KELET HÍREI KERESZTÉNY TESTVÉREINKNEK

Szegedi Szent György ortodox templom  

Szeged, Kazinczy u. 7.

2017. július-augusztus

+++

„Őt hallgassátok!” (Színeváltozásra)

(Olvasandó: Máté 17,1-8)

Jézus fölvitte három tanítványát egy magas hegyre, ahol „színében elváltozott előttük, ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár”. Miért mutatta meg isteni dicsőségét előttük, amellyel a föld királyainak királya eljön majd ítélni élőket és holtakat? Mivel már többször szólt nekik szenvedéseiről, kereszthaláláról, amit Jeruzsálemben kellett elszenvednie, majd az üldöztetésekről, a szenvedésekről, amelyek tanítványaira vártak, és mindezek Jézus és a tanítványok földi életében be is következtek, szükséges volt, hogy az eljövendő, örök javakat szemmel látható módon is megmutassa, hogy a jövő reménye látható valóság legyen számukra.

Pétert, Jánost és Jakabot vitte csak magával. A legkiválóbbakat. Pétert azért – ahogyan az ünnepi szinaxárionban olvassuk -, mert mindenki másnál jobban szerette őt, Jánost azért, mivel ő volt az a „tanítvány, akit Jézus szeretett”, de azért is, mert ártatlanságát egy életen át szentül megőrizte, Jakabot pedig azért, mert kész volt kiinni azt a kelyhet, amelyet Jézusnak kellett kiinnia. Ami hamar be is következett. Jézus mennybemenetele után nemsokára Heródes karddal kivégeztette (ApCsel 12,2).

A többi apostoltól – akik nem voltak Jézus társaságában a szent hegyen – távol állt minden irigység vagy féltékenység. Máté maga beszéli el, hogy Jézus hármat választott ki a tizenkettő közül, hogy felvigye a hegyre. A tanítványok egymást különbnek, előbbre valónak tartották. Máté evangélista Péter dicséretét se hallgatja el, amikor Jézus ezt mondta neki: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18). Amikor viszont fölsorolja az apostolokat, és a felsorolásnál magához ér, hozzáteszi: „Máté, a vámszedő…” (Mt 10,3).

Illés és Mózes jelent meg Jézus balján és jobbján a szent hegyen. Ezzel mutatta meg, hogy ő nem „Keresztelő János, Illés, Jeremiás, vagy egy a próféták közül”, ahogy sokan hitték (Mt 16,14), hanem maga az Úr. De azt is megmutatta – olvassuk a szinaxárionban – hogy mind a halálnak, mind az életnek Ura. Mózes ugyanis meghalt és eltemették, Illés viszont még nem látta meg a halált. Ugyanakkor a jövőtől szorongó tanítványokat is erősíteni akarta azok példájával, akik Isten igazságáért királyokkal is szembe mertek szállni: Mózes a fáraóval, Illés pedig Áchábbal. Isten igazsága mindennél előbbre való. Csak az valóban hívő és szabad ember, akinek ez képezi élete fundamentumát. Nem mintha az istenfélő ember nem tisztelné a földi királyokat és törvényeit. Igenis tiszteli, de csak addig, amíg azok nem kerülnek ellenkezésbe Isten törvényeivel és parancsolataival. Ez ma is így van: a keresztény ember tiszteli a földi elöljárókat, hatalmakat és törvényeket. De hozzanak bármilyen hatalmas országok parlamentjei olyan törvényeket, amelyek szemben állnak Isten törvényeivel, azok az ő számára nem törvények!

„Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni!«” A legjobb Jézus mellett lenni, a legjobb Jézus kegyelmében lenni. Ha egyszer ezt megtapasztaltuk, mindig ott akarunk maradni. De mit tegyünk, ha elveszítettük? Ha úgy érezzük, jó ideje kopár pusztaságban járunk? Ne adjuk fel vándorlásunkat! A Tábor hegye a célunk! Mit is mond Urunk? „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt” (Mt 11,12).

Az Atya szózata így szólt a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” Ha ezt a parancsot betartjuk, megőriz bennünket Jézus útján. Ha először az ő szavára hallgatunk, és csak utána minden más szóra, mindent a helyére tudunk majd tenni, a jót a rossztól, a helyes a helytelentől, a jó barátot a nem jótól, a jó tanácsot a károstól biztosan el tudjuk majd választani.

I. T.

+

Áthoszi Porfíriosz atya tanításai

“Az igazi bűnbánat hozza el a megszentelődést”

Nincs magasabb rendű dolog a bűnbánatnál és a gyónásnál. Ez a szentség Isten szeretetének ajándéka az ember számára. Ezen a tökéletes módon megszabadulhatunk a rossztól. Elmegyünk gyónni, s érezzük, hogy megbékélünk Istennel, öröm költözik bensőnkbe, és eltűnik a bűntudat. Az ortodoxiában nincs kilátástalanság. Nincs kilátástalanság, mivel ott a gyóntató, akinek megadatott a megbocsátás kegyelme. Csodálatos, ha az ember gyóntató!

Kiskoromtól fogva megszoktam, és most is így van: valahányszor vétkeztem, azonnal meggyóntam, s így minden rossztól megszabadultam. Szinte ugrándoztam örömömben. Bűnös vagyok, erőtlen; Isten irgalmában keresek menedéket, megszabadulok, megnyugszom, és mindent elfelejtek. Mindennap arra gondolok: bűnös vagyok, de arra vágyom, hogy imává változtassak mindent, ami csak történik velem, és ne tartsam magamban.

A bűn az emberben lelki zavart okoz. A zavar sehogyan sem tűnik el. A gyógyulás csakis Krisztus világossága által lehetséges. Az első lépést Krisztus teszi: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok” (Mt 11,28). Azután mi emberek befogadjuk ezt a világosságot a jóra irányuló törekvésünk által, amelyet a szeretetünk fejez ki iránta, az imával, az Egyház életében való részvétellel, a szentségekkel együtt.

A léleknek fel kell ébrednie, hogy megbánást tanúsítson. Az ébredés során történik meg a bűnbánat csodája. Itt játszik szerepet az ember akarata. Az ébredés azonban nem csupán az emberen múlik. Az ember egymagában képtelen rá. Isten is közbeavatkozik. Akkor jön el az isteni kegyelem. Kegyelem nélkül az ember képtelen a bűnbánatra. Isten szeretete mindenre képes. Lehet, hogy Isten felhasznál valamit – egy betegséget vagy valami mást, attól függ –, hogy az embert bűnbánatra indítsa. A bűnbánat tehát az isteni kegyelem által jön létre. Csak egyetlen mozdulatot teszünk Isten felé, s abban a pillanatban elérkezik a kegyelem.

(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. „VI. A bűnbánat szentségéről.” Odigitria – Jel, Budapest 2014)

+

Ima viszálykodók kibékítésére

Emberszerető Uralkodónk, örökkévalóság Királya és javak Adományozója, aki az ellenségeskedés válaszfalát lebontottad, és az emberi nemnek békességet ajándékoztál, ajándékozz most is békét szolgáid­nak. Ültesd el bennük félelmedet, erősítsd meg egymás iránti szeretetüket, olts ki minden viszályt, és vess véget minden kísértésből fakadó ellentétnek. Mert Te vagy a mi békességünk, és Néked zengünk dicsőséget, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397.

Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com