Golubiv Szent Konstantin új papvértanú (1918),
szeptember 19
Golubiv Szent Konstantin vértanú 1852-ben született a Szaratovi kormányzósághoz tartozó Baranovka faluban, templomi kántor gyermekeként. Édesapja elhunyt, amikor a fia mindössze kilencéves volt. Nem sokkal apja halála után Konstantin belépett a Szaratovi hittudományi szemináriumba, amelyet kiváló eredménnyel végzett el.
Huszonnégy éves korában elhívást érzett a missziós szolgálatra. Csatlakozott a Szaratovi Szent Kereszt Testvériséghez, és Tyihon szaratovi püspök áldásával misszionáriusként indult vissza szülőfalujába, Baranovkába, ahol a lakosság körében erős befolyással bírtak az ószertartásúak.
Konsztantyin Alekszejevicsnak meggyőződése volt, hogy az emberek csak akkor távolodnak el az Egyháztól, ha hiányzik a templomi igehirdetés és a rendszeres vallásos oktatás. Első lépésként egyházközségi iskolát alapított.
Missziós tevékenységének köre fokozatosan bővült: Tyihon püspök áldásával 1876-ban az orosz és az egyházi szláv nyelv tanára lett, missziós beszélgetések vezetője, valamint egy oktatási célú könyvtár alapítója. Három évvel később Tyihon püspök kinevezte a Szaratovi Egyházmegye misszionáriusává, azzal a feladattal, hogy küzdjön a szakadárság és a szekták térnyerése ellen.
1895-ben Golubiv Konstantint pappá szentelték. Konstantin atya igen gyorsan megnyerte nemcsak az ortodox hívők, hanem az óhitűek bizalmát is. Ugyanebben az évben Konstantin atya már buzgón részt vett a Börtönbizottság tevékenységében, rendszeresen tartott istentiszteleteket a fogvatartottaknak a börtön kápolnájában.
1897-ben Konstantin atyát három évre megválasztották a Bogorodszki leány gimnázium fenntartó tanácsának tagjává. A tanácsban végzett munkája során szembesülnie kellett az oroszországi nők vallási oktatásának és nevelésének gondjaival, akiktől jelentős mértékben függött a nép vallási és erkölcsi nevelése. Az atya úgy vélte: amilyen nők születnek az országban, amilyen lesz a hitük és a vallási műveltségük, olyanok lesznek az ország jövendő polgárai. Ez különös jelentőséggel bírt a gyárvárosok számára, amilyen Bogorodszk is volt abban az időben. Ezért Konstantin atya a Vízkereszt-székesegyház mellett egyházi-parochiális iskolát nyitott leányok számára, 1900-ban.
Igen kiterjedt lelkipásztori tevékenysége ellenére Konstantin atya családjára is áldozott időt. Nagy, összetartó családja volt, gyermekeit – akik heten voltak –mély ortodox keresztény lelkületben nevelte. Két legidősebb lánya papjelölthöz ment férjhez, legidősebb fia, Konstantin pedig pap lett.
Konstantin atya – családtagjainak elbeszélése szerint – lelkileg közel állt Vasztorgov János papvértanúhoz, aki misszionárius, egyházi és politikai személyiség, valamint kiemelkedő prédikátor is volt, és leleplezte az istenellenes hatalmat, amiért 1918-ban vértanúhalált is halt.
Konstantin főpap halálának részleteiről V. P. Sein, a későbbi Szergej főapát újvértanú (emléke július 31.), az 1917–1918-as Helyi Zsinat tagjának beszámolójából értesülünk. Szergej atyát 1922-ben lőtték agyon a szent vértanú Benjámin, Petrográdi metropolita mellett (emléknapja július 31.). Valószínű, hogy Konstantin atya és a Krisztus Egyháza elleni üldözés első éveinek számos hitvallója és vértanúja követendő példa lett Szent Szergej számára, hogy „akár a vérig” is tanúskodjon az igazság mellett. A leendő vértanú beszámolójában a következő szavakat olvashatjuk Konstantin atya haláláról: „Amikor a Moszkvai egyházmegye Bogorodszk városában Golubiv Konstantin papot kivégezték, a gyilkosok csak megsebesítették, de még élve egy verembe dobták, és kezdték betemetni földdel. A szerencsétlen még a veremből felemelte a fejét, és könyörgött, hogy végezzenek vele; a helyszínen jelen lévő lánya térden állva, zokogva szintén könyörgött, hogy apját ne temessék el élve, de semmi sem segített, a gonosz tettet végrehajtották. Élve temették el.”
A kivégzés szemtanúi emlékeztek arra, hogy Konstantin atyával együtt egy asszonyt is kivégeztek, aki félelem nélkül védte őt, valamint egy katonát, aki megtagadta a halálos ítélet végrehajtását. Testüket ugyanabba az árokba dobták. A meggyilkolt főpap legidősebb lánya, Mária tanúsága szerint az ítéletet egy bizonyos Bjelov hajtotta végre. A gyilkost szemmel láthatólag gyötörte a bűntudat. Nem egyszer jelent meg neki a néhai Konstantin atya. Egy alkalommal pedig, amikor meglátta hazatérő feleségét, aki hosszú és csapzott hajjal lépett be a házba[1], Bjelov elmezavarában a meggyilkolt vértanú papnak vélte, és agyonlőtte, majd maga is öngyilkos lett.
Konstantin atya halálának helyét, amely a városi stadion mögötti fenyves szélén volt, évtizedeken át tisztelték a jámbor lakosok. Az istentagadók nem egyszer elsimították a kis dombot, próbálva megsemmisíteni a vértanú temetésének minden nyomát, ám Konstantin atya lelki gyermekei és tisztelői újra és újra helyreállították a sírhantot: virágokat, ikonokat, gyertyákat tettek rá, lámpást gyújtottak, gyászszertartásokat tartottak a meggyilkolt főpapért.
Így maradt fenn napjainkig e kiemelkedő misszionárius és vértanú emléke. 1995 végén tárták fel Konsztantyin atya épségben, romlatlanul megmaradt ereklyéit, valamint annak a katonának és asszonynak a maradványait, akiket vele együtt öltek meg.
1996-ban avatták szentté.
Golubiv Szent Konstantin újvértanú pap imái által Urunk Jézus Krisztus irgalmazz nékünk!
Ámen.
[1] Konstantin atyának hosszú, vállaira hulló haja és hosszú szakálla volt, ahogyan a családi fényképek is mutatják.
(Forrás: https://days.pravoslavie.ru/Life/life4841.htm)
(Ford. I. T.)
