NAGY PÉNTEK ESTE, KRISZTUS URUNK SÍRBA TÉTELE, OTTHONI CSALÁDI IMÁDKOZÁSRA, ÉNEKLÉSRE

(2020. április 17. délután 5 órára)

(Ha a hívők végzik:)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”

Mennyei Király, vigasztaló… (énekelve vagy olvasva)

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nékünk. (3x)

Szentséges Háromság, irgalmazz nékünk…

Dicsőség…most és mindenkor…

Miatyánk…

Jertek, hódoljunk Istennek, a mi Királyunknak.

Jertek, hódoljunk és boruljunk le Krisztus Isten, a mi Királyunk előtt.

Jertek, hódoljunk és boruljunk le maga Krisztus, a mi Királyunk és Istenünk előtt.

Elöljáró -103.- zsoltár

Áldjad én lelkem az Urat! Én Uram Istenem, felmagasztaltattál na­gyon. Ékességbe és fenségbe öltöztél, aki felöltötted a világosságot, mint köntöst. Aki kifeszítette az eget, mint sátorponyvát, és befedte a vizekben az Ő hajlékát. Aki a fellegeket zsámolyául tette, És jár a szeleknek szár­nyán. Aki az Ő angyalait szellemekké teszi, és az Ő szolgáit a tűz lángjává. Aki a földet biztonságra alapozta; nem rendül az meg mindörökké. A mélység mint köntös az Ő öltözete; a hegyek fölött is vizek állanak. Ha­ragod elől menekülnek, mennydörgésed hangjától megriadnak. Hegyek emelkednek, és völgyek szállnak alá a helyre, amelyet megalapoztál ne­kik. Határt vontál meg, amelyet át nem hágnak, és nem térnek vissza, hogy elborítsák a földet. Aki kibocsátja a forrásokat a medrekbe; a hegyek között haladnak el a vizek. Megitatják a mezők minden állatait, a vadsza­marak is eloltják szomjúságukat. Melléjük telepednek az ég madarai; a sziklák közül hangot adnak. Aki megöntözi a hegyeket az Ő hajlékából; a Te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt az állatoknak, és növényeket az emberek szolgálatára, hogy kenyeret termeljenek a földből, és bort, mely megvidámítja az embernek szívét, hogy orcája ragyogjon az olajtól, és a kenyér erősítse az embernek szívét. Megelégíttetnek a völgy fái, a Libanon cédrusai, amelyeket elültettél. Mada­rak fészkelnek ott, a gémek hajléka uralkodik közöttük. A magas hegyek a szarvasoknak, a szikla pedig a nyulaknak menedéke. Teremtett holdat időszakok jelzésére; a nap megismerte a maga lenyugvását. Sötétséget szerzett és éjszaka lett; és járnak abban az erdőnek minden vadjai; oroszlánkölykök, melyek ragadozásra vágynak és Istentől várják eledelüket. Felkelt a nap és összegyűlnek, és hajlékaikban elnyújtóznak. Kimegy az ember az ő dolgára és az ő munkájára napestig. Mily nagyok a Te műveid, Uram! Mindeneket bölcsességben teremtettél; megtelt a f öld a Te alkotá­saiddal. Ez a tenger nagy és terjedelmes; abban csúszómászók vannak, melyeknek nincsen száma, apró állatok nagyokkal együtt. Hajók járnak ott; sárkány, melyet arra teremtettél, hogy játszadozzék benne. Mindenek Tereád várnak, hogy megadd eledelüket alkalmas időben; amikor meg­adod nekik, ők összegyűlnek. Amikor megnyitod kezedet, a mindenség megtelik jósággal; amikor elfordítod orcádat, megrendülnek. Elveszed lelküket, és kimúlnak, és visszatérnek a porba. Kibocsátod a Te Lelkedet, és megújulnak, és újjá teszed a föld színét. Legyen az Úrnak dicsősége mindörökké; örvendezzék az Űr az Ő műveiben. Aki letekint a földre és megremegteti azt; aki megérinti a hegyeket és füstölögnek azok. Éneke­lek az Úrnak életemben, zengedezek az én Istenemhez, amíg csak vagyok. Kedves legyen Őelőtte az én beszédem, én pedig örvendezem az Úrban. Vesszenek el a földről a bűnösök és a törvényszegők, hogy ne legyenek többé. Áldjad én lelkem az Urat.

