Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek

„Karácsonyra várva”

Szegedi Szent György ortodox templom

Szeged, Kazinczy u. 7.

2017. november-december

+

„Senki sem jó, csak egyedül az Isten”

(Olvasandó: Lukács 18,18-27)

Új és ónaptár szerint is kezdetét vette karácsonyi böjtünk, „Fülöp apostol böjtje”. Az elnevezés onnan származik, hogy előtte való nap, november 14/27-én tartjuk Fülöp apostol emlékezetét, aki egy volt a Tizenkettő közül. A karácsonyi böjt a testi aszkézis szempontjából kevésbé szigorú a Nagyböjtnél és a Nagyboldogasszony böjtjénél: szerda-péntek kivételével halat is lehet fogyasztani december 18-ig, attól kezdve azonban karácsonyig már csak bor az engedmény.

Igen hasznos lelki felkészülés böjtünkre a gazdag ifjúról szóló történet, amelynek olvasása ennek az időszaknak az elejére esik. Lássuk, mi történt Jézus és az ifjú találkozása előtt. Gyermekeket hoztak Jézushoz, hogy áldja meg őket, ám az apostolok el akarták őket utasítani. Jézus így szólt hozzájuk: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.” (Lk 18,15-17) A mi számunkra azt jelenti, hagyjátok, hadd járuljanak áldozáshoz, hiszen „ilyeneké az Isten országa”. Nem nekik kell olyanokká lenniük, mint mi, hanem fordítva, nekünk kell olyanokká válnunk, mint ők. De azt is jelenti, hagyjátok, hogy megszülessenek, hogy Jézushoz jöjjenek, és „ne akadályozzátok őket”. Sőt, még azt is jelenti, amit Jézus másutt mond:

„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk 9,37)

Tegyük fel, a gazdag ifjú tanúja volt annak, amikor a gyermekeket Jézushoz vitték, szíven ütötte Jézus jósága, és gyermekekkel kapcsolatos tanítása, ezért szólította meg így: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus – senki sem jó, csak egyedül az Isten.”

Isten jóságához képest minden jóságunk viszonylagos, hullámzó, mint a Galileai tenger. Hiszen egyszer jót teszünk, másszor elmulasztjuk, megint máskor kárt, bánatot okozunk felebarátainknak. Egyeseket szeretünk, másokkal közömbösek vagyunk, megint mások iránt ellenszenvet érzünk, amit olykor ki is mondunk. Egyszer szívesen megyünk templomba, máskor kötelességből, de az is előfordul, hogy otthon maradunk. Ezért a Tízparancsolat megtartására való igyekezet, az, hogy Istent és felebarátunkat semmiben sem akarjuk megbántani, már a jóságra való törekvésnek biztos jele: „Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat…”

Ám a gazdag ifjú érzi, valami még hiányzik, az istenfélő embernek ennél is nagyobb jóságra kell törekednie, ha el akarja nyerni az Isten Országát, ezért kérdezi:

„Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?” (Mt 19,20)

„Egy valami hiányzik még neked – válaszolja Jézus – add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” Ezt a jóságot követték az apostolok, a vértanúk, a szentek: „Add el mindenedet!” Mit jelenthet ez számunkra? Azt, hogy teljes szívünkből, egész szívünkből akarjuk szolgálni Istent. Lába zsámolya elé tesszük életünket. Nem önmagunk szeretetének, hanem Isten és felebarátunk szeretetének akarunk élni. Semmiben sem akarjuk hibáztatni felebarátunkat vagy Istent, hanem saját magunkat. Meg akarjuk vallani, hogy nem Éva, a kígyó, vagy maga Isten volt a hibás, aki az asszonyt „mellém adta” (Ter 3,12), amikor a bűnt elkövettük, hanem én. Áthoszi Paisziosz atya (†1994) tanításaiból megismerhetjük, hogy ez a mai szent hogyan gondolkodott. Szerzetesi közösségben élt az Áthosz-hegyen, és amikor azt látta, hogy az egyik testvér bűnt követ el, vagy valakit, aki valami rosszat tesz, de megbánás nélkül továbbmegy, vagy – talán a zarándokok között – egy hitetlen emberrel találkozik, így szól: „Az én hibám, hogy a testvér ilyen állapotba került, mert ha mindent megtettem volna, amit Krisztus parancsolt, akkor ő meghallgatta volna imámat, és a testvér nem volna most ebben az állapotban.”

