(A délelőtti istentisztelet a templomban a szent liturgiát ábrázolja ki imáival és énekeivel, ha valamilyen okból nem tudunk teljes szent liturgiát tartani.)

(Kezdés, ha pap vezeti:)

Áldott a mi Istenünk, mindig most és mindenkor…

(Ha a hívők végzik:)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”

Mennyei Király, vigasztaló… (énekelve vagy olvasva)

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nékünk. (3x)

Szentséges Háromság, irgalmazz nékünk…

Dicsőség…most és mindenkor…

Miatyánk…

„Áldjad én lelkem az Urat…” –                                              1. antifon, 102. zs.

„Dicsérd lelkem az Urat…” –                                                 2. antifon, 145. zs.

„Dicsőség…most és mindenkor…”

„Istennek Egyszülött Fia és Igéje…”

„Emlékezzél meg rólunk Urunk, midőn eljössz a Te országodba…” 3. antifon.

Boldogságok: Máté evangéliuma: 5. fej., 3-12.

(Csak, ha pap vezeti az istentiszteletet:)

„Felolvasás Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt 1. leveléből”

(1Kor 11,23-32, a Nagy Csütörtöki apostoli olvasmány:)

Figyeljünk!”

(Csak, ha pap vezeti az istentiszteletet:)

„Felolvasás János Szent Evangéliumából”

(Jn 6,48-54)

A Nagyböjt 4. vasárnapi apostolt és evangéliumot olvashatjuk otthon:

Apostoli olvasmány, Zsid 6,13-20:

„Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére. Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké.”

Evangélium Márk szerint (9,17-31):

(Egy megszállott ifjú meggyógyítása)

A tömegből valaki ezt felelte: »Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.« Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!« Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: »Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?« Az ezt válaszolta: »Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.« Jézus így szólt hozzá: »‘Ha valamit tehetsz’? Minden lehetséges annak, aki hisz!« A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: »Hiszek! Segíts hitetlenségemen!« Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: »Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!« Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.
Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?« Azt felelte nekik: »Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által.«

(Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról)

Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 

 (Pár vigasztaló szó:)

(Felolvasás a Szentek Életéből vagy az aktuális szinaxárionból:)

2020. március 29-én, vasárnap Létrás Szent János szinaxárionját olvassuk:
      

„Hiszek egy Istenben…” Hitvallás

(Bűnvalló imádság:) „Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, vétkeinket, amelyeket szándékosan vagy szándéktalanul, szóval vagy cselekedettel, tudattal vagy öntudatlanul, nappal vagy éjjel, értelemmel vagy gondolattal elkövettünk, bocsásd meg nékünk mint jóságos és emberszerető.”

„Miatyánk, ki a menyekben vagy…”

Feltámadási tropárion, 8. hang:

A magasságból szállottál alá, Könyörületes, elfogadtad a háromnapos eltemettetést, hogy minket megszabadíts a szenvedésektől. Életünk és Feltámadásunk, mi Urunk, dicsőség Néked!

Létrás Szent János tropárionja, 1. hang:

A pusztaság lakója, testben élő angyal és csodatevő voltál, ó, Istent hordozó János Atyánk; böjttel, virrasztással, imádsággal mennyei ajándékot nyervén, meggyógyítod a betegeket s azok lelkét, kik hittel Hozzád folyamodnak. Dicsőség annak, aki erőt adott Néked, dicsőség néki, aki megkoszorúzott Téged; dicsőség néki, aki általad gyógyulást ad mindeneknek.

Szent György tropárionja, 4. hang:

Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!

„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek„ most és mindenkor…”

Létrás Szent János kondákionja, 4. hang: 

A megtartóztatás magasságára helyezett az Úr Téged, az igaz férfiút, mint csalhatatlan csillagot, mely bevilágítja a föld határait, mi tanítónk, János atyánk.

„Dicsőség…most és mindenkor…”

Theotokion, 2. hang:

Keresztények csalhatatlan oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos közvetítője, ne vesd el a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: Légy gyors a közbenjárásban, és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor oltalmazod tisztelőidet!

„Uram irgalmazz” (12x)

(Olvasva, Hymnologion I. 311. o. szerint:)

„Szentséges Háromság, egylényegű Hatalom, oszthatatlan Királyság, minden javak Kútfeje, légy kegyes hozzám, bűnöshöz, erősítsd meg, tedd értelmessé szívemet, és moss le rólam minden tisztátalanságot. Világosítsd meg elmémet, hogy mindenkor dicsőítselek, dicsérjelek és imádjalak, ezt mondván: Egy a Szent, egy az Úr: Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámin.”

„Legyen áldott az Úr neve, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”

„Dicsőség…most és mindenkor…”

(Zsolt 33.) „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van. Az Úrban dicsekedik az én lelkem. Hallják ezt a szelídek és örvendeznek. Dicsőítsétek az Urat énvelem, és magasztaljuk együtt az Ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden gyötrelmeimtől megszabadított engem. Járuljatok Őhozzá, és megvilágosodtok, és a ti orcátok meg nem szégyenül. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden gyötrelmeitől megmentette őt. Őrködik az Úrnak angyala azok körül, akik félik Őt, és megszabadítja őket. Ízleljétek és lássátok, hogy jóságos az Úr. Boldog az a férfiú, aki reménykedik Őbenne. Féljétek az Urat, minden Ő szentjei. Mert nincsen nélkülözésük azoknak, akik félik Őt. Gazdagok elszegényednek és éheznek, azok pedig, akik keresik az Urat, semmi jóban nem szűkölködnek. Jertek gyermekeim, hallgassatok reám: az Úr félelmére tanítalak benneteket. Ki az az ember, aki akarja az életet, és jó napokat szeretne látni? Tartóztasd meg nyelvedet a gonoszságtól, és ajkaidat attól, hogy csalárdságot beszéljenek. Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót. Keresd a békességet, és kövesd azt. Az Úrnak szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésén. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa a földről az ő emlékezetüket. Kiáltottak az igazak, és az Úr meghallgatta őket, és minden gyötrelmeiktől megszabadította őket. Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sokak az igazak gyötrelmei, és valamennyitől megszabadítja őket az Úr. Megőrzi az Úr minden csontjaikat, és egy sem töretik meg azokból. Gonosz a bűnösök halála, és meglakolnak azok, akik gyűlölik az igazat. Megmenti az Úr az Ő szolgáinak lelkét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne reménykedik.”

Bűnbánati ének, Babilon folyóinál… (Zsolt 136):

(Ha a hívők fejezik be a közös szolgálatot:)

„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”