2024. július 7. Pünkösd utáni 2. vasárnap.

Az orosz földek szentjeinek ünnepe. Az áthoszi szent atyák ünnepe.

Szent Küriaké nagyvértanú (3. sz.). Maleon-hegyi Szent Tamás (9-10. sz.). Moszkvai Szent Eufrozina (1407).

Róm 2,10-16; Mt 4,18-23. Első hang.

+

Szent György nagyvértanú imája,

melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa

Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva Benned örvendeznek. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból  elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.

+

Feltámadási tropárion, 1. hang

Szent György nagyvértanú tropárionja, 4. hang

Vértanúk magasztalása

Máté evangéliuma, 4,18-23                                                                 

Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!« Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.
Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

+

Keresztelő Szent Jánost bebörtönözték, és miután az Úr Jézus értesült róla, visszavonult az északabbra fekvő Kafarnaumba, a Galileai-tó partjára.

Példát ad nekünk – magyarázza Aranyszájú Szent János -, hogy nem kell vakmerően belemenni a kísértésekbe, kell tudni engedni, visszavonulni, ha ennek van ideje. Nem lehet vádolni bennünket, ha nem rohanunk önként szembe a veszéllyel, de azzal igenis lehet vádolni, ha felvállaljuk a veszélyt, ámde amikor szembe találkozunk vele, nem maradunk bátrak és állhatatosak.

Máté apostol szerint, „Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani: »Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!«” Mitől fogva? Miután a Keresztelőt bebörtönözték!

Milyen szép, milyen előzékenység, tapintat, alázat, szeretet van ebben! Amíg János szabad volt, Jézus nem prédikált – mondja Aranyszájú Szent János -, hogy ne támadjon semmilyen szakadás a nép között.

Ugyanez az alázat jellemezte Jánost is, aki, Jézus tanúsága szerint „égő és világító fáklya” volt angyali, imádságos életével és tanításával. Ám, ahogy a Szentírásban is olvassuk, „semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János Jézusról mondott, igaz volt.” A Keresztelő tehát a csodákat mind Jézusra hagyta. Így akarta neki teljesen átadni a népet, hogy ne latolgassák, ki a nagyobb csodatévő, ő vagy Jézus, hogy ne legyen meghasonlás a nép között.

Ámde János apostol evangéliumában azt olvassuk, hogy András és János már korábban követte Jézust, megkérdezték tőle, „hol lakik”, majd egész nap nála maradtak és hallgatták a tanítását. Ezek után András hívta Simon Pétert, és ő is hitt Jézusban, a Messiásban. Az első tanítványok egy ideig követték, azután, miután Jánost bebörtönözték, valószínűleg visszavonultak, és visszatértek a halászathoz.

Jézus hagyta, hogy elmenjenek, most viszont, a Galileai-tó partján, újból, és immár végleg visszaszerzi őket. Mivel szerzi őket vissza?

Azzal, hogy valami nagyobb jóra hívja el őket, mint amiben eddig munkálkodtak. Mert fontos és becsületes dolog a halászmesterség, de még fontosabb az emberi lelkek halászata és megmentése. Nagy bölcsességre vall, ha valaki ezt felismeri és a jobbat, a fontosabbat választja. Ezt mondják a szentatyák is: „Ha van lehetőséged több jót tenni, ne fordulj vissza a kevesebbhez.”

Szent Ágoston írja egyik kommentárjában: „Az Úr Jézus nem filozófusokat hívott el, hogy megtérítse a halászokat, hanem halászokat, hogy megtérítse a filozófusokat.” Nagy tudósok, prédikátorok, szentek voltak Karthágói Ciprián, Milánói Ambrus, de megelőzik őket a halászok: Péter, András, Jakab és János.

Mind a négy halász „azonnal” követte őt. Nem vakon követték, hanem nagyon jól tudták, hogy kit követnek. Ahogyan később Pál apostol írja: „tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12). A halászok felismerték a nagyobb jót, és azonnal el is kezdték cselekedni. Nem haboztak, döntöttek és máris nekifeszültek új hivatásuknak.

Erre mondja Pál apostol abban a Rómaiakhoz írt levélrészleteben, amelyet most, a Pünkösd utáni második vasárnapon, a fenti evangélium előtt olvastunk:

„Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.” (Róm 2,13)

A négy halász „azonnal” követte Jézust. Ezzel azt is értésünkre adták, hogy Jézus Urunk követése minden másnál, minden nap, minden órában és mindenben előbbre való az életünkben.

Végül azt olvastuk, hogy „bejárta egész Galileát, tanított, hirdette az evangéliumot, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között”. Jóságos és csodás tettei, gyógyításai sokaságával erősítette meg és igazolta mindenki előtt isteni tanítása igazságát. Megszámlálhatatlan csodáját nem írja le külön-külön Máté evangélista, csak pár tömör, puritán szóval megemlíti.

Ezzel pedig Urunk arra tanít bennünket, hogy hitvallásunknak, amelyet mások előtt teszünk, tanításunknak, tanácsainknak, amivel másoknak szolgálunk, csak akkor lesz maradandó gyümölcse, ha jó, igaz, engedelmes és kitartó tetteinkkel, Krisztust mindenkor, mindenben követő életmódunkkal igazoljuk is kimondott szavainkat.

I. T.