2022. június 5. I. Egyetemes Zsinat Atyáinak Vasárnapja – olvasmányok, elmélkedés, énekek a Szent György templomból (szerkesztett)

2022. június 5.

Húsvét utáni hetedik vasárnap. Az I. Nikaiai Egyetemes Zsinat Atyáinak Vasárnapja.

Szent Dórotheosz, tiruszi püspökvértanú.

+

Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból  elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, 
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.

 

Apostoli olvasmány (20,16-18;28-36)
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből!
Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.
Milétoszból üzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit. Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’«
Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
Evangéliumi olvasmány (Jn 17,1-13)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.
Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
(Elmélkedés pár szóban)

Krisztus mennybe ment!

Szeretett Testvéreim!

Az első egyetemes zsinat atyái vasárnapján minden esztendőben az Úr Jézus főpapi imáját olvassuk. Mire tanít bennünket az Úr ebben az imában? Így fejezi be búcsúbeszédét:

„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

Ezután mondja el főpapi imáját. Arra tanít bennünket, ha megpróbáltatások, kísértések érnek bennünket, forduljunk hittel  és reménységgel Hozzá. Rajta kívül nincs más igazi lelki vigasztalásunk, segítségünk. Azért is érnek bennünket megpróbáltatások, kísértések, hogy az hitünk próbatétele legyen, hogy az Úr Jézust keressük, hogy a próbatételből megerősödve kerüljünk ki, és életünket visszavonhatatlanul hozzá kössük.

Ha az Úr Jézus Krisztust követjük, készen kell lennünk arra, hogy mindazt, amit kérünk és várunk Istentől, de azt is, amit nem kérünk és mégis elér bennünket, úgy fogadjuk, mint ami Isten kezéből jön. Az Apostol ezt mondja:

„Az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28).

Az Úr legfőképpen az egységre tanít, az egységért imádkozik és kér bennünket főpapi imájában:

„Hogy egyek legyenek, mint mi, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Nem valamilyen kompromisszumra, vagy elviselt egyetértésre és ebből megszülető egységre hív el bennünket. Hanem a szeretetben alapot vetett igazság felmutatására, ami teljes, valódi, hitelt érdemlő egységet jelent. Már nem csupán földi, evilági dolog, hanem világ fölötti, világon túli is. Az örök élet reménye van benne. Hiszen ősképe, fundamentuma sem evilági:

„Hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”

Az egység gyökere tehát nem a földben, hanem az égben van, nem emberi okoskodás, kompromisszum eredménye, hanem élet a Szentháromságban egy Istenben. Élet igazságban és szeretetben. Mind a kettőben! Ha valamelyik, akár az igazság, akár a szeretet kárt szenved, az egység szenved kárt, sőt, meg is szűnik.

Az egység nem öncélú. Urunk egyetlen szava, egyetlen tette sem öncélú. Szolgálatot, munkát bíz vele ránk:

„Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem”.

Ne mások, a jóval fölöttünk állók, a fő-fő pásztorok feladatára és szolgálatára gondoljunk most. Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szeretetben és igazságban gyökeret vert egység nem rajtunk múlik. Gondoljunk ehelyett saját kicsiny vagy tágasabb vallásos közösségünkre, saját keresztény családjainkra. Arra a mindennapi közösségre, ahová Isten állított bennünket. De mindazokra is, akik – az Úr Jézus szavaival – „nincsenek ellenünk”. Sőt, ahogyan még pár napja, egészen Mennybemenetelig az utolsó húsvéti sztihirában is énekeltük: „Szóljunk így, »Testvérek«, azokhoz is, kik gyűlölnek bennünket.” Szólítsuk tehát „Testvéreknek” azokat is, akik ellenszenvvel vannak irántunk! Keressük, munkáljuk, ápoljuk ezt az egységet itt és most, igazságban és szeretetben.

Sok a feladatunk, minden áldott nap!

Valóban mennybe ment Krisztus!

I. T. 2022. június 5.

Tropárionok
Feltámadási tropárion, 6. hang
Angyali Hatalmak szálltak a sírboltodra és az őrzők megbénultak, és ott állott Mária a sírban, keresve szeplőtelen testedet. Meghódítottad a poklot, meg nem kísértetve tőle; találkoztál a Szűzzel, életet ajándékozva; aki halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
Mennybemenetel tropárionja, 4. hang
Mennybe mentél dicsőséggel, Krisztus Istenünk, megörvendeztetvén tanítványaidat a Szentlélek ígéretével; bizonyságot nyertek azok a Te áldásod által, hogy Te vagy Istennek Fia, a világnak Megváltója.
Tropárion szlávul
Első egyetemes zsinat atyáinak tropárionja 8. hang
Fölöttébb dicsőített vagy, Krisztus Istenünk, aki atyáinkat földi fényforrásoknak állítottad, és általuk mindnyájunkat az igaz hitre vezéreltél; Nagyirgalmú, dicsőség Néked.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.
Kondákion, 8. hang
Az apostolok hithirdetése és az atyák dogmái megerősítették az Egyházban az egységes hitet; az pedig az igazság köntösét viselve, melyet a felső isteni tudomány szőtt, helyesen hirdeti és dicsőíti az istenfélelem nagy misztériumát.
Most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Mennybemenetel kondákionja, 6. hang
Betöltvén a rólunk való gondviselést, és a földieket az égiekkel egyesítvén, mennybe mentél dicsőséggel, Krisztus Istenünk, el nem válva egyiktől sem, hanem távozás nélkül köztünk maradva, és így kiáltva azokhoz, kik szeretnek Téged: Én vagyok tivéletek és senki ellenetek!
Magasztalás (Mennybemenetelre)
Magasztalunk Téged, Életet adó Krisztus, és tiszteljük tisztaságos testedben való isteni mennybemeneteledet.
Krisztus mennybe ment! Valóban mennybe ment!
Христос Вознесся! Воистину Вознесся!
Hristos S-a Înălțat! Adevărat S-a Înălțat!

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra