2022. március 13. Ortodoxia vasárnapja – olvasmányok, elmélkedés, énekek, zsinati határozat a Szent György templomból

2022. március 13.

Nagyböjt első vasárnapja. Az Ortodoxia Vasárnapja.

Szent Nikéforosz konstantinápolyi érsek ereklyéinek átvitele (842).

Zsid 11,24-26;32-12,2; Jn 1,43-51.

+

Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból  elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, 
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (11,24-26;32-12,2)
Felolvasás Pál apostolnak a Zsidókhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett… És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre. Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül.
Evangéliumi olvasmány (Jn 1,43-51)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: »Kövess engem!« Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáretből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« Natanael megkérdezte: »Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.« Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!« Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.«
Pár szó elmélkedés 
 Szeretett Testvéreim!
A mai evangéliumból hallottuk, Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel és megszólította: „Kövess engem!” Fülöpnek nem halljuk a szavát, első szóra engedelmeskedik, feláll, Jézus nyomába szegődik. Ezután már nem tágít mellőle, követi Nagypénteken túl Húsvétig, Pünkösdig, egészen a vértanúságig. Tudta, hogy kit követ? Bizonyára tudta, hiszen ő is hallhatta Keresztelő János tanúságtételét a Jordán partján, amikor meglátta a folyóhoz közeledő Jézust és így szólt: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” András és János apostolok is hallották. Fülöp is „Betszaidából való volt, András és Péter városából”. De mi történt vele, hogy egyetlen hívó szóra követte Jézust? Az történt, hogy ez nem egyszerűen egy hívó szó volt, hanem a Megtestesült szeretet szava, és a Megtestesült szó lángra gyújtotta a szívét! Emlékszünk, mi történt az Emmauszba tartó két tanítvánnyal, akikhez váratlanul csatlakozott a Feltámadott az úton? Még nem tudták, hogy maga Jézus az, nem ismerték fel, mégis lángra gyúlt a szívük, amikor elkezdte nekik magyarázni az Írásokat. Később, miután felismerték, de eltűnt a szemük elől, így idézték fel a találkozást: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat (Lk 24,32)?” Ahogy Keresztelő János már anyja méhében repesett, amikor felismerte az anyjához látogató Szűz Máriában azt, akit Mária a szíve alatt hordott. Ugyanígy Fülöp apostol a Szentlélek által felismerte az Úr Jézusban a Messiást. 
Nem valami hasonló történik velünk, amikor halljuk vagy olvassuk az Úr Jézus szavait, és ráismerünk, felismerjük, mindaz, amit mond, a szívünk mélyéből szól, minden szavával egyetértünk, ráismerünk Teremtőnk szavára? Hát hogyne ismernénk rá, hiszen Tőle vagyunk! Egy szüleitől még csecsemőkorában elvett vagy elszakadt gyermek is később, ha felnő, ráismer szüleire, ha véletlenül találkozik velük. Ezt a felismerést nem lehet másoknak megmagyarázni. Fülöp se akarta megmagyarázni, amit átélt, csak ennyit mondott Nátánáelnek: „Gyere és lásd!” Győződj meg magad, hogy ő a megígért Messiás.
Milyen kivételes soruk volt az apostoloknak, hogy ezt megtehették Jézus földi életében. Elvihettek másokat az Úr Jézushoz: „Gyertek, lássátok, hallgassátok meg, kérjetek tőle gyógyulást és meggyógyít benneteket.” Ám az apostoloknak Megváltónk követésében is kivételes soruk lett. Mind, kivétel nélkül vértanúk lettek.
Az Úr Jézus hárminchárom esztendő múltán eltávozott erről a földről. De mielőtt eltávozott, új parancsot adott tanítványainak: „Gyermekeim…, új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Ezért mondja Pál apostol a szeretet himnuszában: „Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.” Azután ezt is mondja másutt: „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!” Aki szereti az Urat, az minden gyermekét is fogja szeretni, minden megkülönböztetés nélkül.
Ez a mi küldetésünk, szeretett Testvéreim, a keresztények küldetése! Mind az állam, mind a nemzet, mind a nyelv, amelyben élünk, vagy amelyben születtünk fontos a számunkra. Ám Krisztus Egyháza összehasonlíthatatlanul több, mint egy állam, egy nemzet, egy nyelv. Az a küldetésünk, hogy minden megkülönböztetés nélkül teljesítsük az egymás iránti szeretet és szolgálat parancsát, hogy a kívülállók is fölismerjék: „A mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk”. Erről ismerik fel az Úr Jézust. Nátánáel is felismerte Fülöp szeretet-szolgálatára és elhívására.