A nap megismerte a maga lenyugvását. Sötétséget szerzett és éj­szaka lett. Mily nagyok a Te műveid, Uram! Mindeneket bölcsességben te­remtettél.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és minden­kor és mindörökkön örökké. Ámin.

Alliluja, Alliluja, Alliluja! Dicsőség Néked, Isten. (Háromszor)

140. zsoltár, 1-4

Uram, Tehozzád kiáltottam, hallgass meg engem; figyelj föl könyörgésem hangjára, midőn Tehozzád kiáltok. Igazodjék fel az én imádságom, mint tömjénfüst, a Te színed elé; kezeimnek fölemelése esti áldozat legyen. Tégy, Uram, őrizetet az én számra, és zárat ajkaim köré. Ne hajtsd az én szívemet a gonoszság beszédeire, nehogy bűnben tegyek elhatározásokat.

Esti, bemeneti ének   

Derűs Világossága a halhatatlan, mennyei, szent, boldog Atya szent dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén napáldozatkor, látván az esteli fényt, magasztaljuk az Atya, Fiú és Szent Lélek Istent. Minden időben méltó boldog hangon magasztalni Téged, Istennek Fia, aki az életet adtad, miért Is a világ dicsőít Téged.

  1. Ószövetségi olvasmány

(Kivonulás Könyve 33,11-23):

Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
12Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’ 13Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.« 14Azt mondta erre az Úr: »Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!« 15Mózes azt válaszolta: »Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről! 16Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?«
17Az Úr erre azt mondta Mózesnek: »Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.« 18Mózes azt felelte: »Mutasd meg nekem dicsőségedet!« 19Az Úr erre így szólt: »Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.« 20Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« 21Azután így szólt: »De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! 22Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. 23Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!«

  1. Ószövetségi olvasmány

(Jób Könyve 42,12-17):

Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. 13És született neki hét fia és három leánya. 14Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. 15Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. 16Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. – Majd meghalt vénségben, napokkal betelten. Megíratott pedig, hogy újra feltámad azokkal, akiket az Úr feltámaszt.

  1. Ószövetségi olvasmány

(Ézsaiás 52,13-54,1):

52, 13Ezeket mondja az Úr: Íme, sikert arat szolgám,
magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.

14Amint sokan megborzadtak tőle,
hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje,
alakja nem hasonló az emberek fiaihoz,

15úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet,
királyok fogják be előtte szájukat,
mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik,
és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.

531»Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?

2Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.

3Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.

4Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.

5De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.

6Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért;
és az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét.«

7Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.

8Sanyargatás és ítélet után vitték el;
és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.

9Istentelenek között adtak sírt neki,
és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.

10De az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje betegséggel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.

11Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot, megelégedett lesz.
Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.

12Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
amiért halálra adta életét,
és a bűnösök közé számították;
pedig ő sokak vétkét viselte,
és a bűnösökért közbenjár.

54,1Ujjongj, te meddő, aki nem szültél,
ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál!
Mert több fia lesz az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak.

Apostoli olvasmány

(1Kor 1,18-2,2)

1,18 Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. 19Mert írva van: »Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem«.
20Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét? 21Mivel ugyanis a világ Isten bölcsessége révén nem ismerte meg bölcsességgel az Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket. 22Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; 24maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, 25Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.
26Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok köztetek a bölcs az emberek megítélése szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; 27hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. 28Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, 29hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. 30Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, 31hogy amint írva van:
»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«

2,1Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. 2Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.

Evangéliumi olvasmány

(Mt 27,1-61)

1Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
3Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. 4Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!« 5Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. 6A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.« 7Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. 9Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, 10 11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« 12Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« 14Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. 16Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« 18Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
19Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« 20De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« 22Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« 23Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
24Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« 25Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« 26Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. 28Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« 30Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. 31Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 33Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 34. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. 35Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. 36Azután leültek és ott őrizték őt. 37A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
38Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, 40és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!« 41Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! 43Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’« 44Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« 47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.« 48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. 49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?« 50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. 53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
55Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, 60és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.

+++

Állhatatos könyörgés imája

Méltass minket, Urunk, hogy ezen az estén bűntelenül marad­hassunk meg. Áldott vagy, Urunk, atyáinknak Istene, és dicséretes és dicsőített a Te neved mindörökké. Ámin. Legyen, Urunk, a Te irgalmad mirajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned. Áldott vagy, Uram, taníts meg engem a Te igazságaidra. Áldott vagy, Ural­kodó, okosíts fel engem a Te igazságaidra. Áldott vagy, Szent, vilá­gosíts meg engem a Te igazságaiddal. Uram, a Te irgalmad örökké­való, ne vesd meg kezeidnek alkotásait. Téged illet a dicséret, Té­ged illet a magasztalás, a dicsőség Téged illet, az Atyát és Fiút és Szent Lelket, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

(Sírlepel kivitele)

Istenfogadó Szent Simeon imája

Most bocsásd el, Uram, a Te szolgádat ígéreted szerint béke­ségben, mert látták szemeim a Te Üdvösségedet, amelyet minden népeknek szemeláttára készítettél, világosságul a pogányok megvi­lágosítására, és a Te népednek, Izráelnek dicsőségére.

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz ne­künk. (3-szor.)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

Szentséges Háromság, irgalmazz nekünk. Urunk, könyörülj a mi bűneinken. Uralkodónk, bocsásd meg törvényszegéseinket. Szent, keresd fel és gyógyítsd meg a mi betegségeinket, a Te ne­vedért.

Uram irgalmazz. (3-szor.)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te ne­ved; jöjjön el a Te Országod; legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg ne­künk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.

Ámin.

Tropárionok 2. hang:

A nemeslelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen Testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén, új sírba helyezte el.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek

Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan Élet, megölted a poklot az Istenség villámával; midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked!

Most és mindenkor és mindörökkön örökké.

A kenetvivő asszonyokhoz így szólott a sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók a kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult.

(Pár vigasztaló szó):

Tropárionok egyházi szlávul, 2. hang:

Halotti dicsérőének

  1. stáció, tropárionok 5. hang:

Életként a sírba helyeztettél, Krisztus, és az angyali seregek elámultak, dicsőítve leereszkedésedet…

  1. stáció, tropárionok 5. hang:

Méltó dicsérni Téged, az Életet adót, aki a kereszten kezeidet kitártad, összezúzva az ellenség hatalmát…

  1. stáció, tropárionok 5. hang:

Minden nemzedékek himnuszt zengedeznek, temetésednek, Krisztus…

Feltámadási áldás énekek 5. hang:

Áldott vagy, Uram, taníts meg engem a Te igazságaidra…

  1. zsoltár:

Irgalmazz nekem, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint,
és könyörületességed sokasága szerint töröld el az én vétkemet,
teljesen moss meg engem törvényszegésemtől,
és a bűnömtől tisztíts meg engem.

Mert isme­rem törvényszegésemet,
és bűnöm előttem van szüntelen.

Csak Teellened vétkeztem,
és a gonoszságot Teelőtted cselekedtem,
hogy igaz légy igéidben,
és győztes ítéletedben.

Mert íme, törvényszegésben fogantattam,
és bűnben melengetett engem anyám.

Íme, te pedig az igazságot szereted,
bölcsességed rejtett és titkos dolgait megmutattad nekem.

Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok,
moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál.

Hallass velem örömet és vigasságot,
hogy örvendezzenek megalázott csontjaim.

Fordítsd el orcádat bűneimtől,
és töröld el minden törvényszegésemet.

Tiszta szívet teremts ben­nem, Isten,
és az igaz lelket újítsd meg bensőmben.

Ne vess el engem a te színed elől,
és Szentlelkedet ne vedd el tőlem.

Add vissza nekem üdvösséged örö­mét,
és vezérlő Lélekkel erősíts meg engem.

Hadd tanít­sam a törvényteleneket a te útjaidra,
és a gonoszok megtérnek Hozzád.

