Hírlevél Keresztény Testvéreinknek

Szegedi Szent György ortodox templom

Szeged, Kazinczy u. 7.

 2015. december – 2016. január

Ne vesztegessük el időnket!

(Olvasandó: Lk 18,35-43)

Urunk „Jerikóhoz közeledett”. Egyetlen útja sem volt hiábavaló. Útja közben is hasznosnak bizonyult. Akkor is, amikor valamilyen határozott céllal Jerikóba indult. Vajon azért, hogy Zákeust, az őt látni kívánó jerikói vámost megkeresse, és végleg a jó útra térítse? Akkor hallotta meg a jerikói út szélén kolduló és kiáltozó vak hangját:

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Aki istenfélő, nem vesztegeti el idejét! — tanítják az Atyák. Bárhová tartunk, bármilyen céllal, és szeretnénk célunkat elérni, feladatunkat jól teljesíteni, közeledésünk a célhoz se legyen haszon nélkül! Egy vak ember ült az út szélén és koldult. Valamikor ő is volt valaki. Most se szeme világa, se családja, se társai, se vagyona. Teljes a magánya és a nincstelensége. Ámde nem esett kétségbe. Volt, ami megmaradt számára: a hangja! Tudott beszélni. Kiáltozni is. És a lábai: tudott járni! Az értelme: fel tudta ismerni Jézusban a Messiást! Épen maradt képességeit maximálisan kihasználta…

Megmondták neki, hogy a „názáreti Jézus megy arra”. Itt volt a vissza nem térő alkalom! Ha elszalasztja, van-e még remény számára? Elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Igaz, ép, a Messiást megszólító hitvallással.

Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. Miért csitították? Urunk már korábban „megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus” (Mt 16,20). Szent Jeromos mondja Krisztusról: „Majd akkor hirdessetek, amikor a szenvedésen túl vagyok, hiszen nincs értelme a Krisztust nyilvánosan hirdetni, méltóságáról a tömegek előtt szólni, amikor nemsokára látni fogják, hogy megostorozzák és keresztre feszítik.” Aranyszájú Szent János ezt mondja: „Amit egyszer elültetnek, azután kitépnek, majd újra elültetnek, azt sokak számára nehéz megőrizni, amit azonban egyszer alaposan elültetnek, és utána is mozdulatlan marad, az könnyen gyarapszik.” Nem véletlen tehát, hogy Péter apostol így fejezi be pünkösdi beszédét:

Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk… Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek” (Csel 2,32-36).

Ám a vak minderről semmit sem tud, annál jobban kiáltozik, állhatatosságról, hűségről tesz tanúságot: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Valaki vagy valami, egy belső, kísértő hang, le akar bennünket beszélni arról, hogy továbbra is Krisztushoz kiáltsunk, hozzá hűségesek maradjunk. Minden ellentmondás ellenére, csak az ő hangjára hallgassunk. Manapság többfelé hallani „kereszténység utáni” Európáról. Egyesek talán éppen vágyaikat fogalmazzák meg így. Ámde ma is sokan vannak, akik Krisztust vallják Uruknak, Megváltójuknak ezen a kontinensen. Pál apostol szavaival: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). És Péter apostol szavaival: „Ez az a kő, …amely szegletkő lett; és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.” (Csel 4,11-12)

I. T.

+

Áthoszi Porfíriosz atya életéből (†1991)

“Sohasem gondoltam arra, hogy valaha visszatérek a világba”

Kafszokalívia volt a hazám. Igaz, korábban kértem Istent, hogy küldjön számomra valamilyen betegséget, és Ő teljesítette a kérésemet. Akkor ezt mondtam magamban: „Istenem, jó, hogy meghallgattad a kérésemet, de az nem jó, hogy elviszel a Szent Hegyről!” Mégis elvitt. A betegség miatt kellett elmennem. Vagy ha úgy tetszik, elűztek. Isten valóban meghallgatott, de másként, mint ahogyan elképzeltem. Még ráadást is adott, amit nem akartam. A betegség miatt kellett ugyanis elhagynom a Szent Hegyet. Így hát oly sok esztendő múltán visszatértem a saját otthonomba! A hajóban töltött idő örökkévalóságnak tűnt. Minden annyira furcsa volt. Évek óta nem láttam már sem kisgyermekeket, sem nőket.

Halkídán keresztül, Alivérit érintve érkeztem meg a szülőfalumba, Ájiosz Joániszba. Először átmentem Perivóliába, és ott találtam valakit, nevezetesen Nikólaszt, a sógoromat, Eléni apját. Hozzá fordultam tehát:

– Kik laknak még itt a faluban?

– Kissé arrébb Leonídasz Bairaktárisz – vagyis az apám – még lejjebb mások –, és elsorolta a nevüket.

Szívdobogva indultam, hogy megkeressem az apámat. Évek óta nem láttam. Korábban már említettem, hogy hosszú időt töltött Amerikában. Amint megpillantottam, azonnal megismertem. Neki viszont fogalma sem volt arról, hogy kit lát! Egy szerzetest látott, hosszú hajjal és nagy szakállal. Mivel szégyelltem magamat, a hajamat és a szakállamat megpróbáltam a reverenda alá rejteni. Ráadásul a betegségtől csont és bőr voltam.

Köszöntöttem, mire ő megkérdezte:

– Ki fia vagy, és honnan jössz?

– Szerzetes vagyok – feleltem. Családos ember vagy? – kérdeztem. Hány gyermeked van?

– Négy volt, de az egyik fiam évekkel ezelőtt eltűnt. Nyoma veszett. Pireuszban dolgozott, azután eltűnt.

– Pireuszban? Hogy hívták?

– Vangélisznek.

– Vangélisz? Ismerem őt, valamikor barátok voltunk.

– És nem tudod, hogy most hol van?

– Hát, sajnos meghalt.

– Meghalt?

Apám szíve elszorult, sírásra fakadt. Akkor már én sem bírtam tovább. Még a kő is meglágyult volna erre. Én is sírva fakadtam. Csakúgy kalapált a szívem. Nem tudtam elviselni, ahogy atyai szíve kis híján megszakad, és felfedtem előtte magamat:

– Én vagyok az, apám, Evángelosz!

Leírhatatlan volt, ami ezután történt! Hol sírtunk, hol nevettünk. Megöleltük egymást, és könnyes szemmel elindultunk, hogy megkeressük anyámat…

(Áthoszi Porfíriosz atya élete. III. Évia, 1925 – 1940)

+

Dicsérőének, „akathisztosz”, édes Urunkhoz, Jézus Krisztushoz

4. ikosz

Meghallotta, Uram, a vak, hogy arra haladsz az úton, és felkiáltott:

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Te pedig odahívtad, és a szemeit megnyitottad.

Világosítsd meg hát irgalmaddal szívem lelki szemeit,

ki Hozzád kiáltok, és így szólok:

Jézus, égiek alkotója,

Jézus, földiek Megváltója!

Jézus, pokolnak lerontója,

Jézus, mindenség felékesítője!

Jézus, lelkem vigasztalója,

Jézus, értelmem megvilágosítója!

Jézus, szívem örvendezése,

Jézus, testem egészsége!

Jézus, Üdvözítőm, ments meg engem,

Jézus, világosságom, ragyogj be engem!

Jézus, minden kíntól szabadíts meg engem,

Jézus, üdvözíts engem, méltatlant!

Jézus, Isten Fia, irgalmazz nékem!

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com