2025. szeptember 14.
A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe
Az ünnepi egyházi kalendáriumban olvassuk, hogy Nagy Konstantin császár, amikor a rivális Maxentius augustus ellen vonult, hogy bevegye Rómát, az ellenfél túlereje láttán a szíve megrendült, és kétségek fogták el. A csata előtti napon azonban a napkorong fölött a kereszt jelét látta a következő felirattal: TUTÓ NIKA, ‘e jelben győzz!’, s álmában azt az utasítást kapta Krisztustól, hogy a kereszt jelét vitesse csapatai előtt. Konstantin császár így cselekedett, és fényes győzelmet aratott. Miután megtapasztalta a kereszten Megfeszített páratlan erejét, édesanyját, Helenát kérte fel arra, hogy Krisztus Keresztjét felkutassa Jeruzsálemben. Ám a Golgotát és a tőle nem messze lévő Szent Sírt a hitetlenek, pogányok mesterséges halommal födték be, Hadrianus császár még egy Vénusz szentélyt is építtetett a domb tetejére. Heléna császárnő ásatásokat végeztetett, amelynek során feltárták a Golgotát és nemsokára a Szent Sírt. Három keresztet találtak, és nem tudták eldönteni, melyik lehetett az Úr Jézusé. Miután a feltárás hírére egyre nagyobb tömegben özönlöttek a keresztények Jeruzsálembe, sok beteg is a színhelyre zarándokolt, és amikor az egyik keresztet az első halálos beteghez érintették, azonnal meggyógyult. Utána folytatódott a csodás gyógyulások sorozata. Ebből tudták meg, melyik kereszt volt az Úré. Mivel a tömeg már akkora volt, hogy nem férhettek a Kereszthez, Makariosz, jeruzsálemi érsek papok segítségével egy állványra emelte Krisztus Keresztjét, amelyet így már messziről is látni lehetett. Ekkor a nép leborult és felkiáltva imádkozott: Kirie eleiszon! Ez volt a Szent Kereszt ünnepélyes felemelése, „felmagasztalása”.
Később a császár hatalmas bazilikát emelt ezen a helyen, amely magába foglalta mind a Golgotát, mind a Szent Sírt, és ebbe helyeztette el a Szent Kereszt megtalált részeit és Krisztus szögeit. A jeruzsálemi Szent Feltámadás vagy másik nevén Szent Sír bazilika mindmáig a keresztények első számú szentélye és zarándokhelye. Itt, a Szent Sír kápolnában, ám olykor, kivételesen, a templom hajójában álló valamelyik hívő kezében lobban föl évente az ortodox húsvét Nagyszombatján, kora délután az emberi közreműködés nélkül leszálló „kegyelmi tűz”.
Konstantin császár seregének az élén egy aranyozott Kereszt haladt, és fényes győzelmet aratott.
A mi Krisztust követő életünk is lelki-testi küzdelem, amelyben győzelem és vereség, siker és kudarc, dicséret és elmarasztalás, egészség és gyöngeség váltogatják egymást. Nemcsak a sikerre, a megpróbáltatásra is készen kell állnunk. Azért kell készen állnunk és elfogadnunk, mert a jó Isten akar megpróbálni bennünket: meg tudunk-e alázkodni, tudjuk-e még forróbban keresni őt, tudunk-e még buzgóbban könyörögni Megváltónkhoz. Ha most a templom közepén, előttünk kitett Keresztre tekintünk, erőt merítünk belőle, mert rajta a mi megfeszített Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust látjuk, és tudjuk, az ő keresztje a kísértések, a megpróbáltatások, az ellentmondás, és a legnagyobb ellenség, a halál feletti győzelem és a feltámadás jele!
A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén arra is gondolnunk kell, hogy meg kell küzdenünk azért, ha mi és velünk együtt a mieink, a gyermekeink, az unokáink az Úr Jézuséi, a Feltámadott Jézuséi akarunk maradni. A környező világ ugyanis, amelyben élünk, lelkünk Ellenségének sugallatára, sokféle módon igyekszik bennünket Róla lebeszélni, Néki ellentmondani, Őt megrágalmazni, Tőle elszakítani: hamis hírekkel és beszéddel, kétes tartalmú könyvekkel, keresztényellenes tv- vagy színházi műsorokkal. Mi legyen a válaszunk ezekre a lelkeket rabul ejteni akaró törekvésekre? Az, hogy tegyünk még több jót. Szeressük még jobban Istenünket és Megváltónkat. Valljuk meg Őt és ne szégyelljük az emberek előtt, nehogy Ő is szégyelljen majd bennünket mennyei Atyja előtt.
Biztosan tudnunk kell azt is, kiért is vállaljuk ezt a lelki-testi küzdelmet.
Máté evangéliumának 16. fejezetében az Úr Jézus ezt kérdezi a tanítványoktól:
„Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 1613-16)
Jézus kérdése az, mit tartanak róla az emberek az apostoli egyházon kívül és mit tartanak róla azok, akik az egyházon belül vannak. Csak, akik belül vannak, ők vallják meg tisztán, hogy Ő a „Krisztus, az élő Isten Fia”.
Ne feledkezzünk meg tehát arról, ki az, aki előttünk jár, ki az, akiért küzdünk! Kiért vállaljuk, hogy számos alkalommal másként döntünk, mint a környezetünk. Kiért vállaljuk azt, hogy másként élünk, mint amit a bennünket körülvevő környezetünktől hallunk, vagy látunk! „Ma már ez másképpen van…” „Ma már ezt mindenki így csinálja…” Nálunk, keresztényeknél nincs másképp: a keresztény, ahogyan ókeresztény korban Tertullianus mondta, „legyen mindenütt és mindenkor keresztény”! Mert a mi Urunk Jézus is „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Nálunk, keresztényeknél legyen az Úr Jézus tanítása, Ő maga az első, a legfontosabb! Azért, mert az Ő számára is mi voltunk az elsők, a legfontosabbak! Ezt valljuk meg a húsvét éjjeli ikoszban és ezt valljuk meg minden szent liturgián, a hívők áldozása után. Álljon itt ebből a éneknkből egy részlet:
„Te vagy a mi Istenünk, és Rajtad kívül mást nem ismerünk, a Te nevedet szólítjuk. Jertek minden hívők, hódoljunk Krisztus szent feltámadásának, mert íme, a kereszt által öröm szállt az egész világra. Mindenkor áldva az Urat, dicsőítjük az Ő feltámadását, mert eltűrve érettünk a keresztet, halállal megtörte a halált!”
I. T.
+
Magasztalás a Szent Kereszt vigíliáján
Magasztalunk Téged, életetadó Krisztus, és tiszteljük a Te szent keresztedet, mellyel megszabadítottál minket az ellenség rabságától!
