Ebben a sorozatban olyan imádságokat adunk közre – egyelőre nem hivatalos fordításban -, amelyek eddig nem álltak rendelkezésünkre magyar nyelven.
Augusztus negyedikére, az efezusi Hét Szent Alvó Gyermek emléknapjára ismét elolvashatjuk azt az imát, amelyet csaknem két éve egy testvérünk számára fordítottunk le:
Ima álmatlanságban szenvedőért, vagy másként a Hét Szent Gyermek imája.[1]
(Lehetőség szerint pap mondja:)
Nagy és dicséretes, felfoghatatlan és kimondhatatlan Istenünk, aki a föld porát véve kezeiddel formáltad meg az embert, és saját képeddel tisztelted meg, Jézus Krisztus, az a név, aki után vágyunk, kezdet nélkül való Atyáddal és szentséges, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt; jöjj el a Te (…) szolgádhoz (szolgálódhoz), látogasd meg lelkében és testében, könyörgünk Hozzád, fölöttébb dicsőséges Nagyassszonyunk, Istennek Szülője és örökszűz Máriának; a szent mennyei, testnélküli Hatalmaknak; a tiszteletreméltó és dicsőséges Próféta és Előhírnök Keresztelő Jánosnak; a szent dicsőséges és dicséretes apostoloknak; szent atyáinknak és egyetemes nagy tanítóinknak és főpapjainknak, Nagy Vazulnak, Teológus Gergelynek és Aranyszájú Jánosnak, Atanáznak és Cirillnek; Szent Atyáinknak, Csodatévő Mirai Szent Miklósnak és Trimüthuntai Szpiridonnak és minden szent Főpapnak; Szent István archidiakónus, apostol és első vértanúnak; a szent, dicsőséges nagyvértanúknak, Győzedelmes Györgynek, Olajat árasztó Demeternek, Újonc Teodornak és Teodor Hadvezérnek és minden szent vértanúnak; a szent és Istent hordozó Atyáinknak, Antalnak, Euthümiosznak, Megszentelt Szávának, Teodóz Kolostorfőnöknek, Onufriosznak, Arszeniosznak, Áthoszi Atanáznak és minden szentéletű Atyának; a szent és Ingyen Gyógyítóknak, Kozmának és Damjánnak, Kirosznak és Jánosnak, Pentelének és Ermolaosznak, Sámsonnak és Diomidisznek, Thaleleosznak és Trifonnak és minden gyógyítónak; a szent (… annak védőszentje, akiért könyörgünk) és minden szentjeidnek közbenjárásai által; adj a Te (…) szolgádnak (szolgálódnak) enyhítő álmot, testi álmot, egészséget, üdvösséget, életet adó álmot, lelkének és testének erősödést, és amiként egykor meglátogattad Abimelek szolgádat[2] Agrippa templomában, és vigasztaló álmot küldtél neki, hogy ne lássa Jeruzsálem bukását, nevelő álomba 
merítetted, majd ismét egy szempillantás alatt felébresztetted a Te jóságod dicsőségére; később a Te Hét Szent Gyermekedet is megjelenésed hitvallóiként és vértanúiként mutattad fel a hitehagyó Deciusz császár napjaiban, háromszáz hetvenkét évre[3] álomba merítve őket a barlangban, csecsemőként tápláltad őket, mintegy anyjuk méhében, úgyhogy semmi kárt sem szenvedtek, a Te emberszereteted dicséretére és dicsőségére, nekünk pedig eljövendő újjászületésünk és egyetemes feltámadásunk megmutatására és bizonyosságára; Te magad, emberszerető Urunk, légy jelen most is a Te Szentlelked alászállása által, és látogasd meg a Te (…) szolgádat (szolgálódat), ajándékozz neki egészséget, erőt, életerőt a Te jóságod által, hiszen Te vagy minden jóságos adomány és minden tökéletes ajándék forrása!
Mert Te vagy lelkünk és testünk orvosa, Néked hódolunk és Néked zengünk dicsőséget és hálát, a Te kezdet nélkül való Atyáddal és szentséges, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
[1] Εκδοτικός Οίκος ΑΣΤΗΡ, Αθηναι, 1986, 387-388. old.
[2] Vö. Teremtés Könyve, 20. fej.
[3] Az egyházi szinaxárionok szerint a hét szent efezusi alvót (eredetileg valószínűleg ifjú, titokban keresztény katonát) csaknem 200 évvel a deciuszi üldözések után fedezték fel egy efezusi barlangba befalazva, élve, II. Teodóz császár, az Ifjabb (Kr. u. 408-450) uralkodásának utolsó éveiben. A hét szent ifjú, miután kis időre életre kelt, és életét az egybegyűlt sokaságnak elbeshzélte, földre borulva ismét elaludt, ezúttal örökre, várva az általános feltámadást.
Ford. I. T.
