Tiszta Hétfővel elkezdődik nagyböjti zarándoklatunk, „lelki tavaszunk”, ahogy szent atyáink mondják. Ősi szokás, hogy amikor a böjti időszak elérkezik, így köszöntjük egymást:
─ Áldott Nagyböjtöt!
Ám hogyan fogjunk neki a böjtölésnek?
Tiszta Hétfővel elkezdődik nagyböjti zarándoklatunk. „Lelki tavaszunk”, ahogy szent atyáink mondják.
Ősi szokás, hogy amikor a böjti időszak elérkezik, így köszöntjük egymást:
─ Áldott Nagyböjtöt!
Ám hogyan fogjunk neki a böjtölésnek?
Aki Vajhagyó Vasárnap templomban volt, részt vett a szent liturgián, az hallotta a felolvasást Máté evangéliumából a böjt három feltételéről.
Mindenekelőtt meg kell bocsátanunk egymásnak:
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti vétkeiteket.” Mt 6,14-15
Ámde miért ez az első feltétele a böjtnek? Ahhoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk, mi is történt a paradicsomban.
Isten Törvényt adott az embernek, az „első”, „paradicsomi” törvényt. Törvény nélkül nem élhet az ember. A törvény fegyelemre és alázatra szorítja. Emlékezteti arra, hogy nem korlátlan ura önmagának, embertársának, vagy a világnak. Fölötte van a Törvény, maga Isten, akinek számot kell adnia tetteiről:
„A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” Ter 2,16-17
Azaz, ne akard magad eldönteni, mi a jó és mi a rossz! Hallgass Istenre, az isteni törvényre, az megmondja neked, mi a jó vagy mi a rossz. Ne magad akard eldönteni, mert annak a vége halál!
Ha Dávid király nem maga döntött volna, jó lesz-e, ha elveszem az Úriás feleségét, nem esett volna a házasságtörés, majd a gyilkosság bűnébe. Ha Ácháb tanácsot kért volna, jó lesz-e, ha elveszem a Nábót szőlőjét, nem folyamodott volna esztelen vágya miatt gyilkossághoz. Ha Geházi megkérdezte volna Elisszeus prófétát, jó lesz-e, ha Námán után futok, nem a lepra lett volna a dolog vége.
Ám az ember, a Sátán sugallatára, Isten nélkül akar dönteni. Méghozzá a hiúság és a nagyravágyás a síkos talaj, amelyen elcsúszik:
A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!” Ter 4-5
És mi az első következménye a paradicsomi törvény megszegésének? Az hogy ember ember ellen, sőt Isten ellen fordul. Embertársát, magát Istent és a Sátánt hibáztatja mindenért! Csak önmagát nem! Ugye, milyen ősi, egyetemes, „emberi” történet és gondolkodásmód…
„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.”
„A kígyó rászedett és ettem.”
Nincs bűnbánat! A bűn másra van hárítva… A másikra, Istenre, az Ellenségre.
A Nagyböjt megkezdésének első feltétele, gyógyulásunk első állomása tehát a kölcsönös és feltétlen megbocsátás egymásnak:
„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.”
Hogyan tudnánk Tiszta Hétfővel Nagyböjtöt kezdeni, megbékélni Istennel, akit nem látunk, ha nem békültünk meg embertársunkkal, akit látunk? Sorsunk a saját kezünkben van! Ha mi megbocsátottunk, mennyei Atyánk is megbocsát nekünk. Ha mi nem bocsátottunk meg egymásnak, Atyánk sem bocsátja meg a mi vétkeinket.
Ámde ha megbocsátottunk, akkor következhet a böjt megtartása:
─ Íme, Atyánk, megbocsátottunk, Te is bocsáss meg nekünk! Felejtsd el ősi lázongásunkat, engedetlenségünket, önfejűségünket, nagyravágyásunkat, és fogadd el engedelmességünk bizonyságát, a böjtöt. És segíts úgy böjtölni, ahogyan Te magad tanítottál bennünket.
„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” Mt 6,16-18
Ne felejtsük el, hogy nem az emberek dicsérete miatt böjtölünk! És azt sem, hogy a szeretet törvénye magasabb rendű a böjt törvényénél. Ahogy az ima törvényénél is. Ha valaki böjti időben, szeretetből és ártatlanul, megkínál valami finom, nem böjtös étellel, vegyük el jó szívvel, fogyasszuk el, legyünk hálásak érte ─ és hallgassunk. Nehogy azt találjuk mondani: „Most böjt van, ne haragudj, nem ehetek ebből.” Majd böjtölünk, amikor a magunk urai leszünk, és testvérünk nem lát bennünket.
És végül, a Nagyböjt a „menyei kincsek gyűjtésének” az ideje:
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Mt 6,19-21
Eljött a mennyei kincsek, a testi és lelki kincsek gyűjtésének az ideje.
Először is a bűnbánat ideje, a lélek megtisztításának ideje, az Istenhez visszatérésnek az ideje:
„Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!” Siralm 3,40-41
Eljött az igazságosság és az irgalmasság cselekedeteinek az ideje. Nem erről énekelünk Nagyböjt első szerdáján, az esti vecsernyén?
„Testileg böjtölve, ó, testvérek, lelkileg is böjtöljünk: oldozzuk fel az igaztalanság minden kötelékét, minden igaztalan írást tépjünk szét, adjunk kenyeret az éhezőknek, és a hajléktalan szegényeket vezessük be a házunkba.” (Ézs 58, 3-10)
A sorrend tehát: elfordulni a rossztól, „minden igaztalan írást széttépni”, és utána cselekedni a jót, az irgalmasságot, „kenyeret adni az éhezőknek”:
„Fordulj el a rossztól és tégy jót…!” LXX, Zsolt 33,15 (34,15)
Mert vajon mit ér, ha valaki jótékonykodik a vagyonából, ám továbbra is maffiózó marad? Zákeus jól tudta ezt, ezért tette fogadalmát az Úr előtt:
„Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Lk 19,8
Áldott Nagyböjtöt minden testvéremnek!
prot. Tibor
