2025. november 16. Pünkösd utáni 23. vasárnap.

Szent Máté apostol és evangélista ünnepe.

Ef 4,1-7; Lk 10,25-37 (olvasmányok a 25. vasárnap szerint);

az apostolnak: 1Kor 4,9-16; Mt 9,9-13. Hatodik hang.

+

Mt 9,9-13

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!’” Az felkelt, és követte őt. És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

+

Márk és Lukács evangélista – mondja Aranyszájú Szent János -, hogy Mátét szégyenbe ne hozza, az ő tiszteletére nem akarta nyíltan nevén szólítani, hanem a másik nevén, Lévinek nevezte. Máté viszont, megmondja, hogy ő Máté és azt is leírja, hogy vámos.

Miért tett így? Azért, mert mint igaz ember, önmagát vádolja, nem a másikat – mondják a szentatyák.

Azért is tett így, hogy megmutassa olvasóinak, senki se veszítse el reményét, ha meg akar térni, hiszen ő is vámosból apostol lett.

Emlékezzünk Máté alázatára akkor is, amikor a következő, tízedik fejezetben, felsorolja az Úr Jézus apostolait, és magánál teszi csak hozzá, hogy „Máté, a vámos”, többieket tisztelettel csupán a nevével említi.

Aranyszájú János magyarázata így folytatódik: „Azzal, hogy követi Jézust, rámutat az őt meghívó Úr erejére, mivel kiragadta őt e veszedelmes foglalkozásból két szóval azzal a két szóval, ’kövess engem’. Ahogy később a dühöngő Saul-Pált is kiragadta.” Máté pedig felállt és követte az Urat. „Megláttad a meghívó Úr Jézus erejét – mondja az egyházatya, lásd meg a meghívott engedelmességét is! Ám azt is, hogy nem foglalkozott a veszéllyel, amely feljebbvalói részéről fenyegethette őt, hiszen hivatali munkáját félbehagyta.”

Ne gondoljuk – tanítják az egyházatyák -, hogy az apostolok esztelenül bárki hívó szavát követték volna. Hanem korábban már látták a csodákat, az Úr isteni erejének megnyilvánulásait, meglátták benne és arcán az istenség rejtett ragyogását, méltóságát. Ez ragadta meg őket, és szívükben töredelmet, s ugyanakkor nagy örömet éreztek.

Gondoljuk csak el, milyen nagy öröm fogta el a három napkeleti bölcset, amikor újra meglátták a Betlehembe vezető csillagot, amelyet már korábban, hazájukban megláttak, de útjuk során elvesztették. Vagy Péter apostolra, amikor a csodás halfogás után megrendült és töredelmes szívvel Jézus lábai elé borult, és csak ennyit mondott: „Uram, távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok.”

Vagy emlékezzünk Saulra, aki sokáig dühhel kutatta fel és fogdosta össze a keresztényeket, de amikor a feltámadott Úr megjelent neki a damaszkuszi úton, isteni félelemmel és töredelemmel leborult az Úr előtt, és miután bement Damaszkuszba, már azt a hitet hirdette, amelyek korábban üldözött. Ilyen töredelem és istenfélelem fogta el Máté apostolt is, amikor Jézus megszólította: „Kövess engem.”

Az Úr Jézus asztalhoz telepedett Máté vámszedő házában, utána sok vámszedő és bűnös is odajött, letelepedtek Jézussal és tanítványaival együtt. Az Úr megtisztelte Mátét, amikor a házába lépett, erre ő sok másik vámost is meghívott, akik ugyanazt a foglalkozást űzték. Milyen szép – olvassuk az atyáknál – hogy akiből evangélista, apostol és népek tanítója lett, már megtérésekor a bűnösök hadát hívja maga után!

A farizeusok mintha éket akarnának vetni a tanítványok és a Mester közé, megkérdezik: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?”  Mintha ezt mondanák: ’Ti jó, derék emberek vagytok, de vigyázzatok, őt ne kövessétek, mert nem jó úton jár.’ Senki se vessen éket közénk és az Úr Jézus közé! Paptársak közé, igazhívő keresztények közé! „Hiszen a vámosok és bűnösök – mondja Szent Jeromos – már nem korábbi állapotukban, hanem bűnbánatot tartva jöttek az Úr Jézushoz.”

Az Úr pedig, amikor ezt meghallotta, így válaszolt:

 „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.”

„Miért vádoltok – mondja Aranyszájú Szent János -, hogy bűnösöket térítek meg? Ezzel még az Atyaistent is lehet vádolni, aki azt akarja, hogy minden bűnös megtérjen és az igazság ismeretére jusson. Ezzel megmutatta, hogy az irgalmasság még a törvényes áldozatnál is értékesebb Isten szemében.” De ne gondoljuk, hogy Isten megveti felajánlott áldozatunkat. Nem veti meg, csak – ahogy az atyák mondják – az irgalmasság nélküli áldozatot veti meg!

„Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mintha ezt mondaná az Úr: ’Nem azért jöttem, hogy a magukat igaznak tartókat szólítsam meg, akik igaz mivoltukkal dicsekednek, hanem azokat, akik elismerik vétkeiket!’

Ne tartsuk hát magunkat igazaknak, hanem csak igazságra törekvőknek. Akik viszont még nem törekednek erre, azokért imádkozzunk, hogy őket is hívja el az Úr, ahogyan minket elhívott, mert ez az irgalmasság. Mutassuk be értük az irgalmasság áldozatát. Csak ezt az áldozatot fogadja el az Úr.

I. T.

Szent Máté apostol és evangélista ünnepén (nov. 16)