Szent Péter apostol az apostolok elöljárója volt, forrón buzgólkodott Krisztusért és dicsőségesen megvallotta szent nevét, amikor így szólt: „Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia” (Mt 16,16; Mk 8,29). Testvére volt az Elsőnek Elhívott András apostolnak, a galileai Betszaidából származott, Jónás fia volt, Simeon törzséből. Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus a halászhálók mellől elhívta őt az apostolságra, a halfogás helyett emberek halászatára, bárka helyett Egyházat nyert, evező helyett pedig a mennyek országának kulcsait. Szent Péter apostol először Júdeában hirdette az Evangéliumot, majd Antiochiában, Pontuszban, Galáciában, Kappadókiában, Ázsiában, Bitíniában és Illíriában. Eljutott egészen Rómáig, és hirdette Isten szavának örömhírét egész Itáliában. Krisztus erejével legyőzte Simon mágust a város közepén, és az ég magasából, azaz a felfuvalkodottság magasságából letaszította és megsemmisítette. Végül Pétert fejjel lefelé keresztre feszítették Néró császár idejében, és az égiekbe költözött.
Szent András apostol, az Elsőnek Elhívott, előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt és elsőként követte Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét. Szent Péter apostol testvére volt, akit ő vezetett Krisztushoz. Miután megkapta a Szentlelket, Bitíniában és a Fekete-tenger körül elhelyezkedő országokban hirdette Krisztust, így Herszonban és a Ruszban is. Amikor ideért, Isten rendelése szerint egy keresztet szúrt le Kiev hegyvidékén, ezzel jelezte előre, hogy ez a nép az ő bizánci apostoli székétől nyeri majd el a szent hitet. Nagy Szkítiában (Scythia Maior), Szinopiban és Moesiában hirdette az igét, majd visszatért Thrákiába, lement Hellászba és a Pelloponészoszra, ahol az akhájai Patrasz városában Égeász kormányzó keresztre feszíttette.
Szent Jakab apostol, Zebedeus fia, akit az Úr Boanergésznek nevezett, ami annyit tesz: a mennydörgés fiai, Teológus Szent János apostol testvére volt, látta a Tábor-hegyén az Úr színeváltozását. Az Úr mennybemenetele után a föld legvégső határáig zengett a szava, mint a mennydörgés, mert előbb Júdeában hirdette Isten igéjét, azután Hispániában. Később ismét visszatért Jeruzsálembe, a mennydörgés hangjával feddte a hitetleneket, és az isteni Írásokból bizonyította számukra, hogy Krisztus az igazi Messiás. Mivel ezt nem bírták elviselni, a vezetők felizgatták Heródes Agrippa királyt, és ez karddal kivégeztette. Így itta ki Szent Jakab apostol Krisztusért a szenvedés kelyhét, ahogyan azt korábban megígérte.
Szent János apostol és evangélista, akit Teológusnak is nevezünk, az az apostol volt, akit az Úr szeretett, aki az ő keblén nyugodott (Jn 13,23) és a kereszt alatt a Szentséges Istenszülő mellett állt. Arra lett méltó, hogy az Úr az ő Anyja fiának hívta, az Istenszülő tiszteletreméltó elhunytakor pedig ő volt az, aki az Istenszülő ravatala előtt vitte a mennyből Gábriel arkangyal révén nyert ajándékát, a datolyapálma ágát. János apostol Efezusban és egész Ázsiában hirdette Krisztus evangéliumát. Amikor Patmosz szigetén volt, kimondhatatlan isteni kinyilatkoztatásokra vált méltóvá, amelyek a Szentírásban vanna feljegyezve. Efezusba visszatérve sok ázsiai népet vezetett Krisztushoz, és békében pihent el, előrehaladott, idős korában még élve szállt le a sírgödörbe, ezután temették el.
Szent Fülöp apostol ugyanabból a városból származott, mint Péter és András. Kiváló ismerője volt a próféták könyveinek és az Ószövetségnek. Ő vezette Krisztushoz Nátánáelt, amikor ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Krisztust, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták. Gyere és lásd.” (Jn 1,45–46) Szent Fülöp apostol Ázsiában hirdette Krisztust Szent Bertalan apostollal és nővérével, Máriával együtt. Pogányok ölték meg a frígiai Hierapoliszban úgy, hogy fejjel lefelé keresztre feszítették.
Szent Bertalan apostol Gileád nemzetségéből származott. Előbb Szíriában és Ázsiában hirdette az evangéliumot, egyszer Szent Fülöppel, másszor egymagában, és olykor Teológus Szent János is segítségükre volt. Fülöp halála után azután Indiába ment, hosszú időn át hirdette ott az örömhírt, Máté evangéliumát pedig indiai nyelvre fordította. Onnan Nagy Örményországba ment (Armenia Magna vagy Armenia Maior), Alvan városába. Ott fejjel lefelé keresztre feszítették, testének bőrét lenyúzták és fejét vették, így nyerte el az apostolvértanúság koszorúját. Testét ólomkoporsóba helyezték és a tengerbe dobták, ám a koporsó úgy lebegett a víz színén, mintha csak könnyű sajka volna, míg el nem ért a szigethez, amit Liparinak neveznek[1].
Szent Tamás apostol, akit Ikernek is hívtak, Galileából származott, Paneasz városából, amelyet Fülöp Cezáreájának is neveznek. Ő volt az, aki megtapintotta az Úr sebeit feltámadása után. Hirdette Krisztust a pártusoknak, médeknek, perzsáknak, hirkánoknak, baktriaiaknak és brahmánoknak, India földjének legvégső határáig. Végül Kalamisz vidékén lándzsákkal szúrták át, így halt meg Krisztusért.
Szent Máté apostol és evangélistát, Jakab, Alfeus fiának a testvérét a vámosok asztala mellől hívta el az Úr az apostolságra. Ő jegyezte le elsőnek Krisztus életét, evangéliumát héber nyelven írta. Egész Etiópiában és az emberevők földjén is hirdette Krisztust, ahol vértanúk módjára hagyta el ezt az életet.
Szent Jakab, Alfeus fia, Szent Máté apostol testvére volt. Különböző országokban hirdette Isten igéjét, számos bálványimádó népnek. Egész nemzeteket vezetett Krisztus hitére, míg keresztre nem feszítették, és el nem nyerte vértanúi szenvedéseinek jutalmát. A népek, amelyeket Krisztushoz térített, Jakab apostolt „isteni magnak” nevezték.
Szent Júdás apostol a názáreti ács, a jegyes, Szent József fia volt. Lukács evangélista „Jakab fiának” vagy „Jakab testvérének” nevezi (vö. Lk 6, 16), mert testvére volt Jakabnak, Jeruzsálem első püspökének, akit „az Úr testvérének” neveztek. Máté és Márk pedig Lévinek és Tádénak hívta (vö. Mt 10, 3; Mk 3, 18). Júdeában, Galileában, Szamáriában, Idumeában, Arábiában, Szíriában és Mezopotámiában hirdette a Krisztust. Az Ararát környékén a bálványimádók egy fakeresztre feszítették, lándzsákkal átszúrták, és így költözött lelke az Úrhoz.
Szent Simon apostol a galileai Kánából származott. Az ő menyegzőjén változtatta a vizet Jézus Krisztus borrá. Zelótának is hívták Krisztus Isten iránti buzgósága miatt. Az üdvösség szavát Mauritániában és Afrikában hirdette. A hitetlenek Britanniában keresztre feszítették, így adta lelkét Isten kezeibe.
Szent Mátyás apostolt az áruló Júdás helyett választották a szent apostolok sorába. Etiópia szélén hirdette Krisztust, és ott sok szenvedést elviselve vértanúk módjára fejezte be életét.
A Szent és Nagy Pál apostol, akit mindegyik apostolnál később hívott el az Úr a magasságból az apostolságra, Krisztus neve választott edényének bizonyult, hirdette őt nemzeteknek és királyoknak, Jeruzsálemtől kezdve egészen Rómáig, és sok nemzet apostola lett. Néró császár ölette meg karddal, így fejezte be futásának küzdelmeit. Ezt a szent apostolt Szent Péterhez hasonlóan tiszteli az Egyház, mint aki a többi apostolnál többet fáradozott Krisztus örömhírének terjesztésében.
(Forrás: doxologia.ro)
Ford. A-V. Gellért
[1] Olasz sziget ill. város Szicília közelében
