Szent Nyikita újvértanú, Nyizsnyij Tagil püspöke
(világi nevén Fjodor Petrovics Gyelektorszkij) 1876-ban született Pokrovban, a Vlagyimiri kormányzóságban. 1908-ban végzett a Holmi Papi Szemináriumban, majd a Moszkvai Teológiai Akadémián, ahol teológiai licenciátust szerzett. Fjodor Petrovics az Akadémia kórusát vezette, 1898-ban pappá szentelték.
1917 és 1921 között Fjodor-Teodor atya a perm-i Szent Péter és Pál-székesegyházban, majd az alekszandrovi Krisztus-Születése-székesegyházban parochusként szolgált.
1921 és 1924 között szerzetesi fogadalmat tett, Nyikita néven, és 1924. április 16-án Bugulma püspökévé szentelték. 1926-ban kinevezték a Moszkvai egyházmegye vikáriusává, majd 1927-től Nyizsnyij Tagil püspöke, a szverdlovszki egyházmegye vikáriusa lett.
Nyikita püspököt négyszer tartóztatták le. Először 1924-ben, majd 1925-ben, 1930-ban és 1937-ben. A vádak különbözőek voltak: kapcsolatok a „fehérekkel”, engedély nélküli istentiszteletek, megemlékezések tartása Tyihon (vértanú) pátriárkáról.
1927-ben Nyikita püspököt, nyilvánvalóan Szergej (Sztragorodszkij) metropolita álláspontjával való egyet nem értése miatt, miután az kiadta „Nyilatkozatát”, 51 éves korában nyugdíjazták. Ettől kezdve kezdődött vándorlása, hajléktalan élete, amely vértanúságáig tartott.
1930-ban Moszkvában letartóztatták egy Jelizaveta nevű polgárnő lakásán, aki menedéket nyújtott vándoroknak és hajléktalan papoknak. A püspököt három évnyi javító-munkatáborra ítélték. 1933-ig egy építkezésen töltötte büntetését, ahol lovászként és őrként dolgozott. Szabadulása után és utolsó letartóztatásáig Nyikita püspök titokban templomokban szolgált, de 1935-től már körözés alatt állt. A szent úgy élt, hogy hulladékot gyűjtött és azt leadta. 1936-1937-ben, származását elrejtve, egy rendőr laktanyájában aludt, aki befogadta, valami megmagyarázhatatlan együttérzés töltötte el a hajléktalan iránt. A rendőr egy kis szobában hagyta aludni a laktanyában, néha még teával is megkínálta. A püspök ugyanakkor folyamatosan éhezett.
- október 18-án negyedszerre is felkutatták és letartóztatták. A temetői templom ablakára, amelynek közelében letartóztatták, letette észrevétlenül a pénztárcáját, melyben a valódi okmányai voltak. A dolog úgy állt, hogy az elmúlt két évben a püspök már Makarov álnéven élt. Ezt a nevet egy fogvatartottól kapta, és amikor helyi lakosok megtalálták a püspök iratait tartalmazó pénztárcát, elvitték a rendőrségre, ami rendkívül súlyosbította a szent helyzetét, mivel az iratokban az állt, hogy ő püspök.
A dokumentumok mellett a pénztárcában nyolc kötvény, egy tű, cérna, olló és egy öt rubeles aranyérme volt, amely egy szövetdarabba volt varrva. Ez volt Nyikita püspök minden vagyona. A fővárosba, a Taganszkaja börtönbe szállították. Az ügyében tanúként szerepelt két pap, akik a szentet „monarchistának és forradalmárnak jellemezték, aki rágalmazza a szovjet hatalmat”. A vádiratban az állt, hogy „Fjodor Petrovics Gyelektorszkij illegális, vándorló püspök, az Igaz Ortodox Egyház tagja, szovjetellenes agitációt, ellenforradalmi tevékenységet folytatott”.
- november 4-én (17-én) a szentet a Moszkvai Területi NKVD háromtagú bizottsága halálra ítélte, és két nappal később, november 6-án (19-én) a butovói lőtéren kivégezték. A hatóságok Nyikita püspököt annyira veszélyesnek tartották, hogy még letartóztatása előtt letartóztatták és hamarosan ki is végezték az Orehovo-Zujevszkij székesegyház kántorát, Andrejevet, csak azért, mert kapcsolatban állt a püspökkel.
A 2000-ben tartott jubileumi főpapi zsinaton az Egyház az újvértanúk és hitvallók közé sorolta, és elrendelte, hogy az egész egyház tisztelje.
(Forrás: https://days.pravoslavie.ru/Life/life4857.htm)
(Fordította: I. T.)