Szabadíts meg engem a vérontástól, Istenem, üdvösségemnek Istene,
hogy örömmel hirdesse nyelvem igazságosságodat.

Uram, nyisd meg ajkamat,
és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.

Mert, ha áldozatot kíván­nál, adnék,
de az égőáldozatokban nem gyönyörködsz.

Istenhez illő áldozat a töredelmes lélek,
töredelmes és megalázkodott szívet nem vet meg Isten.

Cselekedj kegyesen, Uram, jóakaratodban Sionnal,

hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai,
akkor veszed kedvesen az igaz áldozatot,
az ajándékot és égőáldozatokat,
akkor tesz­nek oltárodra borjakat.

Kánon 6. hang

Irmoszok

1. Ki a tenger hullámával borította el egykor az üldöző zsarnokot, azt földdel borítják el a megmentettek fiai; mi pedig, miként ama szüzek, énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen megdicsőíttetett.
3. Midőn a teremtés meglátott a Golgotán függeni Téged, aki az egész földet függesztetted szilárdan a vizek fölé, nagy rémület szállta meg és így kiáltott: Nincsen szent Terajtad kívül, Uram!
4. Isteni kereszthalálodat előre látva Habakum, megborzadva kiáltott fel: Te megtörted a zsarnokok hatalmát, ó, Jóságos, midőn a pokolban lévőkhöz szólottál mint Mindenható!
5. Meglátván Ézsaiás a köztünk való isteni megjelenésed be nem alkonyodó világosságát, ó, Krisztus, az éjszakából fölserkenve így kiáltott: Feltámadnak a holtak, és fölkelnek a sírban lévők, és mindazok, kik a földben vannak, örvendeznek!
6. Elfogatott, ámde el nem emésztetett Jónás a cethalnak belsejében, mert a Te jelképedet viselvén, ki szenvedtél és a temetést elfogadtad, s mint szobából lépett ki a vadállatból, és így szólott az őrséghez: Kik hívságos és hazug dolgokat őriztek, az irgalmat elhagyjátok.

Kondákion, 6. hang

Halottnak látjuk azt, ki a mélységet lezárta, mirhával és gyolccsal borítva sírba helyezik mint halandót a Halhatatlant. Asszonyok illatokkal jöttek megkenni őt, keservesen sírva és felzokogva: Ez a szombat a fölöttébb áldott, melyen Krisztus felébredvén harmadnapon feltámad!

  1. Ó, kimondhatatlan csoda! Ki a kemencében a szent ifjakat megszabadította a lángoktól, holtan és élettelenül helyezik őt sírba a mi üdvösségünkért, kik így énekelünk: Megváltó Isten, áldott vagy!
  2. Háborodj meg, borzadva, ó, égbolt, rendüljenek meg a földnek alapjai; mert íme, a halottak közé tartozik az, aki a magasságban lakozik, és kicsiny sírbolt nyújt néki hajlékot; kit is, ifjak, áldjatok, papok, dicsőítsetek, népek magasztaljatok mindörökkön örökké.
  3. Ne sirass engem, Anyám, a sírban látván Fiadat, kit méhedben mag nélkül fogantál; mert feltámadok és megdicsőülök, és mint Isten, dicsőségben fölemelem azokat, kik hittel és szeretettel szüntelenül magasztalnak Téged.

Dicséreti sztichirák

Ma a sír tartja magában azt, ki tenyerében tartja a teremtést…

Nagy doxológia (dicséret)

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, az emberek között jóakarat…

Tropárion 2. hang

A nemeslelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen Testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén, új sírba helyezte el.

Apostoli olvasmány

(1Kor 5,6-8; Gal 3,13-14):

Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? 7El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert a mi Pászkánkat, Krisztust feláldozták. 8Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.

3; 13Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: »Átkozott mindaz, aki a fán függ«14Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a megígért Lelket megkapjuk a hit által.

Evangéliumi olvasmány

(Máté 27,62-66):

Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok 63és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’ 64Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!« 65Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.« 66Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

(Ha a hívők végzik)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra