Pünkösd utáni 2. vasárnap.
Az orosz földek szentjeinek ünnepe. Az áthoszi szent atyák ünnepe.
Szent Euszebiosz-Özséb, szamoszatai püspök, vértanú (379).
Szent Zénón és Zénasz, a szolgája, vértanúk (3-4. sz.).
Szent III. Atanáz, antiókhiai pátriárka (1171).
Szent Gergely, a „Tanító”, havasalföldi metropolita (1834).
Szent Albán, első angliai vértanú (3-4. sz.).
Szent Paulinus, nolai püspök (431).
Róm 2,10-16; Mt 4,18-23. Első hang.
+
Szent György nagyvértanú tropárionja, 4. hang:
Apostoli olvasmány (Róm 2,10-16)
Evangéliumi olvasmány (Mt 4,18-23)
(Jézus elhívja első tanítványait)
Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. 19Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!« 20Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.
21Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
(Az első fellépés hatása)
Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.
+
„Válaszd a jobbat!”
János evangéliumának első fejezetében olvassuk, hogyan követte az Úr Jézust, Keresztelő Szent János tanúságtételére, először András és János apostol, hogyan hívta András a testvérét, Pétert Jézushoz, ő is hitt és a Megváltó követője lett, majd hogyan hívta másnap Fülöpöt az Úr, ő pedig Nátánáelt Jézushoz. Bizonyára János volt az, aki később a testvérét, Jakabot is az Úrhoz hívta.
Az első tanítványok egy ideig követték Jézust, majd, miután Jánost bebörtönözték – mondja Aranyszájú Szent János – visszavonultak és visszatértek a halászathoz.
Az Úr Jézus hagyta, hogy elmenjenek, nem neheztelt rájuk, szabad emberek voltak. Rájuk bízta, hogy maradnak-e vagy elmennek, ám nem mondott le róluk, számontartotta őket, és várta a kedvező alkalmat, hogy visszaszerezze őket. Milyen nagy alázat, milyen szeretet van ebben, és milyen nagy tisztelet az ember és szabadsága iránt!
Most itt, a Tibériás tó partján jött el a kedvező alkalom, hogy az Úr megpillantsa és visszahívja tanítványait:
„Jöttetek utánam és én emberek halászává teszlek titeket!”
Mivel szerzi őket vissza? Azzal, hogy nagyobb jóra hívja el őket, mint amiben eddig munkálkodtak. Mert fontos, fölöttébb hasznos és becsületes foglalkozás a halászmesterség. Amikor a fagyasztóból kivesszük a halat, hogy elkészítsük, nem is gondolunk rá, milyen kemény munka van mögötte. Ám még fontosabb az emberi lelkek halászata és megmentése Isten szemében és az emberek, sőt egy egész nép lelki újjászületésében. Valójában ez a legfontosabb mesterség. Ez ma is így van. Mert egy nép újbóli felemelkedése, ahogyan Makszimovics Szent János, a menekültek és száműzöttek püspöke mondta (ϯ1966), az emberi lelkek felemelkedésétől és újjászületésétől függ.
Nagy bölcsességre vall tehát, ha valaki felismeri a jobb mesterséget és a jobbat is választja, „azonnal”.
A szentatyák azt mondják: „Ha elhívást kapsz, hogy több jót tégy, ha lehetőséged nyílik még több jót tenni, ne térj vissza a kevesebbhez.” Ha Isten hívott el a több jóra, erőt is ad az elhíváshoz.
Isten arra hívott el téged, és azért vagy Krisztus egyházának a tagja, hogy több jót tégy, elsősorban azzal, hogy te magad a jobb, az Istennek tetsző életet éld. Ám egyúttal arra is elhívott, hogy Krisztus Urunk és evangéliuma, „új törvénye” ismeretében még több jót tudj cselekedni felebarátaiddal annál, amit még Krisztus Urunk ismerete nélkül és Egyházától távol cselekedtél.
Legyen erős hited abban, hogy amire az Úr elhívott, ahhoz erőt is ad. Hiszen azt mondja:
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)
Nem az én igámat, hanem az övét kell magamra vennem. A járomban, gyermekkorunkban, faluhelyen sokszor láttuk, mindig két hely van. Ha az ő igáját veszem magara, az egyik hely, a húzó, az övé, csak a másik az enyém. Nem leszek egyedül.
De a hiten túl legyen benned nagy szeretet is Krisztus iránt, és felebarátaid iránt, mert a szeretet az igazi mozgatórugója és a megtartója a cselekedetnek. Hogyan? Úgy, ahogyan az Úr János evangéliumában mondja:
„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,15)
„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
Akit nagyon szeretünk, annak mindent megteszünk! Életünket is odaadnánk érte! Adjuk hát neki oda életünket és felebarátainknak!
Az első tanítványok „azonnal” követték az Úr Jézust. Nem vakon és nem akárkit követtek. Jól tudták, kiért hagynak ott mindent! Példát adnak nekünk: nem haboznak, döntenek és cselekednek. Ha felismertük a nagyobb jót, amire Isten elhívott bennünket, azt azonnal el is kell kezdeni.
Pál apostol is erre buzdít a Rómaiakhoz szóló levelében:
„Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.”
A tanítványok „azonnal” követték az Urat. Pedig lett volna még elég teendő halak, bárkák és béresek körül. Ezzel értésünkre adják, hogy az ő követése minden másnál előbbre való kell, hogy legyen az életünkben.
Az Úr ezután „bejárta egész Galileát, tanított, hirdette az evangéliumot, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között”. Ekkor már tanítványai is vele voltak. Csodás tettei, gyógyításai sokaságával erősítette meg tanításának igazságát az apostolok előtt. Az Úr ezzel is példát ad nekünk: hitvallásunknak, igaz tanításunknak, jó tanácsainknak csak akkor lesz maradandó gyümölcse szeretteink és felebarátaink számára, ha tetteinkkel, Krisztust követő életmódunkkal igazoljuk is azt a tanítást, amelyet másokkal megosztottunk és amelyre másokat elhívtunk.
I. T.
2025. június 22. Pünkösd utáni második vasárnap
