Vers:
Miután lábaidat levágták, ó, András,
pályádat atlétaként futottad végig.

A bátor András, aki gondolkodásában és beszédében is szabad volt, Kréta szigetéről származott, és a VIII. században, V. Kónsztantinosz Kopronümosz császár (741–775) idejében élt. Amikor a császár üldözést indított a szent ikonok tisztelői ellen, elrendelte, hogy a hívők távolítsák el az ikonokat a templomokból és otthonaikból. Azokat, akik bátran ellenálltak az istentelen képrombolónak és szilárdan ragaszkodtak a szent atyák hagyományához, bebörtönözték. Az igazhitű testvérek értesítették Szent Andrást az üldözésekről, és amikor megtudta, hogy a császár nem tolvajokat és rablókat, hanem erényes és jámbor keresztényeket kínoz és börtönöz be, Konstantinápolyba ment, és saját szemével látta, amint a császár emberei erőszakot követnek el az ortodox hívőkkel szemben. Ekkor elhatározta, hogy maga a császár előtt tesz panaszt.

Egy alkalommal a császár elhagyta a palotáját, Szent András pedig a Szent Mamasz vértanúnak szentelt templomban, mindenki füle hallatára ezt kiáltotta neki: „Kereszténynek mondod magad, császár?” Majd nyilvánosan elítélte eretneksége és az igaz hit üldözése miatt. A császár védekezésül azt felelte, ostoba dolog a fát és a festéket tisztelni. A tiszteletreméltó András azt válaszolta: „Aki a szent ikonokért szenved, Krisztusért szenved, aki pedig egy Krisztust ábrázoló ikont gyaláz, az magát Krisztust gyalázza.” Erre a császár elrendelte Szent András megkínzását. A katonák elfogták, megverték, egyikük pedig ezt mondta neki: „Azt tanultad, hogy szabadon gyalázhatod a császárodat?” András pedig ezt felelte: „Nem vétkezik a császár ellen az, aki törvényszegésére figyelmezteti.” Ekkor a császár még nagyobb haragra gerjedt, és elrendelte, hogy korbácsolják meg. Ezután átadta a képrombolókból álló dühös tömegnek, akik a földön kezdték vonszolni, ahol az éles kövek felsebezték a szent testét. Egy bizonyos halászember pedig baltát ragadott és levágta a szent lábát, aki ennek következtében, amint a kivégzése helyére vitték, útközben meghalt.

Ereklyéit tisztátalan helyre vetették, de a képtisztelő hívek éjszaka magukhoz vették és tisztes módon eltemették egy helyen, amit Kriszisznek, „Az ítélet helyének” neveznek.

Száz esztendővel később Szentéletű Énekszerző József egy kánont szerzett Szentéletű András vértanú tiszteletére. Égi közbenjárását az ördögtől megszállottak szabadulásáért szokták kérni.

(Forrás: days.pravoslavie.ru; saint.gr)

Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért