Éjinai Szent Nektáriosz: A BOLDOGSÁG ÚTJA, 4. rész (Befejezés)

A KERESZTÉNY NEMESSÉG
Éjinai Szent Nektáriosz (+1920)
A keresztényeknek szentségre és tökéletességre kell törekedniük az Úr parancsolata szerint. A tökéletesség és a szentség először mélyen bevésődik a keresztény ember lelkébe, majd átitatja gondolatait, vágyait, szavait és tetteit. Így Isten kegyelme, amely betölti a lelket, kiárad az ember egész jellemére.
A keresztény embernek mindenkivel szemben nemesen kell viselkednie. Szavainak és tetteinek a Szentlélek kegyelmét kell árasztaniuk, amely a lelkében lakozik, hogy tanúskodjék keresztény életmódjáról, és az emberek dicsőítsék Isten nevét.
Aki a szavaiban mértékletes, a tetteiben is mértékletes. Aki ügyel arra, amit mond, a cselekedeteire is ügyel, amelyeket véghez vinni készül; soha nem lépi túl a jó és erényes viselkedés határait.
A keresztény ember szavait gyöngédség és nemesség jellemzi. Ez az, ami szeretetet szül, békét és örömet hoz. A haszontalan szavak ellenben gyűlöletet, ellenségeskedést, bánatot, veszekedést, mindenféle zavart és háborúságot szülnek.
Legyünk tehát mindig nemesek! Sértő szavak soha ne hagyják el ajkunkat, olyanok, amelyeket Isten kegyelme nem ízesített meg, hanem minden szavunkat töltse el kegyelem, jóság, legyenek olyanok, amelyek Krisztus szerinti nemességről és jó lelki műveltségről tanúskodnak.
A DICSŐÍTÉS
A keresztény ember kötelessége, hogy mind testével, mind pedig lelkével Istent dicsőítse. Egyébként mindkettő Istenhez tartozik, ezért nincs joga sem megbecsteleníteni sem megrontani, hanem nagy hálaadással kell vele bánnia, mint ami szent és Istennek szentelt
Aki nem felejti el, hogy teste és lelke Istenhez tartozik, áhítattal és egyfajta misztikus félelemmel viszonyul mindkettőhöz, ez hozzájárul ahhoz, hogy tisztán és szeplőtelenül óvja meg minden szennyfolttól, és állandó közösségben legyen Azzal, aki megszenteli és megerősíti.
Az ember akkor dicsőíti először Istent testével és lelkével, amikor megemlékezik arról, hogy Isten által megszentelést nyert és egyesült vele, másodszor akkor, amikor saját akaratát Istenéhez igazítja, hogy cselekedetei mindig megfeleljenek az Ő jóságos, neki tetsző és tökéletes akaratának. Az ilyen ember nem magáért, hanem Istenért él. Isten országáért dolgozik a földön. Mindenben Istent dicsőíti, szavaival és tetteivel. Cselekedetei, amelyek embertársai javára válnak, Isten nevének dicsőítésére adnak okot. Élete, amely ragyog az isteni világosságtól, világít, mint a vakító fény. Így lesz életmódja Istenhez vezető út azok számára, akik még nem ismerték meg őt.

Ford.: Pountney-Győry Katalin

A horopószi Szent Paraklétosz monostor (Attika, Görögország)

(Forrás: A horopószi Szent Paraklétosz monostor; közzéteszi: http://vatopaidi.wordpress.com)

(A fordítás teljes egészében megtalálható a “Gondolatok ünnepekre és böjtre” oldalunkon.)

Article written by imreni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra