2022. május 8. Kenetvivő Asszonyok Vasárnapja – olvasmányok, elmélkedés, énekek a Szent György templomból (szerkesztett)

2022. május 8.

Húsvét utáni harmadik vasárnap. A Szent Kenetvivő Asszonyok.

Arimateai József és Nikodémus emlékezete.

Teológus Szent János apostol és evangélista.

Nagy Szent Arszeniosz.

ApCsel 6,1-7; Mk 15,43-16,8; az apostolnak: 1Jn 1,1-7; Jn 19,25-27; 21,24-25.

 
Tropárion, 5. hang
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.
Apostoli olvasmány (ApCsel 6,1-7)
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből!
Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.« Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolok elé állították, és ők imádság közben rájuk tették kezüket.
Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.
Az apostolnak( 1Jn 1,1-7)
Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről – mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
Felolvasás Márk Szent Evangéliumából (15,43-16,8)

(Jézus temetése)

(Abban az időben) odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

(Jézus feltámadása)

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Azt kérdezték egymástól: »Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?« Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis. Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. De az így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: ‘Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.’« Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.
Az apostolnak (Jn 19,25-27; 21,24-25)
Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.
(Elmélkedés pár szóban)
Krisztus Feltámadt!
Szeretett Testvéreim!
A mai vasárnapon a kenetvivő asszonyok emlékét ünnepeljük, Arimateiai Józseffel és Nikodémussal együtt. Azért, mert a kenetvivő asszonyok Jézus feltámadásának, a két titkos tanítvány pedig Jézus temetésének voltak a hiteles tanúi.
János apostol szerint Szent József „Jézus tanítványa volt, de csak titokban…” Ugyancsak János apostol említi, hogy Nikodémus is titkos tanítványa volt Jézusnak, ezért ment hozzá egy alkalommal éjjel, titokban, és hosszan beszélgetett vele.
Mégis, most, Jézus eltemetésével a titkos tanítványok lépnek a színre és bátran vallást tesznek Jézus mellett. Nem tudták megakadályozni Jézus elítélését, keresztre feszítését, de most nyíltan felvállalják a végtisztesség megadását. Hogyan lehetséges ez? Mi történt velük?
Olyan dolog ez, szeretett testvéreim, mint sok-sok későbbi vértanú története, akik úgy lettek vértanúk, hogy látták az előttük szenvedett vértanúk hitét, bátorságát, szeretetét az Úr Jézus Krisztus iránt. A szívük ennek láttán megindult, ők is hívők lettek, és ha kellett, életüket adták érte.
Nagy Szent Pahómiosz, egy negyedik századi szent megtérése úgy történt, hogy bár már irtózott a bálványimádástól, szíve kész volt a keresztény igazság elfogadására, a végső lökést mégis az adta meg számára, hogy látta, milyen nagy szeretettel és odaadással gondoskodnak a thébai keresztények a Maximiánus Daia ellencsászár seregébe erővel besorolt katonákról. Mivel ő maga is kényszer-besorolt volt, a keresztények magatartása szíven ütötte, csodálta őket, és amint megszabadult a kényszer-katonaságtól, elment és megkeresztelkedett.
A mai vasárnapot a Kenetvivő Asszonyok vasárnapjának nevezi Szent Egyházunk. Az emlékezés oka szeretetük, hitük, hűségük, bátorságuk, amellyel kiálltak Jézus mellett, akárcsak Arimateiai József és Nikodémus. Isten elsőként ezeknek az asszonyoknak jelenti ki az angyal közvetítésével a boldog hírt : „Feltámadt, nincsen itt, íme a hely, ahová őt tették”. A kenetvivő asszonyok voltak azok, akik elsőnek találkoztak a Feltámadottal. Elsők voltak abban is, hogy ők vitték a feltámadás örömhírét Jézus tanítványainak.
Gazdag tanítás rejlik magának a feltámadásnak a leírásában is. Az angyal, akit a sírban láttak, így szólította meg az asszonyokat: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt (Mt 28,1-6).”
„Ti ne féljetek” ― hangzott az angyali bátorítás. Ha ugyanis igaz, Istennek tetsző tetteket készülünk megtenni, a félelmet el kell űzni. Ha igaz úton járunk, nem kell félnünk semmitől, mert Isten velünk van. De ha nem igaz úton járunk, jogos a félelmünk Istentől és embertől is.
„Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.”
Elhangzott tehát az angyali parancs, hogy a feltámadás hírét tovább kell adni. De nem bárkinek, hanem azoknak, aki halálában is szerették az Urat, akik nem tudtak élni nélküle, akiknek a szíve kész volt és nyitott, hogy befogadja a bizonyosságot, hogy az ő Uruk él. Külön Péternek is meg kellett vinni a boldog hírt, hiszen az ő szíve még jobban össze volt törve, mivel Nagy Pénteken háromszor is, nyilvánosan megtagadta az Urat.
Tudjuk, az apostolok az asszonyok hiteles és egybehangzó tanúságtételét, a feltámadás örömhírét először fejcsóválással, hitetlenkedéssel fogadták, „asszonyi fecsegésnek” hitték. Lehet-e ennél nagyobb, meggyőzőbb és örök bizonysága annak, hogy valóban feltámadt az Úr, mint az, ahogy az apostolok mind, kivétel nélkül hitre jutottak? Hiszen csak akkor hitték el, hogy „valóban feltámadt az Úr” (Lk 24,34), miután megjelent Simon Péternek, majd a zárt ajtókon a két Emmauszból érkezettel együtt a tíznek, és már szemtől-szembe álltak azzal, aki él és mindörökre megmarad. Aki „tegnap és ma és mindörökre ugyanaz (Zsid 13,8)”. A mi örökre megmaradó Megváltónk, aki az idők végén „újból eljő ítélni élőket és holtakat”.
Valóban feltámadt Krisztus!

I. T. 2022. május 8.

Feltámadási tropárion 2. hang
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan Élet, megölted a poklot az Istenség villámával; midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked!
Tropárion 2. hang
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek
A nemeslelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen Testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén, új sírba helyezte el. De Te, Urunk, harmadnapon feltámadtál, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Kondákion 2. hang
Most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Örvendjetek – szólottál a kenetvivő asszonyokhoz, és Éva ősanyánk sírásának is véget vetettél, feltámadásoddal, Krisztus Isten, az apostoloknak pedig meghagytad, hogy hirdessék: Feltámadt az Üdvözítő a sírból!
Húsvéti kondákion, 8. hang
Bár leszálltál a sírba, ó, Halhatatlan, legyőzted a pokol hatalmát, és feltámadtál mint győzedelmes, Krisztus Isten, mondván a kenethozó asszonyoknak: „örvendjetek”, és apostolaidnak békességet ajándékozván, az elesetteknek pedig megadván a feltámadást.
Húsvéti kondákion szlávul (kórus ének)
„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek”, most és mindenkor és mindörökkön örökké”
Kórus ének. “Valóban méltó…” helyett a húsvéti irmoszt énekeljük (magyar és egyházi szláv)
Tündökölj, tündökölj, új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz, Sion, Te pedig, Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában!
Tropárion, 5. hang
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.
Húsvéti tropárion románul
Magasztalás (Szent Kenetvivő Asszonyok)
Magasztalunk Titeket, Szent Kenetvivő Asszonyok, és tiszteljük szent emléketeket, mert Ti közbenjártok érettünk a mi Krisztus Istenünknél. 
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Христос Воскресе! Воистину Воскресе!
Hristos a înviat! Adevărat a înviat!
Χριστός ανέστη! Αληθώς ανέστη!
Christ is risen! Indeed, He is risen!
 ქრისტე აღსდგა! ჭეშმარიტად აღსდგა! (Kriste agsdga! Cheshmaritad agsdga!)
Христос воскрес! Воістину воскрес!
Christus resurrexit! Resurrexit vere!

 

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra