt, a javaslat árt. Elpusztítja a másik embert, aki megérzi, ha szeretjük, ha viszont nem szeretjük, akkor ellenáll. Szeretet, szeretet, szeretet! A testvéri szeretet felkészít bennünket arra, hogy még jobban szeressük Krisztust. Nem gyönyörű ez?
Október elsején ünnepli az Egyház a Szűzanya Oltalmát. A csodás jelenés a 10. sz. közepén történt, Konstantinápolyban, a Szűzanya Blakherneszben található templomában, ahol az öltözékét, többek között a fátylát is őrizték. Október elsején, vasárnap, az esthajnali vigília alatt, amikor a templom tömve volt hívőkkel, az imájába merült Krisztusért balga Szent András fölemelte a szemét, és látta a levegőben közeledő Szentséges Szüzet, mennyei fényességben, angyalok és szentek seregétől körülvéve, akik között ott volt Keresztelő János, Szent Péter és János apostol. A Szűzanya letérdelt, és könnyek között, hosszasan imádkozott a hívőkért, majd az oltárhoz ment, ott folytatta imáját, végül levette fátylát, megfordult, és a templomban imádkozók fölé terítette, azt ígérve ezzel, hogy mindig védelmezni fogja őket minden látható és láthatatlan ellenségtől. Szent András a mellette álló tanítványhoz, Boldog Epifánhoz fordult: „Te is látod testvérem Mennyei Királynőnket, aki most az egész világért imádkozik?” „Látom, szent atyám, és nagy félelem fog el” – válaszolta a tanítvány.
Ó, fölöttébb tisztelt és megszentelt fő, aki telve vagy a Szentlélek kegyelmével, az Üdvözítőnek és az Atyának lakhelye, nagy főpap, buzgó közbenjárónk, Szent Márton, aki a mindenek Királyának trónusa előtt állsz, az egylényegű Háromság fényében gyönyörködsz, a kerubi és angyali karral együtt a Háromszorszent éneket zenged, nagy és titokzatos bizodalmad van a fölöttébb irgalmas Uralkodóhoz, esedezz Krisztus nyája tagjainak üdvösségéért, és erősítsd meg Isten szent egyházainak jólétét: a főpapokat övezd fel a főpásztori szolgálat erényeivel, a szerzeteseket erősítsd meg az aszkézis jó útján, a városokat és az országokat őrizd meg biztonságban, esedezz, hogy a szent hitet romlatlanul megőrizzék, imáiddal kérj az egész világ számára békességet. Ments meg bennünket az éhségtől és a pusztulástól, óvj meg az idegenek támadásától, vigasztald az öregeket, neveld az ifjakat, térítsd észre az eszteleneket, irgalmazz az özvegyeknek, gyámolítsd az árvákat, növeld a gyermekeket, hozd vissza a foglyokat, mentsd meg közbenjárásoddal a betegeket és a kísértések és bajok közepette Hozzád fordulókat. Esedezz érettünk fölöttébb kegyelmes és emberszerető Krisztus Istenünkhöz, hogy félelmetes Eljövetelének napján mentsen meg bennünket attól, hogy baljára kerüljünk, de méltasson arra, hogy minden szentekkel együtt részesüljünk szentjeinek boldogságában, mindörökkön örökké.