December 25., A Úr test szerinti Születése. Karácsony.
Olvasmányok:
A karácsonyi vecsernyén: Teremtés 1,1-13; Számok 24,2-9; 17-18; Mikeás 4,6-7; 5, 2-4.
Az ünnep napján: Gal 4,4-7; Mt 2,1-12.
+
Apostoli olvasmány (Gal 4,4-7)
Felolvasás Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!« Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.
Evangéliumi olvasmány (Mt 2,1-12)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.« Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’«. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«
Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Jovánka Karácsonya
(Miklós zsicsai püspök “Hittérítő leveleiből”,
Odigitria – Jel, 2021., 95. levél, részlet)
„Már több mint negyvenegy esztendeje nézem
ezt a világot, mint egyedülálló nő. Soha nem ért semmi öröm, csak
egy kevés, még gyermekkoromban, a szülői házban. De emberek előtt
sose mutatkoztam szomorúnak. Vidámságot színleltem, magányomban
azonban sokat sírtam. Mindenki boldognak hitt, mert kifelé ilyennek
mutattam magam. Körülöttem mindenfelől csak panaszt hallottam,
házasoktól, egyedülállóktól, gazdagoktól, szegényektől, mindenkitől.
Arra gondoltam, minek terheljem még én is, ezeket a boldogtalanokat,
saját boldogtalanságommal, mert csak tovább növelem magam körül
a szomorúságot. Istenem, inkább úgy teszek, mintha boldog lennék,
ezzel nagyobb hasznára vagyok ennek a boldogtalan világnak, a titkom
megőrzöm magamnak, és majd magányomban elsírom a bánatom.
Kértem Istent, adjon jelt számomra; érezzem, hogy legalább az ujját
nyújtja felém. Imádkoztam, nehogy legyőzzön a lelkemet megülő szomorúság.
Amikor csak tehettem, minden jövedelmemből alamizsnát
adtam. Látogattam a betegeket és szegényeket, és az örömmel, amit
rajtam láttak, örömet vittem nekik. Jóságos Istenem, hiszek benned,
mondogattam, de kérlek, adj valamiféle jelt, hogy még jobban higygyek.
Hiszek, segíts hitetlenségemen (Mk 9,24), ismételgettem az evangélium
szavait. És valóban megérhettem, hogy Isten jelt adott magáról.
A nagy ünnepek voltak a legkeservesebbek. A templomi istentisztelet
után bezárkóztam a szobámba és végig sírtam az egész karácsonyt és
húsvétot. De a múlt év karácsonyán megjelent nekem Isten. Elmondom,
hogy történt. Közel volt a nagy nap. Eldöntöttem, mindent úgy
készítek el, ahogy édesanyám szokta: a sülteket, a karácsonyi kalácsot,
a süteményeket. Széthintettem a szalmát a házban, három-három diót
dobtam a szobák sarkaiba, hogy a Szentháromság kegyelme eljusson a
világ mind a négy tájára. Miközben ezeket végeztem, végig így imádkoztam:
Istenem, küldj hozzám vendégeket! De olyanokat, akik nagyon
éhesek és szegények. Kérlek, jelenj meg így nekem. Időnként ilyen
gondolatom támadt: Te bolond Jovánka, milyen vendégeket vársz karácsonykor?
Ezen a szent napon mindenki otthonában ünnepel, ki jönne
hozzád vendégségbe? Csak sírtam és sírtam volna. De újra elmondtam
az imát, és folytattam a készülődést. Karácsony napján hazajöttem a
templomból, gyertyát gyújtottam, megterítettem, mindent kitettem
az asztalra, és elkezdtem fel-alá járkálni a szobában. Uram, ne hagyj
el! – imádkoztam. Az utcán alig járt valaki. Karácsony van, az utcánk
meg amúgy is félreeső utca. Amint a hó megcsikordult valaki lába alatt,
futottam a kapuhoz. Talán hozzám jöttek? Nem, nem hozzám. Már
megy is tovább. Így köszöntött rám a délután, én pedig még mindig
egyedül voltam. Elsírtam magam, és felkiáltottam: Látom, Uram, hogy
teljesen magamra hagytál! Sírtam, zokogtam, míg egyszerre csak, váratlanul
valaki megzörgeti a kaput, és sírós hangon így kiált: Adjatok
a szegénynek, testvérek, adjatok! Gyorsan kiszaladtam, és kinyitottam
a kaput. Egy vak állt előttem és kísérője, mindketten meggörnyedve,
rongyosan, átfagyva. Krisztus született, jó uraim – kiáltottam örömteli
hangon. Valóban született – válaszolták fogvacogva, remegve. Szánj
meg minket, nővérkénk! Nem pénzt kérünk tőled. Reggel óta nem ettünk
egy falat kenyeret sem, mindenhol csak néhány fillért meg egy kis
pálinkát adtak, de kenyeret sehol. Nagyon megéheztünk. Hirtelen a
mennyekben éreztem magam. Bevezettem őket a házba és leültettem
a terített asztalhoz. Felszolgáltam az ételeket és csak sírtam az örömtől.
Ők meg csodálkoztak: Miért sírsz, jó asszony? Örömömben, jó uraim,
tiszta és fényes örömömben! Amit kértem Istentől, megadta nekem.
Már néhány napja imádkozom hozzá, hogy küldjön nekem olyan vendégeket,
amilyenek ti vagytok, ő pedig elküldött titeket. Nem véletlenül
vagytok itt, a Jóisten küldött titeket. Rajtatok keresztül jelent meg
nekem. Ez életem legboldogabb karácsonya. Most már tudom, hogy él
a mi Istenünk. Dicsőség és hála neki! Ámen – válaszolták az én kedves
vendégeim. Estig nálam maradtak, azután megtöltöttem tarisznyáikat,
és útjukra engedtem őket.”