„Add el mindenedet”, Áthoszi Sziluán atyánk szavaival ezt jelenti: „Az egész emberiség, egyetlen emberként, bennem él, így minden rosszal való küzdelem, amit a világban tapasztalok, nem rajtam kívül, hanem belül, bennem kezdődik…”

I. T.

+

Áthoszi Porfíriosz atya tanításai

Az ember lelkiállapotáért nagyrészt családja felelős”

A gyermekek nevelése fogantatásuk pillanatában kezdődik. A magzat hall és érez édesanyja méhében. Igen, a magzat hall, s az édesanyja szemein keresztül lát is. Érzi anyja mozgásait és érzéseit annak ellenére, hogy az értelme még nem fejlődött ki. Ha az anya arca elkomorul, a magzaté is. Ha az anya ideges, a magzat is az. Bármit érez is az anya – akár szomorúságot, félelmet vagy aggodalmat –, azt a magzat is átéli. Ha az anya nem akarja a magzatot, vagy nem szereti, azt a baba megérzi, és kis lelkében sebek fakadnak, s egész életén át végigkísérik. Az ellenkezője történik az anya szent érzésein keresztül. Amikor örömet, békét, szeretetet érez a magzat iránt, akkor érzéseit titokzatos módon átadja neki; ugyanígy van a megszületett gyermekekkel is.

Ezért az anyának a várandósság idején sokat kell imádkoznia, fontos, hogy szeresse magzatát, simogassa a hasát, olvassa a zsoltárokat, énekelje a tropárionokat, és szent életet éljen. Ez saját érdeke is. De a magzat érdekében is áldozatot hoz, hogy gyermeke szent legyen, s életét szent alapokra helyezze. Látjátok, mennyire nagy dolog, ha a nő gyermeket hord ki? Mekkora felelősség és mekkora tisztesség!

Elmesélek nektek egy példát, amely más, oktalan élőlényekre vonatkozik, hogy egy kicsit jobban megértsétek, mire gondolok. Amerikában a következő kísérletet végezték: Két, ugyanolyan szobában, amelyben azonos hőmérséklet volt, virágokat ültettek ugyanolyan virágföldbe, és egyformán locsolták őket. Egyetlen különbség azonban mégis akadt a két szoba között. Az egyik szobában lágy és kellemes zenét játszottak le. Az eredmény? Hogyan is tudnám elmondani? Hatalmas különbség volt a két szobában nőtt virágok között. Abban a szobában, ahol zenét játszottak, a virágok életerősebbek voltak, színük pompásabb lett, és sokkal nagyobbra nőttek.

A szülők családi élete őrzi meg és teszi jóvá a gyermekeket

A szülőknek Isten szeretetének kell szentelniük magukat. Gyengédségükkel, türelmükkel és szeretetükkel szentekké kell lenniük. Minden napot kezdjenek tiszta lappal, új elszánással, új lelkesedéssel és szeretettel gyermekeik iránt. Az öröm, amely eltölti őket, a szentség, amely meglátogatja őket, kegyelmet sugároz a gyermekekre. Általában a szülők tehetnek a gyerekek rossz viselkedéséről. Nem javítja meg őket sem az intés, sem a fegyelmezés, sem a szigor. Ha a szülők nem szentelődnek meg, ha nem kötelezik el magukat a lelki harcban, nagy hibákat követnek el, és átadják a rosszat, amelyet magukban hordoznak. Ha a szülők nem élnek szent életet, ha nem beszélnek szeretettel, akkor az ördög gyermekeik ellenkezésén keresztül kezdi gyötörni őket. A gyerekek viselkedése közvetlen kapcsolatban áll a szülők állapotával. Ha a szülők helytelenül viselkednek egymással, ez sebet ejt a gyermekeken, elveszítik erejüket és elszántságukat, hogy előrehaladjanak az életben. A gyermeknek szeretetre, egyetértésre, szülei összhangjára van szüksége. Ez a bizalom és a biztonság érzését kelti bennük.

(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. IX. A gyermekek neveléséről. Odigitria–Jel, Budapest 2014)

+

Ima az igaz hitben való megerősödésért

Teremtő Urunk, Istenünk, áraszd reánk Szentlelked kegyelmét, aki megerősít minket a szent ortodox hitben, amelyet a Te Fiadtól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól vettünk át, hogy egyetértően valljuk meg minden ember előtt, és megőrizzük az idők végezetéig.

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com