2022. október 2. Pünkösd utáni 16. vasárnap.
Antiokhiai Szent Ciprián püspök vértanú és Szent Jusztina vértanú szűz (4. sz.).
Szent Dávid és Konstantin grúz vértanú hercegek (8. sz.).
Krisztusért balga Boldog Ciprián, szuzdali csodatévő (17. sz.).
2Kor 11,31-12,9; Lk 6,31-36 (olvasmányok a 19. vasárnap szerint). Hetedik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája, melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa:
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (2Kor 11,31-12,9)
Testvéreim!
Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.
Ha már dicsekednem kell – bár semmit sem használ – áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember – testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
Evangéliumi olvasmány (Lk 6,31-36 )
(Az ellenségszeretet)
Abban az időben ezt mondta az Úr:
Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,
milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”
milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”„A legnehezebb parancsolat”
„Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva.”
Gyakran mondjuk, hogy ez nehéz parancsolat, meghaladja erőnket, ki teljesítheti?
Miért is adta Urunk? Így magyarázza meg: „Nektek, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket!”
Tehát egyenesen nekünk adta, akik hallgatjuk őt, keresztényeknek, az ő követőinek! A kereszténynek másnak kell lennie, mint a többi embernek. A Krisztust követő keresztény megkülönböztető jegye, hogy szereti ellenségét, jót tesz azzal is, aki vele nem tesz jót, vagy egyenesen gyűlöli, kölcsönöz annak is, akitől nem reméli, hogy visszakapja.
Volt már olyan tapasztalatunk, hogy valaki, ok nélkül, ellenszenvvel kezdett viseltetni irántunk? Vagy elhidegült tőlünk, és kerülni kezdett
bennünket? Mintha azt éreztette volna velünk, hogy mi nem szeretjük őt, vagy egyenesen gyűlöljük. Számon tartjuk, amikor valaki ellen vétkezünk, ellenszenvét, személyünk kerülését jogosnak is tartjuk, ha van rá alkalmunk, bocsánatot is kérünk tőle. De most, erre az ellenszenvre nem találunk magyarázatot. Pedig lehet, hogy itt is vétettünk valamiben, hiszen “senki sem jó, csak egyedül Isten (Mk 10,18)”. Imádkozni kezdünk:
„Uram, adj alkalmat, hogy valami jót tehessek vele, hogy megértse, nem gyűlölöm. Hiszen Te éppen azért haltál meg a kereszten, hogy így vess véget szeretetlenségünknek, annak, hogy a legfőbb jónak, neked, Istenünknek hátunkat fordítottunk, nem akartunk tudni rólad, ki-ki közülünk mint oktalan jószág a saját útjára tévedt. Segíts követni téged!”
Jézusnak ez a szeretete ragadta meg Saul-Pált, Krisztus korábbi esküdt ellenségét, és tette ellenségéből követőjévé:
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem (Gal 2,20).”
Ámde azért is adta Urunk az ellenség szeretetének ezt a parancsolatát, nehogy a gyűlölet, az átkozódás, a szitkozódás, az erőszakosság ránk is ránk ragadjon, és megbetegítse lelkünket.
Rádadásul azért is, mert amint akarjuk, hogy az emberek velünk cselekedjenek, nekünk is hasonlóképpen kell cselekednünk velük. Akarjuk, hogy ellenségünk ne gyűlölködjön többé, hanem megszeressen bennünket? Hát hogyne akarnánk! Akkor szeressük meg ellenségünket. Akarjuk, hogy az, aki eddig gyűlölt bennünket, megváltozzon, és jót tegyen velünk, ne rosszat? Hát hogyne akarnánk! Akkor változzunk meg és mostantól fogva cselekedjünk így. Akarjuk, hogy aki eddig gyalázott bennünket, többé ne gyalázzon, inkább imádkozni kezdjen értünk? Hát hogyne akarnánk! Akkor tegyünk máris így.
Végül azért adta nekünk Urunk a szeretetnek ezt a parancsolatát, hogy bármiféle viszonzást sohase embertől várjunk, mert vagy megkapjuk, vagy nem, hanem egyedül Istentől, aki ezt mondta:
„Így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is.”
I. T.
2022. október 2.
