Virágvasárnap Egyiptomban. Keresztény újvértanúk emlékére

A Szentföldön, már az első évezredben, több alkalommal előfordult, hogy portyázó szaracén rablók szent életű szerzeteseket öltek meg. Az egyik legismertebb eset 796-ban történt, amikor húsz szentéletű atyát, köztük a név szerint is ismert Jánost, Szergiuszt és Patríciust a palesztinai Szent Száva monostorból, szaracénok küldtek a másvilágra. Emlékezetük március 20-án van. Juraj (György) nagymihályi és kassai ortodox érsek jóvoltából a szegedi Szent György templomban is őríznek e vértanúk csontjaiból származó ereklyét.

Amikor a boldog emlékű Teodor apát idején ─, aki feltehetőleg Thébai Szent Pakhómiosz (†346-348 k.) tanítványa és utóda volt ─ a palesztinai Tekue, Ámosz próféta szülőfaluja közelében számos szent szerzetes szenvedett első ízben vértanúhalált, sokan azt kérdezték, miért engedi meg Isten, hogy igaz szolgái ellen ilyen gonosztettet kövessenek el. Teodor apát így válaszolt a kérdésre:

„Ez a kérdés azokat szokta nyugtalanítani, akiknek kevés a hitük. Azt hiszik, hogy a szentek érdemeit e rövid földi élet folyamán jutalmazza meg Isten, pedig nem most fizet értük, hanem elteszi számukra a jutalmat az eljövendő életre. Mi nemcsak e földi életben remélünk Krisztusban, mivel akkor szánalomra méltóbbak lennénk minden embernél (1Kor 15,16). Hogy elkerüljük a tévedést, tudnunk kell, mi igazában a jó, és mi igazában a rossz. A tisztán csak emberi dolgok között nincs semmi feltétlenül jó, csak a lélek jósága, mert az elvezet és segít állhatatosan ragaszkodni a Legfőbb Jóhoz, Istenhez. És nincs semmi feltétlenül rossz, egyedül csak a bűn, amely elválaszt bennünket Istentől. Mind a születés, mind a halál lehet önmagában jó is, rossz is. Keresztelő Szent Jánosnak ugyanis (aki vértanúságot szenvedett Heródes kezétől a törvény védelmezéséért) annyira érdemes volt a világra jönnie, hogy születése mások számára is öröm forrása volt, amint a Szentírás mondja: »Sokan örülnek majd születésének« (Lk 1,14). Egy másik (Judás) életéről viszont ezt olvassuk: »Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna az az ember« (Mt 26,24). Keresztelő János és a többi szent halálára pedig ezek a szavak vonatkoznak: »Drága dolog az Úr színe előtt szentjeinek halála« (Zsolt 115,15). Ám Júdás és a hozzá hasonlók halálára ez áll: »Rettenetes a bűnösök halála« (Zsolt 33,22).”[1]

Isten adjon nyugodalmat az új vértanúknak, akik Krisztus nevéért szenvedték el a halált! Legyen „haláluk drága dolog az Úr színe előtt”!

I. T.

 

[1] Vö. Johannes Cassianus: Az egyiptomi szerzetesek tanítása. I. rész. VI. (Ford. Simon Árkád). Pannonhalma – Tihany 1998.

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Tovább az eszköztárra