I. T. 2022. március 13.

Tropárionok
Feltámadási tropárion, 5. hang
Az Atyával és a Lélekkel együtt öröktől való Igét, ki a Szűztől a mi üdvösségünkre született, magasztaljuk hívők, és hódoljunk Néki, mert kegyes volt testben felmenni a keresztre, és elszenvedni a halált, és az elhunytakat is feltámasztani, az Ő dicsőséges feltámadásával!
Tropárion Ortodoxia Vasárnapján, 2. hang
 Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsánatát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg felmenni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azokat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: Örömmel töltöttél el mindeneket Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot.
A tropárion egyházi görög nyelven

A tropárion egyházi szláv nyelven (kórusének)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Kondákion 2. hang
Az Atyának leírhatatlan Igéje, Tőled Isten Szülőjétől megtestesülve leíratott, és a beszennyezett képet régi alakjában viszszaállítva, az isteni szépséggel egyesítette. Vallomást téve az üdvözülésről, cselekedetben és szóban ábrázoljuk azt.

+

ORTODOXIA VASÁRNAPJÁRA

részlet a 842. évi konstantinápolyi zsinat határozatából, amelyet a szent liturgia elbocsátó imája után olvasunk fel

Amiként a próféták látták, az apostolok tanították, az Egyház átvette, az egyháztanítók dogmákba foglalták, s a földkerekség egyetértett benne, amiként a kegyelem felragyogott, az igazság bebizonyosodott, a hazugság elűzetett, a bölcsesség bátorsággal szólott, ahogy maga Krisztus határozott, mi is úgy vélekedünk, úgy szólunk, úgy hirdetjük a Krisztust, a mi igaz Istenünket és az Ő szentjeit, szóban, írásban, gondolatban, áldozatokban, templomokban és képmásokban fejezve ki tiszteletünket; és a Krisztust mint Istenünket és Uralkodónkat imádjuk és féljük, szentjeit pedig a mi közös Uralkodónk igaz szolgáiként tiszteljük, és az őket megillető hódolatban részesítjük.
Ez az Apostolok hite, ez az Atyák hite, ez az igazhitű keresztények hite, ez a hit erősítette meg a földkerekséget.
Ezenkívül, az istenfélelem hirdetőit, annak az istenfélelemnek a dicsőségére és tisztességére, amelyért küzdöttek, testvéreket és atyákat megillető szeretettel magasztaljuk és ezt mondjuk:
Az igaz keresztény hit élharcosainak, istenfélő uralkodóknak, szentséges pátriárkáknak, főpapoknak, egyháztanítóknak, vértanúknak, hitvallóknak legyen örök az emlékezete!
Esedezünk Istenhez, hogy az ő halálig tartó istenfélő harcaik, küzdelmeik és tanításuk által nevelődve és erősödve, és az ő istenes életmódjuk bátor követését mindvégig felmutatva, méltónak találtassunk mindarra, amit kérünk;
Krisztusnak, a mi nagy és első Főpapunknak és igaz Istenünknek könyörülete és kegyelme, és a mi fölöttébb dicsőséges Nagyasszonyunknak, Isten Szülőjének és Örökszűz Máriának, az Istenhez hasonló angyaloknak és minden szenteknek közbenjárásai által.
Ámin.

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra