Szent Péter és Pál vigíliáján nem ószövetségi fejezeteket, hanem három újszövetségi levélrészletet olvasunk, mindhármat Péter apostol első leveléből (1Pét 1,3-9;13-19;2,11-24). Az apostol már a levél első soraiban felfedi, mi a keresztény vallás szíve:

„Testvéreim! Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja,

aki az Ő nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus

Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen

és hervadhatatlan örökségre.”

A keresztény vallás szíve, a mi élő reménységünk: a Húsvét! A „hét első napján”, a szombati napszállta után, a Húsvét Vasárnap feltámadt Úr Jézus Krisztus.

Mi az Úr Jézus Krisztust elfogadó és hozzá megtért keresztény ember válasza, megtérésének igazi bizonyítéka erre az élő reménységre? Erre ad az apostol választ levelének második részében: életének a teljes megváltozása:

„Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat előbbi kívánságaitokhoz, amelyekben tudatlanságotok ideje alatt éltetek, hanem amint szent Az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert az írás mondja: Szentek legyetek, mert Én szent vagyok.”

Levelének harmadik részletében pedig azt hirdeti, hogy ezt a ti új, keresztény életeteket ne tartsátok meg csupán magatok számára, hanem legyen a ti új életetek, szavak nélkül is, a ti missziós küldetésetek a nem hívők között:

„Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valami miatt mint gonosztevőket rágalmaznak meg titeket, a ti jócselekedeteitek láttán dicsőítsék az Istent a meglátogatás napján.”

Ne habozzunk, ne kételkedjünk és ne fáradjunk bele tehát, mert „Istent nem lehet becsapni: amit vet az ember, azt aratni is fogja. A mi munkánk nem lehet hiábavaló az Úrban; a maga idejében aratni is fogunk, ha el nem lankadunk”, buzdít az apostol!

Cselekedjük kitartóan a jót, és a mi Istenünk meglátogatja majd azokat, akiken megkönyörül, és dicsőíteni fogják őt a meglátogatás napján!

I. T.

2024., Szent Péter és Pál ünnepén