HÍRLEVÉL KERESZTÉNY TESTVÉREINKNEK
Szegedi Szent György ortodox templom
Szeged, Kazinczy u. 7.
2015. október-november
Gondolatok a gerázai megszállottról…
(Olvasandó: Lk 8,26-39)
Miért ment Jézus a gerázaiak földjére? Urunk mindig tudta, mit miért tesz. Egyetlen ember megmentéséért is kész volt áthajózni a Genezáreti tó túlsó partjára, a pogányok földjére. Nem kímélte magát. A szeretet sohasem kíméli magát. Követői sem kímélték magukat. János apostol írja róluk a Jelenések Könyvében:
„Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig.” (12,11)
„Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” — kiáltotta hangosan a megszállott, és Jézus lábaihoz borult. (Lk 8,28)
Valóban, mi köze a sötétségnek a világossághoz? A keresztény ember nem ismerhet megalkuvást. Ha Jézussal van, őt követi, nem keveredhet bele a világ homályos, nem tiszta, nem egyenes dolgaiba! Vagy Istennel vagyunk, az ő törvényei szerint és az ő kegyelmében akarunk élni, és akkor magunk körül mindent Isten örök tanításán keresztül látunk, s úgy is cselekszünk, de ha eltávolodunk, elszakadunk tőle, észre sem vesszük, s máris ki vagyunk téve az Istennek ellentmondó hatásoknak és erőknek. Lám a szamáriaiak ─ az asszony miatt, aki hírül adta nekik, „elmondott nekem mindent, amit cselekedtem” ─, mind kitódultak Jézushoz a városból, és kérték, maradjon még náluk. Azért kérték, mivel nem voltak túl messze Istentől, a maguk módján félték őt, ezért hamar vissza is találtak hozzá. (Jn 4,29)
Ámde a gerázaiak nem azt látták, hogy egy nagy gyógyító jött közéjük, hanem csak az anyagi kárt. Nem tudták elviselni a több ezer sertés pusztulását, ami a megszállott gyógyulásának a következménye és ára volt. Ha végleg Jézus mellett döntünk, késznek kell lennünk arra, hogy megfizessük döntésünknek az árát. Bármi legyen is az.
Miután a gerázaiak elküldték, Jézus bárkába szállt és visszatért oda, ahonnan elindult. Jézus senkit sem kényszerít a hitre, az ő követésére. Felnőtt vagy! Szabadon, felelős módon ismerd fel, mi a jó és mi a rossz! Mi azt valljuk, a legjobb dolog ezen a világon Jézus követni, a legrosszabb pedig elszakadni tőle. Ha felismerted, mi az igazán jó, és mi az igazán rossz, öleld magadhoz az egyiket és menekülj a másiktól! Mert egyedül csak ezt, a jót a rossztól biztosan megkülönböztető embert lehet ─ a szó tényleges értelmében, Egyiptomi Szent Antal szavaival ─ “eszes embernek” nevezni.
I. T.
+
Áthoszi Porfíriosz atya életéből (†1991)
Vágyva vágytam erre a pillanatra
Hosszú történet az én életem a Szent Hegyen. Amikor tizennégy esztendős lettem, a lelkiatyám odahívott magához:
– Mit akarsz csinálni, mi a terved? Itt maradsz?
– Igen, maradok! – feleltem vidáman és az örömtől ragyogva.
– Akkor borulj le!
Én pedig leborultam. Erre odahozta nekem az egyik régi, elnyűtt reverendáját, amit csak a munkában használt. Annyira toldozott-foldozott volt, hogy az eredeti anyaga már nem is látszott, és a nyaka csupa zsír volt a verejtéktől. Korábban már láttam szépen felöltözött szerzeteseket a küriakonban, és én is ilyen reverendára számítottam. Mit is mondhatnék nektek? Vágyva vágytam erre a pillanatra. Mint afféle gyerek sokszor elképzeltem, milyen reverendát adnak majd rám, milyen szép és vadonatúj lesz! De amikor elérkezett a pillanat, mit látok? Egy toldozott-foltozott rongydarabot! Egy kicsit, talán úgy öt percre, elfogott a szomorúság. Hiszen még kicsi voltam, mindössze tizennégy éves. Ennek ellenére nem szóltam semmit, nem panaszkodtam. Amikor megpillantottam a reverendát, ahogyan mondtam, hirtelen elszontyolodtam, de utána gyorsan megbékéltem a helyzettel:
– Isten áldásával! – mondtam, és fölvettem.
Azután már nem foglalkoztam a dologgal. Azokra a remetékre gondoltam, akik szőrcsuhát hordtak, és soha nem vették le magukról, még csak nem is mosták. Isten tehát nagy vigasztalásban részesített. Odaálltam az olvasóállványhoz. Épp Szent János apostol levelét kellett olvasnom. És még aznap, ó, Istenem, szóltál is hozzám, Istenem, milyen sok mindent mondtál nekem!
Két vagy három évvel később letettem a nagyfogadalmat
Két vagy három évvel később letettem a nagyfogadalmat. A fogadalomtételt megelőző napon újabb, kivételes áldásban volt részem. Lelkiatyámmal együtt el kellett mennünk a Nagy Lavrába, hogy engedélyt kérjünk a felnyíráshoz. Az apát, aki az engedélyt adta, szentéletű ember volt. Miközben az Olajatárasztó Szent Nílus remetelakjától mentünk a Nagy Lavra felé, életemben először éreztem meg a mennyei illatot. A jó illat elárasztott engem, és ezt meg is mondtam a lelkiatyámnak. Ő is érezte, de egyszerű tényként kezelte, nem szólt egy szót sem, hanem folytatta az útját. Ebből megtanultam, hogy ilyen egyszerű módon kell fogadnunk ezeket a dolgokat. Második alkalommal Szent Harálambosz csontjainál éreztem ezt az illatot.
A fogadalomtétel estéjén az összes atya összegyűlt a küriakonban, a Szentháromság-templomban. Virrasztást végeztek, szép, megindító énekeket énekeltek, én pedig cipő nélkül, fehér harisnyában, töredelmes szívvel álltam ott. Mindenki előtt leborultam, hódoltam az ikonok előtt, majd az elöljáró pap föltette nekem a nagyfogadalommal kapcsolatos kérdéseket. A szemem megtelt könnyel a meghatottságtól. Miután a virrasztás véget ért, visszamentünk a házunkba. Nagyon boldog voltam, de hallgattam. Egyedül, csak Istennel akartam maradni. Amikor az ember ebben az állapotban van, nem akar sem énekelni, sem beszélni. Csöndre vágyik, hogy tisztán hallja Krisztus hangját.
(Áthoszi Porfíriosz atya élete. II. Szent Hegy, Kafszokalívia, 1918-1925)
+
Ima a viszálykodók kibékítésére
Emberszerető Uralkodónk, örökkévalóság Királya és javak Adományozója, aki az ellenségeskedés elválasztó falát leromboltad, és az emberi nemzetségnek békességet ajándékoztál, ajándékozz most is békét a Te szolgáidnak. Ültesd el bennük a Te félelmedet, erősítsd meg egymás iránti szeretetüket, olts ki minden viszályt, és vess véget minden kísértésből fakadó ellentétnek.
Mert Te vagy a mi békességünk, és Néked zengünk dicsőséget, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen.
+
Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com